La Fontaine is tőle vette át.
A magyarok közül – többek között – Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Romhányi József és Sarkady János versfordításaiban olvashatjuk.
A számtalan variációban keringő mesékben hol sajt, hol (korábban) hús volt a holló szájában. De ennek gyakorlatilag semmi jelentősége sincs, mivel a holló mindenevő.
A hagyományos mese arról szól, hogy ez a madár élelmet lopott valahonnan, aztán felült egy faágra, és ott óhajtotta volna azt elfogyasztani.
Arra tévedt az éhes róka, aki fondorlattal csalta ki az élelmiszert a madár csőréből: előbb a tollát dicsérte, majd a hangját. (Egyes variációkban éppen fordítva: a rekedt hangját kritizálta a róka, amire a holló – bizonyítván a róka tévedését – elkárogta magát).
Akár így, akár úgy, de a szájában lévő élelmi anyag kiesett a holló csőréből, a róka legnagyobb örömére…
És most lássuk a szín tiszta igazságot:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, s abban sok-sok tölgyfa. Az egyiknek ágán ült egy holló, ki egyik lábával görcsösen kapaszkodott leesés ellen, a másik lába alatt viszont egy kisdarab pálpusztai sajtot tartott.
Tette ezt már csak azért is, mert ha a szájában tartotta volna, nem tudott volna csipegetni belőle. Ebből is látszik, amilyen csúnya, annyira okos ez a madár.
Arra vetődött a ravaszdi róka, ki már hét nap, s hét éjjel egy árva falatot nem evett. A sajtot meglátva nyála csurrant, és éhségében gyomra korogni kezdett.
Gondolta, egy kis furfanggal megszerzi a finomságot, így hát fölszólt neki:
– Isten hozott szépséges galambom! Akarom mondani, holló nagyságos asszony. Bizonyára ismersz engem: Ravaszdi Rudolf a becsületes nevem, és a Kiserdei Kurírnál dolgozom újságíróként.
Képzeld, én szervezem a következő szépségkirálynő választást. Gyere egy kicsit közelebb, súgok neked valamit! – ezzel maga felé intette a hollót. Az először csak bambán nézett rá, de aztán tett néhány bizonytalan lépést a róka felé, gondosan ügyelve arra, hogy még kellő távolságban maradjon tőle, és a sajtja se essen le.
A róka halkabban folytatta: – Megfirkálhatnám, hogy dobogós helyen végezz! Hoztam jelentkezési lapot, és fényképet is csinálhatnánk most, csak szállj ide az odvas fához, pont rásüt a nap, zseniális fotót fogok készíteni rólad! A szép, fekete tollad most éppen divat, meg amúgy is slankít. Hidd el nekem, be fogsz robbanni a szépség-piacra! Írnék a lapban két flekket, amiben beharangoználak téged. Na, mit szólsz hozzá?
De a tollas csak bámult rá, és komótosan csipegetett a delikátból. Ekkor a kis ravasz kénytelen volt taktikát váltani:
– Jól van, ha kishitű vagy, és nincs önbecsülésed, ne erőltessük ezt a vonalat! Önbizalom nélkül túrót sem ér az egész!
Viszont lenne egy másik, bombabiztos tippem, de hadd ne kiabáljak, mert itt az erdőben még a füles bagolynak is füle van! – és újra intett a madárnak, jönne közelebb.
Az már nagyobb érdeklődéssel húzódott az ág szélére, és kíváncsian nézett a vörös bundásra.
– Képzeld! – suttogta a róka – a következő hónapban kezdődik a Csillag születik kétezredik folytatása. Szerintem ott a helyed! Ha megbízol bennem, megmachinálom, hogy te legyél a győztes! Az újságomban egy egész oldalt szánok rád, sok színes fotóval! Na, erre mit lépsz?
De a feketeség csak meresztette a nagy, gülű szemeit, miközben az utolsó sajt-morzsákat is becsipegette.
Ravaszdi barátunk ekkor éktelen haragra gerjedve üvöltött fel hozzá:
– Hülye állat! Más a kezemet csókolná, ha celebet faragnék belőle, de téged, úgy látszik, nem érdekel semmi, csak a zabálás! Tudod mit? Szakadj meg, mint a citera húrja!
