A szerencsétlen Peti

– Nem marad meg, mondta a szülésznő mikor a gyermeket a világra segítette.Sőt még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából; ennyi fáradságra sem látszott érdemesnek a szegény Peti.

Az anyja szánakozva nézett rá:

– Minek gyötörjem magamat vele, mikor úgy se viszi soká.És nem táplálta őt kellőképpen. Mindazonáltal a fiú nem halt meg mindjárt, hanem csak hetven esztendő múlva.

Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének.

– Kár volna a kezébe egy lejes fa-ló is, mert eltöri.Ezt mondta. A kisfiú tehát csak az ingyen pókokkal játszott; legyeket adott nekik enni és soha nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat. De a pókok, akik mindenki mástól elfogadják a legyet, benne nem bíztak, sanda szemmel néztek rá a háló legszéléről s csak akkor nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott onnan.

– Igazán nem tudom: érdemes-e iskolába küldeni ezt a kölyköt! sóhajtott az apja. Előre látom,soha nem tanulja meg az ábécét.A fiú azonban ismerte a betűket mint bárki az iskolában. Ez érdeme, sajnos, örök titok maradt; mert a tanító, egy jószívű, de türelmetlen ember, sejtette, hogy ez a szerencsétlen gyerek úgy sem tud semmit, hát nem olvastatott vele soha.

A nagy focicsapatba nem vette be senki sem.

– Hogy miattad veszítsünk? Csak az kéne!És elkergették. A boldogtalan Peti ennek következtében maga labdázott és néha a templom keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire jött a harangozó és elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát is:

– A keresztet akarod ledobni, te pogány?

A gimnáziumban azok közé a diákok közé tartozott, akiktől a tanárok félnek. Akiket csak mogorva, esős napokon, súlyos pénz vesztességek után, legrosszabb kedvükben hívnak ki felelni; mert eleve meg vannak győződve, hogy úgy sem tud semmit.

S mikor mégis mindenre megfelelt, azt mondták rá: -ma épp könnyű volt a lecke-, és beírtak neki egy elégségest.A nyolcadik osztályban a matek professzor, egy induktív módszert kedvelő úr, röviden elmagyarázta Newton kéttagú tételét, azután egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult:

Akadna valaki, aki ezt szépen levezesse a táblán?

Mély csönd lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt Péter.

– Mit akarsz? kérdezte a professzor. No csak menj ki, úgy sincs itt szükség reád.

– Én nem akarok kimenni, felelt Peti , hanem levezetem a tételt.

– No ha még Peti is le tudja vezetni, nevetett a tanár úr, akkor hagyjuk az egészet,nem érdemes vesztegetni vele az időt.

Mikor katonai besorozásra került a sor az orvos meglepődve kérdezte.

-Maga miért akar katona lenni?

– Hogy szolgáljam a hazát doktor úr, felelt Peti A galléros úr kacagva vette le nyakáról a szalagot,s hogy megmérje a mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas szélesebb a minimumnál. Aztán végigtapogatta, a karját, a combját; és meggyőződött, hogy ez a véznaság csupa acélizomból van összekalapálva.

Háború lévén, Péter egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség.Odarohant, szúrt, lőtt, vágott és megmentette a kapitány urat.

– Arany medália dukál ennek a hősnek! szólt az ezredes. De ki az?A hős ugyanis fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett. Mikor kimosdatták és meglátták, hogy ő a Peti, az egész tábor elnevette magát:- A Peti ! No akkor ezt ugyan mindenki megtette volna!

– És a legénynek három gombja hiányzik! dörgött az ezredes. Huszonöt botot rá!

Elkövetkezvén a béke, Péter szerelmes lett a váradi református lelkipásztor leányába.

– Erzsike, én szeretem önt, mondta egy holdas estén.Erzsike a szeme közé kacagott; a tiszteletes úr pedig másnap megszólította:

– Öcsém, értsük meg egymást. Ön teljesen megbízhatatlan ember létére, soha, de sohase bírna tisztességesen eltartani egy asszonyt. Kérem hát, kímélje meg a jövendőben házamat becses jelenlétéről.

Volt Petinek egy gazdag nagynénje. A szegény fiú miért igen, miért nem,de szerette ezt a vénasszonyt és olykor eljárogatott hozzá.

– Tudom, miért jössz ! kiáltott rá mindig a nénje. Azt kémleled, van-e még bennem egy csöpp élet. Mert a halálomat várod. De hiába várod, te gonosz. Mert én százezer lejes vagyonomat mind az Első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár részvényeibe fektettem s a részvényeket a Román Tudományos Akadémiára hagyom.

