Tégla a vörös kandúr

Összes megtekintés: 24 

Senki sem akar barátkozni vele a szép Brickkel[Téglával] a vörös kandúrral nem tudja, miért. Valószínűleg az irigység miatt. Mindenki irigyli. Brick a gazdái kedvence. Velük lakik a nagy házban. Esős, szeles időben Brick áll a forró kályha mellett. És akkor? Hogy nem irigyelheted? Puha szőnyegeken heverész, válogatott ételeket eszik, és néha, amikor a gazdája jókedvű , sört iszik vele.

A házban mindenki szereti. Különösen a kis úrnő. Senki sem látja az udvaron. A pulyka, ahogy látja, megduzzad a tollában, fenyegető hangokat ad ki, és Brick tudja: a pulyka soha nem lesz a barátja.
A kiskutya, amely mindig a lánchoz van kötve, még agresszívabb. Kapcsolatuk nagyon feszült.Már messziről morog ,ha meglátja Bricket.
Állandó készületben volt hogy támadjon de szerencsére meg volt kötve.

Azonban hiába irigylik. Brick tudja, mit jelent a hideg, a nyomor és az éhség. Amikor a kis úrnő megtalálta, egy szőrös téglához hasonlító romos cica volt, akit valaki egy kerítés alá dobott. Megdermedt, éhes, sebzett mancsával, több halottnál, mint élő , a kandúr nem is tudott nyávogni. A kis úrnő megsajnálta. Bevitte a házba, felmelegítette, tejet adott neki, bekötözte a mancsát, Téglának vagyis Bricknek hívta a szőréért, azóta gyakorlatilag a család tagja lett.

De már másnap Brick megragadta a bátorságot, és a farkával meghúzta egy egérnek a farkát,közben ő a farkát csóválta barátsága jeléül,de az egér nehezen állt meg vele félelem nélkül.

– A francba, mi van, ha azt javasolom, hogy barátok legyünk? Kérdezte.

– Természetesen, természetesen, Mr. Brick Az egér remegett a félelemtől. Csak az, hogy…

– Csak mi?

– Egy barát nem húzza a másik barátjának a farkát … Engedj el, imádkozott az egér. Különben eltöröd a farkam.

De amint Brick elengedte, beugrott a kis házikójába, ami az udvar sarkában egy kerítés mellett volt.

– Azt hitted, becsapsz engem – kiáltotta az egér a menedékházban -, de én becsaptalak! Ha! Ha! Ha! Mindenki tudja, milyen hülyék vagytok ti a macskák! Nincs barátság macskák és egerek között! Nem létezik! Ha okos lennél, körülnéznél és barátokat találnál a sajátjaid között! Nézd, nincs messze. Menj, kérdezd meg tőle.

– Tényleg bolond vagyok – világított rá Brick. Ennek az egérnek ki kellett kinyitnia a szemem … Természetesen egy macska! Csak egy macska! És Brick odarohant a cicához, akit az egér éppen megmutatott neki.
Egy cica volt ,olyan mint ő,de borzalmas állapotban.

Kóbor, koszos macska volt, fehér-sárga szőr, csak bőr és csontok. De a cicának nagyon szép szemei ​​voltak. Zöld, nagy, fényes, szomorú és ezek a szemek a helyszínen meghódították Bricket.

Bolhák mászkáltak mellkasán.
– Aranyos cica, suttogta, nem szeretnéd, ha jó barátok lennénk?

– Sssst! – fröcsögött a cica. Nem látsz? Elfoglalt vagyok. Vadászat. Ne kergesd el a barátaimat. A cica pedig egy veréb felé rohant. Brick nem tudott pislogni, mert a gyönyörű szemű macska a tollával nyelte a szegény verebet.

– Fú! – kiáltott fel undorodva a macska. Hogy lehetséges ?! Ez borzalmas!

– Borzalmas? Szörnyű éhen halni. Néhány napja nem ettem semmit. Talán nem tudod, mit jelent az éhség. En tudom.

– Tudtam, hogy mit is jelent az éhség. De… nem számít. Beszéljünk másról. Meghívlak egy ünnepre. Ott élek … abban a gyönyörű házban. Jössz??

– Tudom,láttalak. …- Rendben. Megyek – válaszolta a macska határozatlanul.

Soha a fehér-sárga szőrű cica nem lépett ilyen puha szőnyegekre, soha nem kóstolt ilyen válogatott ételeket, soha nem volt ilyen kedves, udvarias és aranyos úr az oldalán. Kétségtelen, hogy beleegyezett, hogy a barátja legyen. Hűséges barát, amilyennek igazi barátnak lennie kell. Miután Brick bemutatta az egész háznak, a cica lefeküdt az ajtó melletti szőnyegre és elaludt. Gyönyörű álmot álmodott, amikor az öreg úrnő észre vette.

– Borzalmas! Dühösen kiabált, az asszony -Brick,te átkozott macska! Mersz ilyen csavargókat hozni nekem, tele bolhákkal?

A cica pedig nem tudta kinyitni a szemét, mert azon kapta magát, hogy megragadta az asszony és az udvar közepére dobta.

– Miau, miau, miau, szánalmas. Miau, miau …

– Miauuu !nyávogott felháborodottan Brick , majd a cica után futott.