Ekkor a madár felélénkült: – Mondd ravaszdi, bele döglöttél volna, ha végig érthetően beszéltél volna? Az egész hadovádból csak az utolsó mondatot hallottam!
– Mi van? Te süket vagy?
– Miért lennék az? Csak nagyothalló.
– És nincs hallókészüléked?
– Már hogyne lenne!
– Akkor miért nem használod?
– Mert kimerült benne az elem.
– És mennyiből állt volna venni egyet a vegyesboltban, te oktondi!
– Nem telik rá, és a TB sem finanszírozza!
Na, erre már nem tudott mit mondani a róka, hátra arcot csinált, és fájó gyomorral haza bandukolt.
Odújába érve – ha már a hollóról nem sikerült tudósítania -, vérbe mártott tollal írt egy szatírát, az Állat-társadalom Biztosítójának, de olyat, amit nem tesznek ki az ablakukba! Aztán, üres gyomorral aludni tért.
Álmában rántott hollócombot evett rosejblivel, és tejszínes sajtöntettel….
Kedves Tibor!
Gyerekké válva nagy érdeklődéssel olvastam mesédet, mintha még sose hallottam volna.
Persze, ez a változat tényleg új volt.
Szeretettel gratulálok és további sok sikert kívánok: Viola :]
Kedves Tota!
Szívből örülök, hogy örülsz a meséimnek. Én is szívesen olvasnék 1-2 hasonló írást Tőled. Ha van időd és kedved, dobj át léccci párat a winczheim@freemail-re, előre is megköszönöm.
Ha pártunk, kormányunk és a Jóisten is úgy akarja, januárban meg fog jelenni az első meseátdolgozásokat tartalmazó könyvem.
Szeretettel: Tibor 😉
Kedves Tibor!
Jó kis történet. Ötletes és modern. Kíváncsi vagyok a többire is. Jó sok meséje van az öreg görögnek, és egy sorozatot jómagam is modernizáltam belőle. Azért is izgalmas, mert nekem például egy másféle hollós mese jutott eszembe róla. Kíváncsi vagyok, hogy Nálad ezek a figurák hogyan működnek. Gratulálok és várom a könyvedet.
Üdvözöl:
Tamás
Kedves Anita & Elisabet!
Örülök, hogy tetszettek a mese-átdolgozásaim. Még néhány 7, és készen leszek az egész könyvvel, benne 22 írással.
Ha gondoljátok, félre teszek Számotokra 1-1 példányt (de nem kötelező!).
Szeretettel: Tibor 😉
Nagyon jó!! Várjuk a hasonlókat!:D
Azt a mindenit, de jót hahotáztam ezen a "kitekert"mesén, kedves Tibi. A slankító fekete tollakon el is gondolkodtam, abba is hagyom a fogyókúrámat és rendelek a neten magamnak.
Kuncogásokkal és röhögésekkel olvastalak.
Üdv.: Anita
Köszi Róza, hogy elolvastad a mesémet. Jövőre két kötetnyi ilyen agyament, kitekert mesékkel fogom riogatni a nagyérdeműt, (ha minden sikerül)…
Puszillak: Tibi 😉
Kedves Tibor!
Már apró gyermekként is furdalt a kíváncsiság, hogy megtudjam, hogy valóban olyan buta-é a holló mint azt több írástudó is állította. Mármint, hogy egy róka, csak úgy még a sajtot is kibeszéli a szájából… .
Nagyon megnyugodtam olvasva soraidat, mivel nekem a holló a kedvenc madaram amióta megtudtam, hogy ő az aki már Hunyadi Mátyásnak is hordozta a leveleket amiket édesanyja Szilágyi Erzsébet írogatott néki, mert hitte teljes anyai szívével, hogy ő lesz a Mátyás király akinek szintén a holló lesz a kedvenc madara. Úgy gondolom, hogy a posta is méltán választotta reklám-arcának a hollót… Ezért is gondoltam, hogy csak e kedves és bájos énekes madarunk lejáratására írogatták meg, többen is az A róka és a holló címmű mesével körített rágalmakat… .
Kedves Tibor! Köszönet néked ezért a felvilágosításért és igaz soraidért!B)
Baráti szeretettel: Jártó Róza /mami/