Hamis valóság

Összes megtekintés: 41 

Egy nap meglátogatta édesanyám az egyik unokahúgát, aki a férjével és a fiaival a városba költözött. A család már az előtérben várakozott.

A két fiú alaposan végigmértek minket, mi, lányok pedig őket vettük szemügyre szótlanul, amíg azután a néni a gyerekszobába küldött valamennyiünket.

Berontottunk a fiúk felségterületére. Volt ott síneken futó játék-vonat, kis könyvnyomda és diavetítő. Mindez nagy hatást gyakorolt rám, de leginkább az fogott meg, hogy a fiúknak olyan sok könyvük van.Pl. Mark Twain összes művei! Pompás uzsonnát is kaptunk.

… Már késő délutánra járt, amikor haza indultunk. A két család jól megértette egymást, így ettől kezdve minden héten összejöttünk. A velük eltöltött délutánok kellemesen és vidáman teltek el, a fiúk jól nevelt, jókedvű legénykék voltak.

Egyszer egy könyvben olvastam a “barátság örök kötelékéről.”

Én magam is mindig ezt kutattam, az iskolatársaim viszont kinevettek, a legkisebb érdeklődést sem tanúsítottak az ilyen “ostobaságok” iránt. Most a két fiúnak ajánlottam fel, hogy kössünk “örök barátságot”. Ők az ötletet remeknek tartották. A kisebbik viszont, aki nagyon erős akarata miatt hangadónak számított, azt mondta, “először mindenkinek be kell mutatnia az aláírását”.

Így tehát mind a négyünknek le kellett írnia a nevét egy papírfecnire. A fiúk és Márti nővérem nagy gondossággal rajzolták meg az aláírásukat, a kezdőbetűt minél több cikornyával, a többit pedig lehetőleg olvashatatlanul, majd egy farkincát kanyarítottak a nevük végére. Én teljesen feleslegesnek tartottam a cikornyákat, és így egyszerű könnyen olvasható betűkkel írtam le nevemet.

A fiatalabb fiú megnézte az aláírásokat, majd hangjában mélységes megvetéssel így szólalt meg:

-Micsoda? Örök barátságot akarsz kötni, egy baráti szövetség tagjává akarsz válni, és még egy elfogadható aláírást sem tudsz produkálni? Addig nem léphetsz be a baráti szövetségbe, amíg nem tudod te is elfogadható módon leírni a nevedet! A három gyerek ezzel megkötötte “az életre és halálra szóló örök barátságot”. Nagyon mély sebet ejtettek rajtam, összetörtnek és boldogtalannak éreztem magam. Alighogy hazaértem, és levettem a kabátomat és a sapkámat, már el is kezdtem gyakorolni az “aláírást”. Ezerszer is leírtam a nevemet, az első betűt nagy lendülettel, hatalmas kezdő kacskaringó-val, a többit pedig teljesen olvashatatlanul-megpróbáltam a doktor bácsi aláírását utánozni, aki a receptekre mindig valamilyen kibogozhatatlan irkafirkát biggyesztett rá -, majd terebélyes kígyóvonallal zártam le az alkotásomat.

Az aláírás mesterkéltnek hatott, hiányzott belőle az őszinteség. A következő szombaton mégis büszkén mondtam kis barátaimnak:

-Nézzétek, nekem is van már aláírásom -és egy papírfecnire firkantottam egy imponáló aláírást. A két fiú és Márti megtekintették alkotásomat, majd a kisebb fiú ítéletet hirdetett:

-Jó. Az aláírásod még mindig túlságosan olvasható, de elfogadjuk, és téged is felveszünk a szövetségünkbe. Boldog akartam lenni, hiszen a kívánságom teljesült, de furcsa módon elmaradt a vágyott érzés: Nem! Valami nem volt rendben. Amikor pedig otthon a tükörbe néztem, és a “láthatatlannal” -saját magammal-szemtől-szemben álltam, belső hangot hallottam megszólalni:

-Az aláírásod nem valódi. Nem téged mutat. Azt hiszed, hogy az igazi dolgokat elérheted hamis dolgokon keresztül? Igazi barátságot hamis aláírással? Azok, akik: nem fogadják el az igazi aláírásodat, nem is lehetnek a valódi barátaid …

Szomorúan fordultam el a tükörtől, és aludni mentem. Az aláírást azonban, amelyet olyan sokáig gyakoroltam, nem tudtam többé megismételni. Undorodtam tőle. Tudtam, hogy “az életre és halálra szóló barátság” éppolyan mesterkélt, mint az “aláírásom”, a fiúknak pedig fogalmuk sem volt arról a barátságról, amely után én vágyakoztam -az örök, időn és téren túl létező valódi barátságról! Én pedig egyedül maradtam az igazi barátság, az igazi egység keresésében … egyedül… egyedül.
Vége

