DR. PAPP ISTVÁN

Összes megtekintés: 16 

Mikor a fiam érettségizett, az egyik írásbeli magyar irodalom tétel ez volt:
” Beszél a fákkal a bús őszi szél.” Ady évforduló lévén Ady tétel is volt, természetesen. Eszembe jutott a tanár úr és nagyot mosolyogtam. Ugyan, mit kezdett volna magyarázat közben ezzel a két verssorral:
” Egyik kezemben szendergőm
Szelíden hullámzó kebele.”
Alaposan belepirult volna, mint mikor nem szerteszét-et mondott véletlenül annak a sornak idézésekor:
” Ergo mentem és vagáltam a hazában szerteszét”
Szemérmes ember volt , jóindulatú, alapos és széles érdeklődési körű. Kiejtésén picit mindig érződött, hogy elkötelezettje a finn nyelvnek. Tőle tanultuk azt a “varázsmondatot”, mellyel a finn-magyar nyelvi rokonságot bizonyította számunkra:
“Kala uiskele elevene veden alla.” A hal úszkál elevenen a víz alatt.
Kala-kukko halaskalácsot jelent. És ez a néhány szó olyan érdeklődést keltett bennem is, hogy finn levelezőtársat választottam magamnak a barátaim osztályában kapott címek közül. Ezt a finnek iránti szeretetet oltottam tovább a gyerekeimbe. Ők többször jártak Finnországban és ma is tartó barátságokat kötöttek.
Sokan éreztük úgy az osztályban, hogy kedvencei vagyunk Papp tanár úrnak. Nyílvánvaló, hogy ennyi kedvence nem lehetett, mi szerettük őt ilyen sokan. Mikor megkaptuk az érettségi tételeket, sejtettük, hogy melyikünkre milyen témával gondolt. A népi írók témája volt az, amelyikben egyikünk se érezte magát otthon, de valakinek vállalni kellett. Tanár úr megkérdezte, vállalom-e, ha minden kötél szakad. Vállaltam persze, hogy megkísérlem a felkészülést. Egy Szabó Dezső témára még éretlen voltam. Juhász Géza tanár úrtól kaptam kölcsön egy Sinka-kötetet, abból másolgattam ki verseket, amelyeket, bevallom, a melltartóban rejtegettem az érettségi alatt. Féjja Gézáról még csak-csak volt valami fogalmam. Veres Pétert személyesen ismertem, de a könyveit nem eléggé. Számomra, mint falusi gyerek számára, olyan természetes volt a falusi élet, hogy nehezen értettem meg, mi is ebben az irodalom?
Egy szekrényrendezéskor kezembe akadt az érettségi bizonyítványom. Meglepődve láttam, hogy nem voltam kitűnő magyarból. Nem tudatosult bennem a jegy, hiszen annyira szerettem a tanár urat, aki megtisztelt a bizalmával, és a legnehezebb tételt szánta nekem.

 

“DR. PAPP ISTVÁN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Azóta már bebizonyosodott, hogy nem vagyunk rokonságban a finnekkel. Ez a történelem rákfenéje, hogy hamisítják. Ettől függetlenül az emlék szép lehet. Vannak olyan tanárok, amelyek nyomot hagynak az életünkben.

    Szeretettel: Rita💐🌷🌼

Szólj hozzá!