Japán reklám!

Úgy kereste azt a bizonyos oldalszámot, mint aki soha nem akarja megtalálni. A szemüvege mögött hordott zöldes barna szempár csak úgy cikázott a sorok között. Mintha révületbe lett volna a világ zajától teljesen kizárva. Csak a lapok pergő száraz zöreje hallatszót elméjében, ahogy a szótárt forgatta kezében.
– Nem nem lehet, igaz ez csak egy rossz vicc lehet. Csak rossz vicc.
Hajtogatta magában akár egy mantra. Bár a Keleti béke nyugalma melyet szólítgat, csak nem akar gyökeret verni agyának ingoványos zavarában. Egyre inkább az hangoskodik benne:
– Hogy lehettem ekkora idióta fasz?
Persze nem ez volt az első gondolata, amikor a jelenlegi hiba bekövetkezett. Bár még erről ő maga akkor mit sem sejtett. Hanem , hogy mennyire cool vagány király menő… vagy az Isten tudja, hogy a hónapnak e szakában épp melyik szó most a legelfogadottabb használni. Előbb utóbb minden kikopik.. a beszédből a szlengek.. az ajtó zsaluja.. a csontok közötti porc.. a neved a köztudatból.. az arcod emléke a családi albumból.. és így leszel semmi. Ez a dolog talán vigasztalhatta volna. Így is mérhette volna a tettet … Egy kis semmiség. De nem. Hiszen ő az elmúlással még nem rázott kezet. De még csak nem is köszönt neki a távolból. Minden család tagja még az idősebbek is aktívak. Tizenkilenc évesen a minden örökké tart című lila fátyolt vetíti a kirakat az utcán vagy szobád erődjében bármelyik monitor. Így amikor azt hitte saját vágya kopogtat be hozzá, ami nem más volt, mint a fogyasztói társadalom egyik sokat mutatott terméke. Ő szép lassan benyelte. Vagy, ahogy hősünk tette a bőrébe égettette fekete tintával.
Bár a tetoválás, azaz angol tattoo szó a Tahiti tatu (nyomot hagyni szóból ered. Ő nem ezt a nyomott kívánta hagyni maga után. Ő csak egy képet akart magánnak a facebookon amit likeok áradatában mutogathat a világnak. Igen nekem is van, végre én is tartozok valahova. Olyan trendi termék lettem, mint ti. Mert a bőröm varrva lett. De nem ő nem volt börtön viselt. És nem ő nem volt egy polinéziai törzs tagja vagy éppen felkapott rap star sem.
– Én egy hülye fasz vagyok jelen pillanatban. Mert anyanyelvem megtagadva más országba nyelvét választottam bőröm felszínén. Amit nem is beszélek én BAROM!
És minden egyes szónak súlya van. Mintha érezni kezdte volna a karján lévő japán minták nehézségét úgy vonszolta maga után az úton. Miután többször is szakavatott ajkakból ázsiai akcentussal, ugyan de félre érthetetlenül hallotta ugyan azt a mondatot.
Egész nap hallotta fülébe lett varrva a kuncogás az étteremben a hangos nevetés a téren. Ahol japán turisták raja a fényképezőgépek vakujának vakító repdeséstől lett kőrbe véve. Túl nagy lett a figyelem, ami világított rá.
De végre a könyvtár ajtaját maga mögött becsapva a mély csend lett körülötte kibélelve. Hirtelen az agyban egy perces néma felismerés fészkelte be magát, ahogy az Ázsiai jelek jelentése című vaskos könyv kezeiben elhalkult végül. Felismerte a karján lévő jeleket. Lassan remegő hangon olvasta fel az épület kihalt falai közt. Ahogy szája elhagyta a mondatot melynek most már igaz jelentését hozzá csatolta az írásjelekhez. Felrémlett benne a tetováló szalonban dolgozó srác szűnni nem akaró furcsa mosolya, amit most már határozottan vigyornak titulált. Hogy kegyetlen tréfa vagy egy beismerés egy másik fél részéről? Mit, számít?
Csak az, hogy, a felirat karján egy reklámmal is felér a japánoknál:,, olcsó pénzért bárkit szopok! ’’