A születésnapi gondolatok

Párom unokája, Viktorka egyéves születésnapjára voltunk hivatalosak.
Nagy kíváncsisággal terveztük a viszontlátást. Már tud járni, láttuk a küldött képekből, de mennyit változott két hónap alatt? Bizony sokat! Határozottan járt-kelt, és a csupa mosoly emberke mindenki szívébe belopta magát. A finom bográcsos vacsorát követően a köszöntések, a hozzáírt versemmel, az ajándékok, játékok, luftballonok sokasága emelte a hangulatot. A születésnapi tortákon egy-egy égő gyertyái mellett a sziporkázó tűzijátékok emelték a hangulatot. Ünnepeltünk kis segítséggel elfújta a gyertyát, s kezeivel gyakorolta a tortával ízlelgetést. Jó apja arcát is összekente, nemcsak önmagát. A pohárköszöntőkkel, hangos nevetések közepette szállt a derű és az öröm. Mindenki róla áradozott! Egy gyors fürdetést, öltöztetést követően a keresztszülők akkumulátoros motorkerékpárja keltett nagy meglepetést, amely zenélt, villogott, berregett. Viktorka kis segítséggel nyeregbe ült és gombnyomással előre -hátra működtette azt. Mindez ámulatunkat tovább növelte. Igaz, néhány hete ilyen technikájú kisautójában szerzett rutint. Olyan boldogság áradt mindannyiunk lelkében, amely ritka manapság. Milyen játékokat kaphat drága ünnepeltünk a következőkben? A szeretet ajándékai határtalanok lehetnek, gondoltam. Pedig ő, a világot megismerő boldog felfedező, alkotó, kutató emberke. A nagy örömbe eszembe jutott, nem emlékszem születésnapi tortákra gyerekkoromban sem. Mennyire megváltozott a világ és a lehetőségek. Elmúlt, nem is gondoltam volna rá, de előjött: milyen jó lett volna, ha töredékét kaphattam volna a szeretetnek. Ezek a boldog órák betakarták a fájó sebeket.
Kérem Istent és a Viktorkát körül vevőket – sokáig legyenek okos szeretettel mellette! Örömünket szaporítsa legénykénk fejlődése, növekedése!