Kedves férjemmel örökös vita tárgya az alkohol fogyasztásának mellékhatása. Tudni illik ő nem az a víg részeg típus, valódi személyiségváltozást okoz nála az alkohol hatása. Nem térnék ki részletesen eme viselkedés változásra, mindenesetre olyannyira érzékenyen érint a dolog, hogy heves csatározásaink vannak ennek kapcsán a mai napig. Igen anya, tudom ez egy kényes téma, ugyanis több sebből vérzik, miért nem viselem el a részeg, ittas, bódult embereket. No nem kell hogy segg részeg legyen ahhoz az uram, hogy frusztrációim rám tőrjenek, egészen kicsi mennyiség elfogyasztása után is hatalmas haragra tudok gerjedni, átszellemülten, artikulátlanul tudok dühöngeni, mint egy állat, és visszataszító pofát is vágok ráadásul hozzá. Nem csoda. Mentségemre szolgáljon, hogy sokszor nap mint nap az esti vacsoránál én voltam a téma, vagy a bárányfelhőn csücsülő édesanyám, miközben te a délutántól estig tartó laza borozgatás közben az apámat, az anyámat, a nagyanyámat vagy épp a nem sokkal azelőtt elköltözött bátyámat szidtad bódultan. Itt van a gúnyos arcod is ám előttem, ahogy forgatod a szemedet, ütöd apám karját dühödben, mikor meg merem kérdezni miért nevezed szülő anyámat alkoholistának, miért mocskolod be emlékét a minősítésével. Közben könnyeket visszafolytva, majd lenyelve nézem végig hogy újra és újra töltöd a poharadat. Én embert nem láttam addig siha olyan állapotban, mint legtöbbször téged. Teljes átalakulásin mentél keresztül ilyenkor. Egy amúgy is rossz májjal, évekig lassan mérgezted magadat, és teneked aztán senki meg nem mondhatta mit csinálj, mert te nem vagy beteg, te nem lehetsz beteg. Elkap az undor mikor a férjem megiszik akárcsak egy pohár bort, vagy sört, mert élből védekezik az elmém, hogy ezt már végig kellett néznem a múlt árnyékában.
