Édes otthon – egy percben

Összes megtekintés: 35 

Nyár. Hőség. Költözködés. Bútor szét, harmadikról le, kocsira fel, Szolnokról Pestre el, kocsiról le. Be. Fel nincs.
Hegedű utca. Egy vonónyi. Földszint, udvari szoba-konyha-spájz. WC kinn, a folyosó végén. Férj, feleség, gyerek. Anyós. Utóbbi a spájzban. Honfoglal. Átkoz.
Édes, kis feleség:
− Ah, azért a szép, napfényes lakásért…
Önző férj (kőszívű):
− Kellett. Itt: munka. Ott: nincs.
Kétéves gyerek, cukorfalat (még):
− Kittike udvarra… ki!
Udvar: szűk, sötét, sivár. A kút feneke. Tenyérnyi ég. Koppanás. Megint. Megint.
Cukorfalat be:
− Apa, odafönt a Jézuska!
Két szaloncukor, egy kőkemény sütemény.
Anyós ki:
− Mit dobál maga, vén k., a gyereknek…!
− Hogy merészel így beszélni velem, maga vidéki trampli…!
Lépcsőházi idill. Minden a helyén. Belaktuk magunkat.

“Édes otthon – egy percben” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Valóban, a rövid mondatok, jelzésszerű szavak a költözködés tempóját is érzékeltetnék. Köszönöm, hogy elolvastad.

    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Kata! Most azon gondolkodom, ezt a műfajt Te találtad ki, vagy van ilyen. Nagyon tetszett ez a szűkszavú írás, mindenből a lényeg, semmi sallang, kicsit groteszk, mulattató. Szeretettel gratulálok: Éva👏🌷🌞🌻

Szólj hozzá!