Gondolatok

Összes megtekintés: 76 

Fiatal koromban azt gondoltam, hogy nyitott leszek és modern, az évek hiába szállnak el a fejem felett, nem leszek olyan öregasszony, aki azzal jön, hogy bezzeg az én időmben.

Nos, ha nem is mondom ki, azért be kell lássam, hogy legbelül ott van bennem ez a bezzegség. Mélyrepülésben megyünk a szakadék felé. Béke van, de nincs békesség, szólásszabadság van, de sokan ezt a másik gyalázására használják fel, kiállunk a kisebbség mellett, de a legkisebbet, a még meg se született magzatot nyugodtan megöljük. Vallási szabadság van, de gyalázhatjuk a másik hitét. Nincs halálbüntetés, de egyesek elvehetik a másik életét. A börtönben élőknek jogaik vannak, és ha ezek nem érvényesülnek maradéktalanul, akkor az akár többszörös gyilkos is komoly kártérítéssel hagyhatja azt el, miközben, akitől a bank vette el az otthonát a tisztességtelen kamatemeléssel azt nem kártalanítja senki. Aki egész évben azért dolgozott, hogy majd a munkája eredményéből teremthesse meg a megélhetéséhez szükségest, de azt azok veszik el tőle, akik semmit se csináltak, akkor ő nem alkalmazhat retorziót, csak a hivatalos úton intézheti a sérelmeit, amiből nem tud megélni, és ez akár évekig is elhúzódhat és ha nincs mit elvenni a tolvajtól, akkor annyi, hiába az ítélet. Aztán ott az erkölcs, vagy inkább az erkölcstelenség. Ami régen bűn, majd betegség volt, az ma már érdem, sőt, követendő gyakorlattá kell, hogy váljon.
A rendkívül büszke és öntelt ember nem képes megbirkózni egy apró vírussal sem, mégis azt hiszi, hogy istenként élhet a világban.
A nagy jólétben már nem divat a gyerek, sőt kifejezett ellenség lett egyes megmondó emberek fejében, ám még ha csak ott lenne, de terjesztik és híveik vannak.

Lehetne sorolni, de talán ennyi is elég és elgondolkoztató, hogy hová jutott az ember, mivé lett és mit vár ettől a változástól? Kinek adja át a földet, ha nem az utódainak. Volt egy ilyen mondás, hogy a „földet megőrzése kaptuk kölcsön az unokáinktól.”
Lesznek unokák és lesz mit átadni?

“Gondolatok” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Örülök, hogy olvastad gondolataim. Az az igazság, hogy én ebben a mostani helyzetben nem tudok olyan optimista lenni. A jóléti államokban lassan kihal a nemzet, mert “élni” akarnak, nem pedig gyerekkel “kínlódni”. Inkább importálnak, viszont ők nem lesznek soha a nemzet része és ez nyilvánvalóan megmutatkozik mindenhol, ahol a lakosság “feltöltése” megtörtént. Több generáción keresztül vallja magát muszlinnak a muszlin, arabnak az arab, zsidónak a zsidó és így tovább. Ez rendben is van mindaddig, amig valamelyik újonnan bejött réteg nem kerül többsége, mert onnantól kezdve ő diktál. Nem volt még olyan a történelem során, hogy a hazájukat önként adták volna át az emberek és ők alkalmazkodtak volna azokhoz, akiket befogadtak. Aztán ott van a meleglobbi. Ahol rég óta működik, ott már nagyon sokan vallják magukat az LMBTQ-hoz tartozónak. Ott vannak a nemátalakító műtétek, a magzatgyilkosságok, a folyamatos lázadások és lázítások, az állandó elégedetlenség, ami addig fokozódik, amig valóban eljön az az idő, amikor sokkal rosszabb lesz, az ellen viszont már nem lázadhatnak. Nekem ez a meglátásom és a véleményem.

