nevenincs e-mail

Összes megtekintés: 275 

Rajztanár volt, imádta a rajzot. Leköltözött a rajzműhelybe, a pince méhébe, ott rajzolt a rossz, villogó neonok alig fényében. Arca azért tündökölt, tehette, amit szeret. Ami élteti: egy-két vonal, egy-két pamacs, és alak lesz, és táj és virág, és élet, és ember, meg teremtés. Vénfiú volt, képei lettek a gyermekei.
Egy képhez – szeme előtt lebegett, nem tudott tőle szabadulni – akt kellett volna. Igazi, hús-vér-érzés, nem akart másolni, ő újat akart alkotni, mindig újat és mindig alkotni. Felrakta az internetre. Férfiak válaszoltak. Ő visszautasított, szabadkozott, majd végül nem is válaszolt, hanem végre változtatta a szöveget, amelybe már egyértelműen bele írta, hogy neki „18-30 év közötti, nőiesen csinos aktmodell nő” kell.
Érdeklődők már voltak, fura e-mail nevek mögé bújó állítólagos nők. Képet magukról nem küldtek, nem mondták kik ők, de mind kevesellték a „honort”.
Aztán tegnap, 23 óra 35 perckor valaki válaszolt!
A férfi többször is végigolvasta. Nem hitte, hogy ezt ő kapta, neki küldte valaki, számára fogalmazták így ezt meg…
A lényeg, csak a levél lényegét adva, mert ha a csúnya szavakat kihagyjuk, nem marad levél, esetleg csak a két vessző. Szóval a lényeg így festett:
„Na, te buzi, így akarsz magadnak nőt fogni?”
Elnézést a buzi kifejezésért, de a férfi ezért is írt vissza:
„Engedje meg, általam egyáltalán nem tisztelt nevenincs, ön igen nagy biológiai tévedésben van, ugyanis egy buzi nem nőt akar szerezni!”
A tanár válaszában nevenincsnek nevezte a vele levelezőt, hiszen annak e-mail címe éppen ez volt: nevenincs@. (A kukac mögött egy szolgáltató neve, de őket ne keverjük bele.)
A nevenincs pár másodperc múltán válaszolt, hogy a tanárember szinte megrettent, és még ő gondolkodott el írása következményein, mert a gyalázkodó valószínűleg nem tudott gondolkodni. Egyébként, gondolhatjuk, hogy ebben a viszont-levélben nevenincs önmagához illő riposztot adott. A férfi már nem válaszolt, sőt találva a gombot, tiltotta a felhasználót, de az, igaz egy nappal később, mégis megtalálta őt.
Ennek a levélnek a lényege meg az volt, hogy ilyen kis b-nek meg kell halnia, mert nőt nem fog kapni úgysem!
A férfi szeme könnybe lábadt, ő tudta azt, amit a levélíró, tudta jól. De nem küzdött, nevenincs ellen sem.
Nevenincs egy óra múltán írt megint, követelve, hogy a tanár vegye le „egyszer és mindörökké” hirdetését, és fenyegetett, hogy meg ne lásson bárhol is hasonlót.
A tanár, bár vacillált, de törölte hirdetését, sőt törölte önmagát is, mint hirdető-felhasználó. Jobb a békesség, gondolta, mint mindig.
Nevenincs azonban rászállt, nincs erre jobb szó! Küldözgette, nem bombázta, hanem inkább géppuska-sorozta leveleivel a tanárt. A követelésivel meg egyre messzebb ment: mondjon le állásáról és takarodjon a tanár a városból. Máskülönben…
A tanárnak tanári szakmája volt, más nem, és ebből a városból hová menjen?
Nevenincs beváltotta kedden, egy szörnyű keddi napon fenyegetőzését. Felkerült a netre, hogy a tanár hirdette önmagát. Elkerült ez az iskolába is, előbb a diákokhoz, majd a vezetőséghez.
Érdemi vizsgálat nem volt, az igazgató csak azt kérdezte egyre:
– De hát ki csinálna ilyet?
A tanár válaszolni nem tudott, a tanárnak mennie kellett. Előbb az iskolából, majd a városból is, mert a helyi lapban is „szellőződött” a botrány. „Egy b. tanár a középiskolánkban!” – harsogta a cím és harsogta a város.
Egy kisvárosba költözött, de oda is üldözte nevenincs. Kérdezte a tanár egy levélben, mit akar tőle, miért teszi tönkre, kínozza így, de az válaszul újból támadott. A kisvárosból már pedofília miatt kellett elmennie, és örült a tanár, hogy szabadult (három nap múlva) a serifftől.
Egy kiadós verést a helyettes seriff és haverjai így is beígértek neki. De ez csak ígéret volt, a nevenincs azonban nem csak ígérgetett.
Egy kislány eltűnt. Nevenincs persze úgy tudta, a tanár volt az. És a tanár hiába ment el a városkából, ezt a megyei seriff emberei már menekülésként büntették. A tanár döbbenten értesült, priusza van, a városból és a kisvárosból is. A beígért verést a megyei seriffnél megkaphatta, sőt a kisvároska helyettes seriffje meg annak haverjai is átjöttek, mert hát az ígéret szép szó… Egy törött, béna ujj, kivert-összetört műfogsor, véres vizelet lett az „eredmény”.
A seriffék elrontották. A volt tanár, mert félt a veréstől, elhatározta, mindent bevall, amit ráfognak, de mert csak verték, hát megmakacsolta magát. A kirendelt „védő” nem kérdezte a kék-zöld foltos különös sminkelést, se a bíró, de érdekes, hogy az ügyész igen.
Vizsgálat lett, és a vizsgálat különös eredményt hozott. A kislány, aki eltűnt, nem lehetett olyan kicsiny, mert a barátjával ment. A tanár e-mailjei között pedig felderítették nevenincst. És onnan már csak néhány gombnyomás volt a rendőröknek, hogy kiderítsék, ki is ő.
A tanárt ki kellett – volna – engedni. A börtönből ki is engedték, de egyből egy másik rácsos helyre vitték, a zárt osztályra. Nevenincs e-mailjét ő kreálta…

Szólj hozzá!