A Csend misztériuma

Összes megtekintés: 29 

Bornemisza Attila
A Csend misztériuma*

A Csend dobol a fülemben mint Radnóti Miklós versében: „ Üvölt a csend fülemben s felkiáltok”. De vajon a csendre szükségünk van-e e zajos világban? A metropolisok zaját nagyon megszokta a fülünk, szinte hiányzik ha egy csendesebb utcában megállunk és furcsává válik, hogy nincs zaj. Hazamegyünk, otthon már bömböl a tévé, a rádió, az internet és újból a hozzászokás rabjaiként állunk és bámuljuk a képernyőt, sokszor már követni sem tudjuk, és vagy belealszunk vagy az idegeink azt parancsolják, elég volt! Ez a zaj misztériuma, egy kicsit éjszakára elnyugszok az elme, de hajnalban feldübörögnek a villamos, az autóbusz zajai és kezdődik elölről a zaj! Miért? Kérdezi agyunk, miért nincs csend? Csend? Kérdezzük bután és felerősítjük a híreket, mert hiányzik a zaj. A gyerek a másik szobában üvölteti a cd-és magnót és helyreáll a megrontott idegrendszerűnk zajártalma és folytatódik a zajmisztérium háborús övezete. A munkahelyen aztán- gondoljuk csend lesz, és mi történik? Megszólalnak a mobiltelefonok, és a kezünket kapjuk a fülünk elé, hogy már megint? Folytatjuk a hangsugárzások. hangszennyezések ütemes dallamát, mert épp egy autócsoda repült át előttünk és a benne lévő rádió a magas decibelekkel még nagyobb zajt közvetít! S egyszer csak a zsebünkbe nyulunk és beveszünk egy nyugtatót, mert elegünk van! Miért e zaj, a háborús övezet a békés nagyvárosok utcáin? Miért-e zajforgalom a kék bolygó nagyvárosaiban egyre hangosabban.
Hétvégén lemegyünk anyuékhoz Nyékházfalvára. Végre egy kis nyugalom, mondom és szombat hajnalban elindul csikorogva a vonat, vagy autó ahogy tetszik. Még végigkísérjük a 120 kilométert az autópálya zajával, a sok robajjal és végül befordulunk a szüleink, és gyermekkorunk kis házai közé és megállunk a még zsalus ablakos ház előtt. Mikor kiszállunk, szinte megtántorodunk. Mi ez? Roppant csend vesz körül, messziről halljuk édesanyánk örömköszönését, apánk csendes búgó hangját, a kutyánk ugatását, de mi ez a csönd? Honnan jön, miért van? Nem értjük, hogy a zajhoz szokott agyunk a fülön keresztül a csöndet hallja! Igen, a csöndet amely hirtelen leülepedett és ámultan leülünk a szoba előtt a kis szélre. Valahol egy macska nyávog, egy-egy kutya ugatja nászát, és egy zúgó bogár elrepül mellettem az égbolt hatalmas mellkasa alatt. Nem szólunk, élvezzük a csend misztériumát. Eszembe jut vallástörténeti előadásom: az „ Aditon misztérium.” Isten csendes hallgatása, mikor gyónom a lelkemben vélt vagy valódi bűneimet, de Isten nem szól vissza! A csönd az Ő misztériuma, a hallgatása a misztérium. Meghallgat végre valaki – gondolom és élvezem a csendet, ezt a hatalmas csodát, ezt a ki nem mondott valóságot, anyám halk beszédét és apám dörmögését és köszönöm Istennek, hogy vannak még csodák! Mert a csönd is csoda, a csönd, a hallgatás misztériuma amikor érzem, hogy áthatolhatatlanul ömlik belém a csönd és nyugodttá tesz, még a templom harangja is finom zendülés, és összehasonlíthatatlanul alig hallom!
