Tibike apukája

– Anya, hol van apa?
– Még dolgozik, kincsem.
– Én is dolgozni akarok, hogy apának ne kelljen annyit menni, szeretném, ha itt lenne velünk.
– Kisfiam, majd hazajön hamarosan. Gyere most aludni, és álmodj szépeket.
Tibikét amint lefektette anyukája, gyorsan elaludt. Hallott valami zörejt éjszaka, de nagyon álmos volt aludt tovább. Reggel kereste apukáját, de ő már elment. Mondta neki édesanyja.
Elhatározta, hogy ő is hoz pénzt a házhoz, hogy apukának ne kelljen állandóan dolgozni.

Másnap bement a bányamérnökségre és kérdezte, hogy van-e neki való munka.
– Van bizony – mondták neki. Hol szeretnél dolgozni?
–  Ahol apukám a bányában.
–  Rendben, hogy hívnak?
– Tibikének!
– Apukád, melyik bányában dolgozik?
– Itt nálatok!
– Kemény legény vagy te Tibike. Megkeressük neked apukádat.
– De nekem kell, fejlámpa csákány, és kötél, is mint apukámnak.
– Rendben, megkapod, akkor készülj, mert megyünk le a bányába.
– Csillébe ültették, ami gyors sebességgel elindult. Tibike, alig kapott levegőt. Kicsi szőke haját a huzat vitte. Ám ő állta a sarat. Nem sírt, nem hisztizett, csak várt. Várta mikor érnek apukájához. Több ember dolgozott a bányában ,kezükben csákány. Arcuk izzadt, fekete szénporos. A csille megállt. Kiszálltak belőle az emberek. Tibikét is kivették. A kisember látott egy hatalmas szakadékot, észrevette , hogy a munkások szomorúan néznek rá.
– Hol van az apukám kérdezte?
– Látod ezt a tátogó mélységet?
– Igen ,
– Apukád onnan nem jött fel, hősiesen viselkedett, nem hagyta, hogy a többi munkatársa oda vesszen. Kisegítette őket, ám ő már nem tudott kijönni. Rázuhant a föld.
– Bizony apukád egy igazi hős!. A bányamérnöknek is könnyes lett a szeme.
– De Mérnök bácsi, akkor nekem nincs is apukám? Anyukámmal várjuk haza minden műszak után. Imádkozunk, hogy ne érje baj. Most mit mondok az anyukámnak?
– Azt, hogy bányamérnök szeretnél lenni, olyan tervet dolgozol ki, ami biztonságos, mert nem akarod, hogy szerencsétlenség érje a bányászokat. Apukád emlékére dolgozol, jusson eszedbe, hogy hány bányász gyereke sír otthon édesapja miatt. Akik szintén nem mentek haza, a bánya eltemette őket.
– Ugye megértetted, amit mondtam?
– Igen – mondta szipogva Tibike. Letörölte könnyeit és beült a csillébe, ami szélsebesen ment fölfelé. Odafenn már várta anyukája, akinek a karjaiban elmondta, hogy apukája egy igazi hős. Ő tanulni fog, hogy sok bányász életét mentse meg, ha mérnök lesz. Anyukája szeretettel ölelte magához kisfiát.
– Hát ezért lett bányamérnök! Mert úgy érezte, hogy apukája közelében van, ő szeretettel néz rá, és büszke fiára.
– Tibi erre a történetre emlékezett vissza , amikor megkapta mérnöki diplomáját.

“Tibike apukája” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Szia Kankalin!
    Nagyon örülök, hogy nálam jártál.
    Szeretettel ölellek Rózsa💐🌷🌹

  2. Szia Rózsa!

    Csodálatos történet, beleborzongtam.
    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂

    Szeretettel: Kankalin

  3. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy olvastad kis prózámat.
    Örömmel látlak nálam.
    Szeretettel Rózsa 💐🌷🌹

  4. Kedves Rózsa! Megható történet, szépen megírva. Veszélyes munka az övéké.
    Még szerettem volna folytatni, de ….
    Szeretettel gratulálok.
    M.

  5. Szia Babu!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, olvastál.
    Szeretettel Rózsa.🌹🌻🌼

  6. Kedves Rózsa!
    Megható történetedet szeretettel olvastam!
    Annak ellenére hogy szomorú ,mégis nagyon sikeres alkotás!
    Gratulálok szeretettel…Babu😍😍😍

  7. Kedves Évi!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, véleményeddel gazdagítottad örömöm.
    Szeretettel Rózsa🌻🌼🌸

  8. Kedves Rózsa! Megható ez az írásod! Talán az egyik legveszélyesebb munka a bányászoké, a föld alatt dolgozni.. Szeretettel olvastalak: Éva👏👨‍🚒👨‍🔧🌞🌞

  9. Szia Rituska!
    Szeretettel láttalak. Köszönöm, hogy itt jártál.🌹💐🌻

  10. Meghatóan szép írás volt. Bizony, nagyon sok bányász vesztette az életét a mélyben. Mindig is nagyra becsültem őket, ahogy általában a dolgos, szorgalmas, kétkezi munkásokat mind.

    Szeretettel: Rita💐🌷🌹

  11. Drága Kata!
    Köszönöm szépen, hogy olvastál.
    Szeretettel Rózsa🌹🌻🌼

  12. Szia Rózsám!
    Szép és megható történetedhez szeretettel gratulálok: Kata

Szólj hozzá!