Tibike apukája

Összes megtekintés: 61 

– Anya, hol van apa?
– Még dolgozik, kincsem.
– Én is dolgozni akarok, hogy apának ne kelljen annyit menni, szeretném, ha itt lenne velünk.
– Kisfiam, majd hazajön hamarosan. Gyere most aludni, és álmodj szépeket.
Tibikét amint lefektette anyukája, gyorsan elaludt. Hallott valami zörejt éjszaka, de nagyon álmos volt aludt tovább. Reggel kereste apukáját, de ő már elment. Mondta neki édesanyja.
Elhatározta, hogy ő is hoz pénzt a házhoz, hogy apukának ne kelljen állandóan dolgozni.

Másnap bement a bányamérnökségre és kérdezte, hogy van-e neki való munka.
– Van bizony – mondták neki. Hol szeretnél dolgozni?
–  Ahol apukám a bányában.
–  Rendben, hogy hívnak?
– Tibikének!
– Apukád, melyik bányában dolgozik?
– Itt nálatok!
– Kemény legény vagy te Tibike. Megkeressük neked apukádat.
– De nekem kell, fejlámpa csákány, és kötél, is mint apukámnak.
– Rendben, megkapod, akkor készülj, mert megyünk le a bányába.
– Csillébe ültették, ami gyors sebességgel elindult. Tibike, alig kapott levegőt. Kicsi szőke haját a huzat vitte. Ám ő állta a sarat. Nem sírt, nem hisztizett, csak várt. Várta mikor érnek apukájához. Több ember dolgozott a bányában ,kezükben csákány. Arcuk izzadt, fekete szénporos. A csille megállt. Kiszálltak belőle az emberek. Tibikét is kivették. A kisember látott egy hatalmas szakadékot, észrevette , hogy a munkások szomorúan néznek rá.
– Hol van az apukám kérdezte?
– Látod ezt a tátogó mélységet?
– Igen ,
– Apukád onnan nem jött fel, hősiesen viselkedett, nem hagyta, hogy a többi munkatársa oda vesszen. Kisegítette őket, ám ő már nem tudott kijönni. Rázuhant a föld.
– Bizony apukád egy igazi hős!. A bányamérnöknek is könnyes lett a szeme.
– De Mérnök bácsi, akkor nekem nincs is apukám? Anyukámmal várjuk haza minden műszak után. Imádkozunk, hogy ne érje baj. Most mit mondok az anyukámnak?
– Azt, hogy bányamérnök szeretnél lenni, olyan tervet dolgozol ki, ami biztonságos, mert nem akarod, hogy szerencsétlenség érje a bányászokat. Apukád emlékére dolgozol, jusson eszedbe, hogy hány bányász gyereke sír otthon édesapja miatt. Akik szintén nem mentek haza, a bánya eltemette őket.
– Ugye megértetted, amit mondtam?
– Igen – mondta szipogva Tibike. Letörölte könnyeit és beült a csillébe, ami szélsebesen ment fölfelé. Odafenn már várta anyukája, akinek a karjaiban elmondta, hogy apukája egy igazi hős. Ő tanulni fog, hogy sok bányász életét mentse meg, ha mérnök lesz. Anyukája szeretettel ölelte magához kisfiát.
– Hát ezért lett bányamérnök! Mert úgy érezte, hogy apukája közelében van, ő szeretettel néz rá, és büszke fiára.
– Tibi erre a történetre emlékezett vissza , amikor megkapta mérnöki diplomáját.

“Tibike apukája” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Megható történet, szépen megírva. Veszélyes munka az övéké.
    Még szerettem volna folytatni, de ….
    Szeretettel gratulálok.
    M.

  2. Kedves Rózsa!
    Megható történetedet szeretettel olvastam!
    Annak ellenére hogy szomorú ,mégis nagyon sikeres alkotás!
    Gratulálok szeretettel…Babu😍😍😍

  3. Kedves Rózsa! Megható ez az írásod! Talán az egyik legveszélyesebb munka a bányászoké, a föld alatt dolgozni.. Szeretettel olvastalak: Éva👏👨‍🚒👨‍🔧🌞🌞

  4. Meghatóan szép írás volt. Bizony, nagyon sok bányász vesztette az életét a mélyben. Mindig is nagyra becsültem őket, ahogy általában a dolgos, szorgalmas, kétkezi munkásokat mind.

    Szeretettel: Rita💐🌷🌹

Szólj hozzá!