“Hamis valóság” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Kitti!
    Utolag megnézve írásaimat láttam sokaknál nem válaszoltam mindenkinek!
    Köszönöm szépen ,hogy kifejtetted véleményed a barátságról.
    Valahogy én is így gondolom.
    Sok szeretettel…Babu💮💮💮⚜️⚜️⚜️

  2. Drága Babu!
    Remek témát választottál, kifejezni azt, mit is takarhat az igaz barátság gondolata. Kifejezetten és direktben barátságot kötni nem igazán lehet. Ez pont olyan talán, mint a szerelem. Ha ráakadsz arra az emberre, akit tisztelni tudsz valamiért és becsülöd, ha gondolataitok, vágyaitok és érdeklődési körötök megegyezik, nagy esély van rá, ha mindezen érzések és vágyak kölcsönösen jelentkeznek. A személyiség és egyéniség szerepe igen nagy, és az őszinte, nyílt oda figyelés a másikra, elengedhetetlen. A görcsös ragaszkodás csak gátja lehet minden emberi kapcsolatnak. Élvezettel olvastam ezt a jó kis írásod is. 🌼🌼🌼

  3. Drága Roza
    Örvendek,Neked!
    Ezt a kis prózát, ahol a hamis aláírás után vontam le következtetést
    csak fals témának használtam.
    Ugyanis ,barátot könnyen lehet találni csak ismerni kell a technikát,
    hogy megtudjuk tartani!
    Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat .
    Szeretettel…Babu😘😘😘

  4. Kedves Rózsa!
    Örvendek,hogy itt jártál! A legtöbb ember óhajt egy jó barátot,
    Viszont nehezen talál.
    Köszönöm szépen kedves soraidat!
    Szeretettel…Babu😄

  5. Kedves Katinka!
    Sajnos én sem tudok többet ,mert útjaink elváltak a hosszú évek során.
    Hálásan köszönöm a látogatást!
    Szeretettel…Babu😅

  6. Kedves Rita!
    Ez most egy olyan novella téma volt! Az viszont fontos, hogy ahhoz ,hogy
    barátod legyen nagyon őszinte kell legyen mind a két fél.
    Köszönöm szépen a látogatást……..Babu😅

  7. Kedves Eva!
    Örvendek,hogy itt jártál! Nem tudom,hogy lehet-e igaz barátra szert tenni?
    Szerintem nincs olyan ,úgy ahogy ideális házasság sincsen.
    Tökéletesen csak a testvéreid azok akik egész életedben melletted vannak
    és akikben megbízol Nekem sok barátom volt .Igaz van egy barátnőm akivel óvodás korunk óta tartjuk a kapcsolatot,de ahogy telnek az évek,mind távolodunk!
    Sosem kapsz olyan barátot akivel mindig egyformán gondolkodsz!
    Nagyon szépen köszönöm!
    Szeretettel…Babu
    😑

  8. Kedves Babu! Végtelenül szomorú lettem, történeted olvasása után. Kíváncsi lennék, a fiúknak lett-e igazi barátjuk felnőtt korukban. Nagyon jól felismerted, hogy aláírással nem lehet, nem szabad barátot szerezni, mert az a barát, nem igaz barát.
    Szeretettel: Kata

  9. Szia Babu!
    “Legyél önmagad, szól a mondás!” Írásod nagyon szép, keresed az utat amely igaz barátsághoz vezet, a végén sajnos egyedül maradsz. Történetedhez gratulálok
    Rózsa🌻🌹🌼

  10. “Azok, akik: nem fogadják el az igazi aláírásodat, nem is lehetnek a valódi barátaid …”

    Igazad van. Az nem barát, aki át akar formálni bennünket.

    Szeretettel: Rita🌺🌸🌼

  11. Kedves Babu! Bizonyára az emberekben az olvasmányaik miatt van ez a barátságra törekvés. Gyermekként szinte minden szabad percemet az utcabéli gyerekekkel töltöttem, mégsem mondom, hogy barátaim lettek volna. Együtt játszottunk, titkainkat megosztottuk egymással… Talán csak én vélem rosszul, és mégis ez barátság volt?! Néha görcsösen ragaszkodunk egy elképzelt ideális dologhoz, és azt nem vesszük észre , mi a szemünk előtt van?! Iskoláimban visszahúzódó voltam, ott viszont tudom, kívülállónak éreztem magamat. Hol ezzel haverkodtam, hol azzal. A barátság valamiféle stabilitást is jelent. Megkockáztatom, még szerencse is kell talán ahhoz, hogy két embert, vagy gyereket ha egymáshoz sodor az élet barátokká váljanak. Akár egy életre. Ez viszont valóban csodálatos dolog lehet. Kevés ilyen szerencsés embert ismerek. Örömmel olvastalak. Szeretettel: Éva🌻🌻🌻🌻

Szólj hozzá!