Bermuda !

Összes megtekintés: 25 

Bemuda !Emlékeimben turkálva találtan egy igaz történetet, ami az életem egyik legijesztőbb pontja volt. Az egyik évi vakációnk ideje mindig Január eleje volt, mikor hűvösebb idők jártak, kivánkoztunk melegebb helyre, főleg ahol még nem voltunk. Nézegettük a térképet szemem megakadt Bermuda szigetén ami jó messze volt tőlünk de a távólság csak idő kérdése.

Korán reggel indult a gépünk San Francisco international repülőterétöl mindketten izgultunk, mert nem tudtuk hová érkezünk. Mielőtt útba indultunk volna, belenéztem ennek a szigetnek a történetébe, sokan nem gondolnák, hogy ennek a parányi szigetnek milyen tartalmas hosszú története van.

Csak röviden : 1505 ben Spanyol explórer  Juan de Bermudez fedezte fel attól kezdve 100 évig lakatlan volt, majd az angolok hosszú bonyodalom után vették tulajdonukban és azóta is Angol tartomány. Térképről nézve úgy néz ki mint egy peca horog. Az út közel nyolc óra volt, rezervációnk egy szép tengerparti hotelben volt ahová szerencsésen megérkeztünk. Rövidesen közölték velem Angol szokás szerint 5-óra után az uraknak zakó kötelező. Amit kissé sértésnek vettem, de aztán gondoltam amerikából jövet, megértettem. Bermuda szigetén az automobil tiltva van, kivéve rendőrséget, tűzoltókat, mentőket. Minden hotelnél bérelhetők elektromos Mopedek. Az éghajlat csodálatos a házak mind rózsaszinűre vannak festve, a tenger vize melegebb mint bárhol tapasztaltam volna. Víz alatt csodás szines halakat és egyébb tengeri érdekességeket kézzel lehet fogni. Elég sok fekete szinű benszülött van akik majdnem mind a vendéglátó iparban dolgoznak.

Már egy pár nap ottlétünk után mondom feleségemnek, béreljünk egy mopedet, szeretném körüljárni a szigetet. Ő húzóckodott a gondolatomtól, mondván soha nem ült még olyan járgányon és fél  tőle. Gondoltam nem fogunk csak itt ülni a hotelben. A bérelő helyen volt egy nagy üres parkoló hely. Kértem egy Mopedet, gondoltam megtanítom  őt, ami egy kicsit nehezen ment, de aztán egyre jobban belejött. Szép kényelmesen mentünk, egyszer csak azt mondja én menjek előre mert biztonságbaérzi magát ha lát engem. Ami nem éppen imponált mert mindig hátra kellett nézzek. Tengerparton megálltunk egy helyen ahol gyönyörű kilátás volt, mellette egy múzeum ahol töltöttünk egy kis időt ismerkedve a sziget történetével.

Több helyeken az úton árultak sokféle emléktárgyakat, többnyire a tenger készletéből fabrikálva. Rövidesen a forgalom nagyobb lett, közeledet a sziget fővárosa Hamilton ahol a lakosság talán tízezer. Hamilton tetszett nekem szép Angol stílusú üzletek és a legnagyobb meglepetésünkre találtunk egy Herendi üzletet, ami nagyobb volt mint bárhol láttunk volna. Gondoltuk biztos beszélnek magyarul. Sajnos nem, mondták a nagyszüleiktől maradt rájuk az üzlet ami jól megy mert sok a nyaraló vendég. Tetszett nekem az Angol kiejtés mikor egy nyelvet beszélünk mégis másképp hangzik.

Tovább menve, mondom jó lesz visszamenni a hotelbe. Egyforma ütemben mentünk már jó darabon, egyszer csak nézek vissza, nem láttam őtet. Leálltam az út szélén egy fa alatt. Vártam egy jó darabig, nem jött. Megfordultam, mehettem valami három útkereszteződést, mire elértem egy helyre ahol az út sokfeké elágazott. Amit láttam a halál rémület vett erőt rajtam.

–  Jó Isten, segíts rajtam.  – Három rendőr autó,mentőés az középen valaki levan takarva egy fekete plasztik takaróval. Közelebb menve, egy rendőr kiabált rám menjek tovább. Nem hallgattam rá lefektettem a Mopedet, mentem közelebb kérdeztem, hogy mi történt, mondták nem tudják, mire ideérkeztek már megtörtént, hívták a mentőket. Felemeltem egy kicsit a takaró szélét, szegény borzasztóan nézett ki. Az egyik mentős mondja életben van, elvesztette az eszméletét. Könny csordult ki a szemeimből, tudtam, hogy az én hibám, nem kellett volna erőszakolni. Megérkeztünk a kórházba. Mondták várjak amíg megvizsgálják tüzetesen. Ott ültem sokáig gondolataimmal küzködve, mindenre gondoltam. Abban az időben talán tíz éves házasok voltunk, ha valami történne az életemet adnám érte. Odaadnám mindemet semmi nem ér annyit mint az ő élete! Nyílt az ajtó az orvos volt, bemutatkozott.

–  Kedves uram. Mi nehéz helyzetben vagyunk amit próbálunk megoldani, egyenlőre nemsok reménnyel ilyen esetek több van naponta. A város fedezi a költségeket mert tudjuk,hogyvalamit kell váltóztassunk a helyzeten. Feleségének  fájdalmai vannak, főleg a fejét ütötte meg csináltunk képeket, nem láttunk benne semmi olyat amiért aggódni kellene. Kivéve a sok bőrhorzsolásokat amik idővel elmúlnak. Várunk még egy pár órát, de nem akarjuk itt tartani, visszamenve a hotelben ott jobban fogja magát érezni.

– Kérdeztem, hogy láthatom-e őt, mondta igen. Mikor megláttam, megijedtem, gondoltam, – szegény ő még nem tudja, hogy néz ki.

– A kórház vitt vissza a hotelben minket nejemnek az első dolga a fürdőszoba ahol a tükörbeakarta látni magát, ahol hangos zokogásba tört ki. Bármit mondtam nem tudtam megvigasztalni. A női híuság jobban fáj mindennél, sírt sokáig amíg végre alaludt. Nem tudtam mitévő legyek, ő nem akart emberek elé kerülni, az étkezést a szobánkba kértük. Lehangoltak voltunk, gondoltam ez így tovább nem mehet. Nincs értelme tovább ott maradni. Elintéztem a visszautazást a hotel kivitt minket a reptérre. Hazaérve, sok kezelések után, több mint egy évig tartott míg a nyomok eltüntek. Visszagondolva a fájdalmas szerencsétlenségre, örülhettünk, hogy komolyabb baj nem történt Bermuda, szép, de fájó emlék maradt az életübkben ahová soha nem tértünk vissza. Ágoston Tibor

“Bermuda !” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita !

    Azért nem minden múlik el örökre,sokszor nyomok maradnak a szívben vagy a testen
    Szeretettel köszönöm,hogy olvastad
    Tibor

  2. Kedves Tibor!

    A baleset mindenhol megtörténhet, még egy lakásban is. Azért sajnálom, hogy épp egy ilyen csodás utazás alatt történt, de idővel minden elmúlik, talán csak az emlék marad meg.

    Szeretettel: Rita🌴🌴🌴

Szólj hozzá!