    Szeretettel: Rita🌷

  2. Drága Rita!
    Olvasva aggódó soraidat, be kell látni, hogy valóban vannak központilag kialakított igaztalanságok. A demokrácia zászlaja alá sok nem-tetsző dolgot be lehet húzni. Ez is csak azért lehetséges, mert demokrácia úgymond nem létezik, csupán demagóg lózungokkal vagyunk elhalmozva. A jogi kérdések megoldása nem rajtunk múlik. Viszont, hogy lesz-e unokánk? kérdésedre a válaszom igen, és értük, nyilván minden jóérzésű lélek megtesz mindent a saját mikroklímájában, mint ahogyan mi is igyekszünk és törekszünk erre. Gondolatébresztő írásodnak örültem.😍😘

  3. Kedves Rita!
    Osztom az előttem szólók véleményét, magunknak kell megőriznünk a jót, és törekedni, hogy minél többet tudjunk adni érzelmileg családunknak, környezetünknek, az embereknek. Furcsa dolog másnak lenni, de számomra ez így elfogadható. Szeretettel olvastalak: Éva🌞🌈🍄🌻

  4. Kedves Enikő!

    Köszönöm, hogy “gondolataim” elolvastad és annak is örülök, hogy egyet tudunk érteni. Semmi jóra nem számíthatunk, de talán túléljük, legalábbis lehetnek túlélők, akik majd örülni tudnak egymásnak, a kenyérnek, a tiszta víznek, annak, hogy van fedél a fejük felett, stb. Akik újból igazi, emberi életet élnek.

    Szeretettel: Rita🌷

  5. Ahhoz magasabb szintről jövő akarat is kell. De sajnos nincs elég ” orvos ” aki segíthetne nyomorgó földünkön. Magyarán nincs elég ember, akinek érdeke lenne, hogy tegyen is valamit. Földanyank számára szerintem már nincs sok remény. Úgy tűnik minden ajtó lassan bezárul. A földünk haldoklik, és mi ott vagyunk a beteg ágya mellett tehetetlenül. A szép csodás idők lejárták és csak az emlékeinkben élnek.. 😥😥

  6. Kedves Rita!
    Valóban egy könyörtelen és kilátástalan világban élünk, ahol nemcsak természeti katasztrófák, világméretű járványok tizedelik az embereket, hanem több más tényező is. Olyan bizonytalan körülmények között élünk,hogy bármelyik pillanatban bármi rossz megeshet. Ahhoz, hogy kis és csodálatos világunk meggyógyuljon és újra a béke szigete lehessen, ahhoz

  7. Kedves Marika!

    Minden nyomorúságot nem akartam felsorolni, csupán azokat, amelyek tendenciózusak. Bizony a vírus is betett tiszteségesen és még nem látjuk az alagút végét.

    Szeretettel: Rita🌷

  8. Kedves Rita !
    Szomorú hangokat pengettél,Hogy mi van ma, de még ennél sokkal szomorúbb,hogy mi lesz hólnap ? ! Nem könnyű találni az igazságot,
    meglátásod nagyon korszerű.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

  9. Kedves Rita! Tetszéssel, egyetértéssel gratulálok.
    Még annyit tennék hozzá: Most hogy van ez a virus-helyzet,
    sokan elveszítették munkájukat. Akik eddig is segélyből éltek,
    kapják a segélyt, kik eddig dolgoztak nem, mondván, nincs
    kapacitás az elbírálásra.Jobban járnak, kik nem foglalkoztak
    olyannal, hogy dolgozni is illene.

    M.

  10. Kedves Vicus!

    Köszönöm az értő és egyetértő olvasást, a hozzászólást. Igen, csak azt tehetjük, hogy mi a saját kis mikrokörnyezetünkben próbáljuk megteremteni a béke szigetét.

    Szeretettel: Rita🌷🌼🌺

  11. Kedves Rita 🙂
    ….igazi szociológiai kérdéseket feszegetsz, és fogalmazol meg, őszinte pontossággal, jogos minden felvetésed.. és sajnos nincsenek válaszok..
    ..Pusztába kiáltott szavak ezek, a kétségbeesés és bizonytalanság mondatai, és a borús jövőkép miatti aggodalom.. mélyrepülésben megyünk a szakadék felé.. bizony… kifordult a világ a sarkaiból, és igen.. nyugodtan követelhet teret magának a gondolat, a “bezzeg régen, az én időmben…”
    … nagyon nehéz hinni a szebb és javuló jövőben, elképzelni sem lehet milyen következményei lesznek ennek a jelenlegi életformának, a mostani értékrendeknek, jogrendszereknek, az agresszív világnak…. postapokaliptikus filmek jutnak eszembe, valósággá lesznek ?
    .. nem tehetünk mást Rita, mint hogy a saját kis mikrokörnyezetünkben megpróbáljuk megteremteni a béke szigetét, a boldogító perceket, meglátni és megóvni a család mindenekfeletti erejét..vigyázzunk a jó-ra..😊

Szólj hozzá!