HORVÁTH KÁROLY

Összes megtekintés: 21 

Nagyon szerettem a régi fekete-fehér francia filmeket, amelyek bemutatták a szereplőkről, mi történt velük évtizedekkel azelőtt, hol mentek el egymás mellett az utcán? Nem tudták, hogy találkoztak már valaha. Mit nem adnék érte, ha valaki készített volna ilyen filmeket és láthatnám, mikor és hol találkoztam számomra később fontos, kedves emberekkel anélkül, hogy láttuk vagy ismertük volna egymást!
Időnként ránk törnek a debreceni emlékek, apróságok is eszünkbe jutnak.
– Emlékszel, mikor Kukóra rácsapódott a bársony függöny a színpadon? – kérdezte egyszer a párom.
– Te is ott voltál? – kérdeztem vissza meglepődve. Hiába laktunk szinte egymás szomszédságában évekig Debrecenben, soha nem találkoztunk, csak az egyetemen. Ha zökkenőmentesen zajlottak volna egyetemi vizsgáim, talán ott se kerülünk egymás közelébe. Az említett függönycsapódás egy diákkórus találkozón történt.
Ha idősebb generáció előtt kiejted azt a “nevet”, hogy Kukó, mindenki tudja, hogy Horváth tanár úrról van szó. Nem tudom, kitől kapta ezt a becenevet és miért, talán mert nem volt túl magas ember. Sok évtizeddel az után, hogy mi ismertük, kérdezte tőlem egy neves karnagy; nem tudom, hol lakik a Kukó lánya ? Megbecsülésből apja iránt meg akarták hívni egy rendezvényre Katit.
Horváth tanár úr nagyon sokat tett a zene megszerettetéséért, értéséért, műveléséért a diákok körében. Ha tanítás után az internátus folyosóján lévő szekrényünkben rakodtam, odahallatszott a polgári épületéből az énekkari próba. Tudtam, hogy sohase juthatok be közéjük, őszintén fájt érte a szívem.
Horváth tanár úrtól a zene iránt való igényességet, és az éneklés egymást összekötő boldogságát kaptuk.

 

“HORVÁTH KÁROLY” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!