Első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár azonban hirtelen megbukott s a nénje pénze az utolsó lejig odaveszett. Peti ekkor magához vette a tisztes matrónát és úri módon,hűségesen eltartotta, élete kilencvenhetedik évében elkövetkezett haláláig. De a néni mégsem bízott a gonosz öccsében soha; az ételeket mindig kipróbálta macskáin; nem akarja-e őt megetetni ez a rossz ember. S mikor haldoklott, azt mondta, hogy a méreg vitte a sírba.

Péter harmincéves korában hivatalt akart vállalni.

– Minek nevezzük ki önt? szólt a hivatalfő kellemetlenül mosolyogva. Előre tudom, úgy se járna be soha a hivatalba, mert ön maga a pontatlanság. Különben ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam, mily hamar elveszti; mert ön, kezem írását adom,nem fog bejárni az irodába.

Péter harminckilenc évig nem mulasztott el egyetlen egy hivatalos órát sem, nem jött későn egyszer sem. De a negyvenedik esztendőben egy nap üres maradt a széke.

Lám, megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog bejárni! kiáltott a hivatalfő. És azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel mentegetőzik!A jó Peti azonban nem mentegetőzött sehogyan sem, mert meghalt.

– Ej, be különös egy halott ez! dörmögött este a korbonctanász Nekem úgy látszik, nem halt meg elég alaposan.Aztán rázta, hallgatta, kopogtatta; végre pedig felhúzta a kesztyűjét:

– Egyelőre nem állítom ki a temetési engedélyt, mert ez az ember nagy mértékben gyanús.

Negyednap végre megbízott benne a doktor úr. Most már sietni kellett a temetéssel. Jöttek a gyászvitézek és koporsóba tették Petit. Az egyik elővett a zsebéből négy szeget és leszegezte a koporsó födelét. Ekkor a másik is elővett a zsebéből még két szeget és félig humorosan, félig babonásan – mert a temetős embereknek, tetszik tudni, megvan a maguk humora és a maguk babonája – azt mondta a társának:

– Te, olyan furcsa képe volt ennek a halottnak. Én is leszegezem, nehogy holmi rossz tréfából éjfélkor visszajöjjön.És leszegezte ő is. Pedig a szegény Petinek bizonyisten esze ágában sem volt a visszatérés,se éjfélkor, se máskor.
Vége.

“A szerencsétlen Peti” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Rita !
    A lenyeg a “túlzás”-ban van.Ettől lett humoros jellegű!
    Köszönöm szépen,hogy itt jártál!
    Szeretettel…Babu😄😄😄

  2. Drága Magdika!
    Meglehet ,hogy felismerik az értékük,de mindhiaba.Ha egyszer az emberek
    rájöttek,,hogy Peti milyen balog ,utána ,már nem sajnálja senki, hanem kacagnak
    minden cselekedettén.

    Köszönöm szépen,hogy olvastad !
    Szeretettel…Babu
    😅😅😅

  3. Drága Marica!
    Vannak azért ilyen vesztes emberek is, tudom..
    En magam ezek közé sorolom,így született meg gondolatomban a történet.
    “Az örök vesztesek”,ahogyan Te jellemezted Petit..Egyesek feltaláljak magukat
    mint Peti,de nincs mindenkinek annyi ereje,ezért lett kissé humoros!

    Nagyon szépen köszönöm….Babu😅😅😅

  4. Drága Évike!
    Orvendek a látogatásodnak.Peti ezekhez az emberekhez tartozott már amikor
    megszületett! Én tulajdonképpen a humoros oldalát akartam kiélezni,de
    valóban sajnálni való egy ilyen ember!Remélem,hogy sok nincs belőlük!
    Köszönöm szépen kedves soraidat…Babu😅😄😄

  5. Drága Rózsa!
    Nagyon szépen köszönöm a kedves látogatást!
    Szeretettel…Babu
    😃😃😃

  6. Kedves Babu!

    Vannak az életben is hasonló sorsu emberek, akik bármit tehetnek, nem ismerik fel a belső értékeiket,
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  7. Jól kigondolt történet volt, persze számtalan túlzással, de épp ettől fantasztikus és kifejező. Van, aki bármit tehet, akkor se fogadja el őt senki.

    Szeretettel: Rita🌺🌸🌼

  8. Drága Babu! Vannak emberek, kiknek semmi sem jön össze az életben, ez a történet ennek a karikatúrája. Mulatságos, mégis, sajnálni való. Nagyszerű történet, nagyszerűen megírva. Szeretettel olvastalak: Éva👏💐🌷🌹🌻

  9. Szia Babu!
    Peti története megragadott, az jutott eszembe, hogy így lesznek az utolsókból elsők. Elismerés Petinek, a kitartásáért, neked a nagyszerüen leírt történetért.
    Szeretettel Rózsa🌹🌷🌼

Szólj hozzá!