Bick! Brick ! ! Hallotta a kis lánykát a gazdiját,aki hangosan kiáltotta.. Gyere be a házba! Azonnal!

Engedelmesen Brick visszafordult.

Néhány napig a macska nagyokat sóhajtott.. Nem nyúlt az ételhez, lefogyott, és még sört sem akart inni a gazdájával. Mindig a barátnőjét látta szeme előtt. Egy idő után azonban felkelt és kiment. Az udvaron meglátta gyönyörű cicáját. Egeret tartott a fogaiban. Az az egér volt, akit már ismert. Meg akarta védeni, de hallgatott.

– Kérsz te is – kérdezte a cica.

Brick finoman visszautasította.

Aznap este nem tért haza. A következőben sem. Aztán jöttek más napok, más éjszakák. A cicával a szabadban aludva a boldogság kilencedik mennyében érezte magát. Még soha nem volt ilyen jól. Amikor éhes volt, megette az egeret és a madarakat, amelyeket barátnője hozott neki. Túl úri volt ahhoz, hogy megtanuljon vadászni. A szegény cica most kettőért küzdött. Pedig mindketten csodálatos napokat éltek.

– Tudod – mondta neki egy nap a cica. Ha valaha is lesznek cicáim – szeretném, ha hasonlítanának rád. Vagyis, hogy legyen ilyen szőrük mint neked. Remek bundád van!
Brick boldog volt,hogy így megdicsérte a kóbor,kék szemű cica.

Ősszel azonban, amikor elkezdődtek az esőzések, Brick elhagyta a cicát . Mindig puha szőnyegekről álmodozott, mindenhol érezte a sör illatát. Nem bírja tovább. Meglátogatta volt otthonát.

Brick, Brick! Hallotta, amint a lány a kis úrnő küszöbére lépett. Anya! Néz! Brick visszatért! Hol járkálhatott ennyire keservesen ilyen sokáig?

– Hol, hol – mormolta a nagy úrnő. Magától értetődik. Vándorolt ​​azzal a cicával ,aki tele volt bolhákkal.! Vidd el és vidd a fürdőszobába. Mosd meg, fertőtlenítsd. Holnap megmutatjuk az állatorvosnak.

A tél közelében egy tömbház sarkán éhes, szomjas négy macska kapaszkodott egymásba. Mind a négynek vörös bundája volt. Távolról egy szegény, rongyos szőrű cica, aki valószínűleg hófehér volt, valamikor szomorúan nézett rá. Egy kislány ment el mellette. Az egyik macska elszaladt a többiektől, és követte őt.

– Miau, miau – sóhajtott szánalmasan a macska. A lány megfordult.

– Brick? – kiáltotta meglepetten. Még egy Brick? Lehetetlen! Aztán kissé habozva lehajolt, felvette a macskát, és hazasétált.

Brick ! – kiabálta az ajtóból a kislány. Nézd! Hoztam neked egy barátot! Egy igaz barát!

A Brick macska ellenségesen nézett a kicsire. Valószínűleg úgy érezte , hogy ettől a pillanattól kezdve már nem ő lesz az emberek kedvence.
Vége.

“Tégla a vörös kandúr” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Magdika ….és drága Kata!
    Utólag látom,hogy nem köszöntem meg a kedves soraitokat!
    Valószínű gyors átutazóban voltam, mint mindig!
    Nagyon szépen köszönöm ….Babu

    😃😃😃 😄😄😄

  2. Kedves Babu!
    Ez szép és szomorú is egyben… A cicák viselkedését nagyon jól leírtad, bár emberi beütéseket is felfedezni véltem rajtuk. Viszont Brick tényleg nem egy okos cica, ha nem jött rá, hogy az a kiscica az ő kölyke… De a lánycicát sajnálom, mert csak kihasználta és mikor már nem volt mellette kényelmes, lelépett. De hát igen, ilyen az élet, mindent nem kaphatott meg: a kényelmet megkapta, a társát viszont ő dobta el a kényelemért…
    Szeretettel olvastalak:
    Kata

  3. Kedves Babu!
    Nagyon kedves érdekes lények a macskák, külön világ az övék.
    Szeretettel olvastam írásodat,
    Magdi
    Bocsi, valahogy véletlen írás közben elment a szövegem, törölni meg nem tudtam.

  4. Drága Evike!
    Köszönöm szépen ,hogy itt jártál.Úgy van ahogy mondod és ahogy írtam ,jellemző a macskákra az önzőség!Két cicája van a kisfiamnak,két fekete, de abszolut nem hasonlítanak egymásra a viselkedésben.Egy nap elhatároztam ,hogy írók egy kis mesét a macskákról.Szeretem én is őket,csendes állatok!
    De ravaszok is ám.
    Szeretettel ölellek….Babu

    💗💗💗

  5. Kedves Babu!
    Nagyon tetszett ez a történet, kedves Babu! Talán azért, mert nekem is volt vörös cicám gyermekkoromban. A macska – függetlenül attól, hogy sokan szeretik őket – nagyon érdek állat, valóban ilyen, ahogyan leírtad. Csak magára gondol – jó itt az egér kivétel volt, bár nem védte meg később -, és a kényelem nagy úr nála. Egyszóval tetszett az írás. Szeretettel: Éva🐱🐱🐱🐱

Szólj hozzá!