Erdei mese
Erdő alján, dús lombok közt
Elhalkul a szél,
Arra járó sündisznónak szép
Mesét mesél.
Volt egyszer, hol nem volt,
Egy gyönyörű táj
Szépen virult, illatozott
A csoda szép határ.
Tavasszal már hírül hozta
A friss tavaszi szél,
Mindenki, ki itt fog lakni
Az boldogan él.
Erdő népe, mezőlakó itt
Otthonra talál,
Munkájuktól szebbé válik
E gyönyörű határ.
Együtt él itt bogár, mókus
S az erdei pók,
Róka mama kölykeivel s az
Üregi nyúl.
Tavasszal, a kikelettel
Kivirul a táj,
Víg-táncot lejt boldogan,
A pici szellőlány.
Napkeltével ébred minden,
Itt élő lakó,
Feledve zord, hideg telet,
Szelet és fagyot.
Mint erdei kürt, munkába hív
A kis harangvirág,
Napsugárka kerek arccal,
Jó napot kíván.
Versenyt futnak kora reggel,
Nyuszi, róka, őz,
Vaddisznó majd eldönti,
Közülük, ki győz!
Igaz, hogy ő nem azért jött,
Hogy bíró legyen,
Makkért indult az erdőbe, hogy
Ott sokat egyen.
Tópartján már útját járja.
Hosszú lábú csőr,
Megbízták az erdőlakók, mint
Mezei őrt.
Kakukk madár vígan dalol,
Kakukk, kakukk,
Remélem, ma mindenki,
Nagyon jól aludt.
Fa odvában bágyadtan néz
A nagy szemű kuvik,
Ő volt az éjjeli őr s most
Aludni búvik.
Úgy repdes a fecske mama,
Mint aki eltévedt,
Keresi, hogy hová rakja
Fészkét, a kis fecskéknek.
Milyen szép a náderdő,
Ha ily lágyan ringó,
Gyönyörködik a most ébredő,
Kicsi sárgarigó.
Kibújik az odújából, a
Mezei ürge,
Nyújtózkodik, lustálkodik,
Nem nagyon fürge.
Két lábra áll, pici mancsa,
A mellén hever,
Nyújtott füllel, egyenesen,
Vigyázva figyel.
Ott kering a magasban, a
Mezei sas,
S ha nem vigyáz a kicsi ürge,
Rögtön reá csap.
Őz suta, az erdő szélén,
Gidájára lelt,
Ki a hajnali futóverseny,
Győztese lett.
Nyuszi, róka, őz között, azért
Nincs harag,
Megbeszélték, ki ma győztes,
Holnap lemarad.
Ezt tanítja a barnamedve,
Az erdei iskolában,
Ma lemaradtál, holnap újra kezdd.
Míg bírja a lábad.
Én is tudom, hogy győzni jó, de
Nem az a fontos,
Hanem, hogy szeress élni,
És légy mindig pontos!
Tanuljátok meg gyerekek,
A legnagyobb kincs a szeretet,
Tízszer kell szeretni, ahhoz, hogy
Egyszer, visszaszeressenek!
Szalianna
Kedves Kitti!
Nagyon eredeti, ahogy meglepetten fejezed ki magad, az írás egyszerűsége miatt!
Tanmesének szántam! Könnyen, érthetőnek, mindenki számára.
Üdv: Szalianna
Hogy ez milyen kedves mese! Csupa szeretet. A hangulata, a légköre és a mondanivalója is.
Gratulálok, szeretettel természetesen!:]
Kit
Kedves inyezsevokidli!
Mikor először néztem át a fényképeket az írások mellett, rögtön megfogott valami a Te képed láttán! Most már tudom, hogy mi volt az! Köszönöm!
Kedves Szalianna!
"Tanuljátok meg gyerekek,
A legnagyobb kincs a szeretet,
Tízszer kell szeretni, ahhoz, hogy
Egyszer, visszaszeressenek!"
Ez csodálatos tanítás! Számomra új gondolat!
Művedhez, szeretettel gratulálok!
Ildikó(f)