A néni fejkendőjét megigazítva, halk sóhajtással ült fel a kerékpárra. A kormányon egy reklámtáskában a reggel szedett, friss sóska, meg egy üres tejesüveg lapult. Egyenletes tempóban, öregesen haladt az újonnan elkészült szép kerékpárúton. A piacra igyekezett, hogy eladja a sóskát. Bízott benne, hogy valaki megveszi, és akkor tud venni egy üveg kimért házi tejet. A tejet nagyon szereti! A száraz kenyeret is bele lehet aprítani, úgy finom omlóssá válik. Persze a Cirmi is megkapja a részét. Megérdemli, hiszen sok egeret megfogott már, mióta kiscicaként a házhoz került.
A kerékpárt gondosan lelakatolta és egy betonasztal végén kiterítette a konyharuhát. A sóskát szépen, egyenletesen elrendezte rajta.
– Nem szép ez a sóska! – dörmögte magának.
A kora tavaszi fagy mindent tönkretett a kertben. Sírt, amikor reggel látta, hogy a veteményes kert növényei lankadtan, megfagyva terülnek el a földön. Még a korán ültetett krumpli szárát is feketére szívta a fagy. Csak a kerítés mentén árválkodó sóskabokor vészelte át úgy – ahogy a fagyos éjszakát. Ebben a hónapban nagyon elfogyott a pénze. Az unokájának születésnapja volt. Valami okos telefonra, vagy mire kért tőle pénzt. Húsz ezer forintot adott. Többet nem tudott adni, ennyi volt az összes félretett pénze.
– Tessék venni nagysága egy kis friss sóskát! Olcsón adom!
Még jó, hogy a villanyt már kifizette. Előző nap adta fel a csekket a postán. Az a pár forint is elfogyott, ami megmaradt. Ő nem kap nyugdíjat, nem volt neki sohasem bejelentett munkahelye. Egész életében dolgozott: a kertben, a háziállatok körül, a gyerekeket nevelte. De szép is volt! Akkor még fiatal volt és erős. Tehenük is volt, meg disznókat hizlaltak. Akkor még..
– Fiatalember vegyen egy kis sóskát! Nagyon egészséges!
Szerencsére egy hét múlva a postás majd hozza az időskorúak járadékát. Nagyon kevés, de a semminél mégis több. Legalább nem kell a gyerekeitől kérni. Azt a szégyent nem tudná elviselni! Így is milyen megalázó volt a Hivatalban elmondani, hogy neki nincs semmilyen jövedelme. Mit gondolhattak róla!
– Drága lelkem, vegyen ebből a sóskából! Most szedtem a kertben!
Úgy látszik, ma senki nem akar sóskát enni. Mindenki gyümölcsöt vesz, meg mindenféle furcsa nevű külföldi zöldségfélét. Hiába, most ez a divat! Nagyon elmúlt már az idő. Ideje haza indulni. Csöndes beletörődéssel szedi össze a konyharuhára szórt sóskát, teszi bele a reklámtáskába az üres tejesüveg mellé. Egyre nehezebb a kerékpározás is, fájnak az ízületei, de hát a helyi járatos busz pénzbe kerül.
– Szerbusz Cirmi! Ma megint sóska lesz az ebéd.
A láda alján még van néhány kilónyi krumpli. A parányi hűtőszekrényben a tejfölös doboz alján is akad még egy kanálnyi tejföl.
– Olyan fejedelmi ebédünk lesz ma Cirmi, hogy még a király is megnyalná utána mind a tíz ujját!
Az idősek mindent tudó mosolyával szelíden megsimogatja a doromboló macska fejét.