Talán az anyaméhben volt ilyen nyugalmas nap, amikor csak egy messzi dobogást hallottunk és találgattuk, hogy van-e kint, van-e megszületés! A magzati misztérium földi, falusi csöndje megnyugtat, mert kell ez a csoda, ez a titkos Aladin lámpa mely örömöt és nyugalmat ad a meggyötört idegrendszernek. Látom a család többi része is ül, és szippantja be a csöndet, ezt a jótékony semmit, ezt a zajtalan világot és a sápadt arcok kipirulnak, és elkezdünk halkan egymással beszélgetni. Még az edények csörgése sem bántó, halk és nyugodt minden. Megtudom, hogy a lányom kitűnő angolból, nem kiabálva, halkan közli, vagy csak nekem tűnik most halknak a beszéde? A fiam csak ül és meséli iskolai élményeit, nem is tudtam, hogy ő is osztályelső informatikából, a feleségem elmondja munkahelyi előléptetéseit, és mosolyog, hogy ugyan már elmondtam párszor, de nem figyeltek semmire amit mond az ember. Anyám elmeséli milyen gyógyszerek kap reumájára, apám a helyi történeteket és rájövök, hogy a csend tényleg misztérium, nem kiabál, halkan közül és rám hullik mint az este. És jön megint a reggel. Valahol kakasok kukorékolnak, alig hallom és élvezem a messzi zajokat, mert a csend misztériumába pihenek és „üvölt a fülembe” a némaság, a csend világa. Séta a kertben, gyümölcsösben! Virágzó fák, gyümölcsök és halk beszéd. Persze, hogy viszünk haza, nemrég disznóvágás is volt, abból is, – úgysincs nektek ilyen finom a nagyvárosban hallik anyám hangja csendesen, de lassan, mint egy kolomp harangoznak és indulni kell a csatatérre, fel a metropolisunkba ahol nem értjük egymás szavát, nem tudom a gyerekek iskolai dolgát a feleségem előléptetését és kezdődik a zene – bona és a zajszennyezés!
Hol hallok én ott fenn tücsökmuzsikát és békazenét.
Elköszönünk és megered lassan az eső. Autónk végigjárja a sáros falut majd rákanyarodik a dübörgő hármas autópályára ahol széttörik a csend, szétoszlik az álom és hatalmas fűlet bántó zajjal megérkezünk haza. Haza? Melyik volt az igazi?
Látom a többiek is megbántódnak, és sáros, zajos és piszkos volt a váro,s nem beszélve a hatalmas zajról ami fogadott bennünket.
Álmaimban viszont újra a csend világában, Isten aditon misztériumába jártam ahol halottam tücsökzenét és a békák beszédét, kakaskukorékolást, de mindezt széttépte a hétfő reggeli misztérium, a zaj, a dübörgés és már csak emlékeinkben „ üvölt a csönd fülünkben”! De az szívet tépően elveszi a nagyváros zaját és visszahozza a csendet, a csend harmóniáját és az Isteni Aditon misztériumot! És kezdődik minden előlről…

“A Csend misztériuma” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. A csendre szükségünk van. Nem az a természetes, hogy beleájulunk a zajba is. Sajnos, már a vidék se olyan, mint volt, de még mindig élhetőbb, mint a város.

    Szeretettel: Rita🐶🐱🦋

  2. Kedves Attila:
    Néhány hónapja új helyre költöztem, magam is. Vastagok a falak, ha becsukom az ablakot, szinte semmi sem szűrődik be a kinti zajokból. A csendet is szokni kell. Lehet, hogy ki életét a nagyvárosban éli, furcsa neki a vidéki élet csöndje, hol még a család is jobban figyel egymásra, elérnek egymáshoz a kimondott szavak. Kinek melyik a jobb. Emberileg bizonyára ez utóbbi, de mindenki nem költözhet le vidékre sem. Tetszett az írás, és az, hogy egyik életforma mellett sem tetted le a voksot, csupán színesen leírtad az élethelyzeteket, ellentétpárba állítva. Üdvözlettel: Éva🚗🚕🚙🌲🌳🌻

Szólj hozzá!