Ahol a szeretet árad

Ma ebben a rohanó világban, amikor minden a “pénz”! Vannak még emberek és nem is kevesen, akik embertársaikkal is sokat törődnek. Odafigyelnek problémáikra, gondjaikra. Egy ilyen csoport összejövetelére hívott meg egy ismerősöm, mondván – te is közénk tartozol, bár téged nem itt műtöttek és nem itt vagy nyilvántartva! De majd meglátod, milyen rendes kis társaság és milyen jó közöttük lenni! Nem csalódtam. Bár a vezetőjük nem volt ott, csak a neve hangzott el és mondták, hogy ő csak ritkán tud eljönni az összejövetelekre, amit havonta egyszer tartanak.

Szeretettel fogadtak és kérték, hogy mondjak magamról valamit!
Így került szóba, hogy nem rég tartottam előadást, Budapesten a
REVITÁL – mál, paranormális dolgokról és halál közeli élményeimről, mivel engem már háromszor hoztak vissza az életbe!
Nagyon érdekelte őket a téma. És szeretnék, ha a következő összejövetelükön nekik is tartanék, előadást. Így fogadtam el a meghívást!
Tudom nincsenek véletlenek! Csak véletlennek tűnő dolgok.
Legalább is a mi számunkra.
De, hogy a “sors” mit akar ezekkel a véletlennek tűnő találkozásokkal azok általában, csak később derülnek ki, vagy soha!
Mikor megérkeztem, már egy páran ott voltak. Margitka, aki engem meghívott, azt mondta, hogy lassan szállingóznak, de általában mindig eljönnek a találkozóra. Kérte, hogy nyugodtan foglaljak helyet az asztalnál, ahol két szék volt. Azt hittem, hogy Margitka majd oda ül mellém?
De Ő csak, az érkezőkkel foglalkozott. Lassan körülülték az asztalt, ami az előadói asztallal szemben volt. Margitka még mindig várt. Ahogy egymásután érkeztek, mindenkit szeretettel fogadtak. Mint régi ismerősök üdvözölték egymást és ki, ki, amit hozott, az asztalra tette. Volt, aki süteményt hozott és volt, aki a kis kertjében az éppen akkor érő gyümölcsből hozott kóstolót és szeretettel kínálták egymást!
Egyszer csak belibbent egy fiatalember, farmerban, pólóban. Köszönt mindenkinek és megkerülte az asztalt ahol ültem és oda ment ahova a Margitka előzőleg leült. Meg is lepődtem, amikor láttam, hogy nem mellém ült! De még nagyobb volt a meglepetésem azon, ami ezután történt!
A fiatalember megperdült és nevetve azt mondta,- bocs én tartozom egy vallomással. Elfelejtettem bemutatkozni! Hirtelen agyamba villant a felismerés. Ő az csak mi még nem találkoztunk. Nem ismerjük egymást. Margitka nagy zavarában volt és bocsánatot kért!
Szinte egyszerre szólaltunk meg mindhárman!
– Dombi vagyok, mondta a fiatalember. Én is bemutatkoztam és elnézést kértem, de mivel még nem találkoztunk, így nem ismerhettem.
Margitka szabadkozott – úgy szégyellem magam főorvos úr! Bocsásson meg?
– Semmi baj Margitka. Aztán felém fordult, – megengedi, hogy ide üljek maga mellé? Nagy zavaromban alig tudtam kimondani, hogy – persze.
Ez csak természetes.
– Egyébként én csak ritkán tudok eljönni, de nagyon kíváncsi voltam magára, természetesen az előadására is. És bevallom, nagyon rossz hallgatóság vagyok, mert ha engem érdekel a téma én, közbepofázok nem baj?
– Dehogy baj csak nyugodtan! Mondtam. Előadásaimra, soha sem készítek jegyzetet, mert mindent szeretek úgy elmesélni, ahogy történt. Nem pózolva nem hókusz – pókuszólva, mint ahogy ez manapság divat! Valóban sokat kérdezett. Közbe, közbe szólt, hogy ezt ő is így gondolja. Ez, vagy az tetszik neki, és a stílusom is. Úgy lekötötte őket az előadás, hogy észre sem vettük, hogy lejárt az idő, amíg a teremben lehetünk.
A főorvos úr izgatottan mondta, hogy – remélem, eljön közénk máskor is, mert én nagyon sokat akarok még beszélgetni ezekről, a dolgokról! – Nem rég költöztünk vidékre. Nemsokára itt a tavasz. Remélem, legközelebb, nálam piknikezünk. És sokat dumcsizunk! Jó?
Természetesen beleegyeztem. Meglepett a főorvos úr természetessége és az emberekhez való viszonya! Azóta még egy alkalommal találkoztam a kis társasággal, az évzáró találkozójukon ahová szintén meghívtak.
A találkozó, a Tölgyfa étteremben volt. Mindenkinek a vacsoráját, a főorvos úr állta! Sőt ami a legjobban meglepett, hogy az egyik beteg, aki egy kicsit később jött, mikor belépett az ajtón, a főorvos úr, rögtön felpattant és oda ment hozzá. Kiderült, hogy most telt le az infúziós kezelése, azért késett. Nem is marad sokáig, mert nem érzi jól magát.
Vacsora után mikor készülődött, már ugrott is a főorvos úr és csomagoltatott részére egy kis repetát! Megveregette a vállát. – Vigyázz magadra pajtás!
Neki természetes volt. Számomra csoda és egyben öröm, hogy még egy nagy E-betűs, EMBER. Akiről, példát vehetnének a “nagyok” akik azt hiszik, hogy a nagyságot a hangoskodás fejezi ki! Mekkorát tévednek! Tiszteletet csak kivívni lehet, aminek itt jó példáját láttam! Boldogsággal töltött el és ismét meggyőződtem arról, hogy a példaképek köztünk járnak, nem hangoskodnak, nem kérkednek csak, csendben cselekednek, embertársaikért! Észre kell venni és megbecsülni őket! Megérdemlik!
EMBERSÉG és SZERETET!
Ez a két szó mindent kifejez. Mindenki tudta, hogy kinek mi a baja, de betegségről, ritkán esett szó! Nem nyögtek, nem jajgattak, csak együtt voltak csendben, békességben! Drukkoltak egymásnak, hogy a következő kemoterápiát is állják, mint szikla a hullámtörést!
Örülök, hogy megismerhettem őket!
A főorvos úrról pedig, az a véleményem, hogy

Embersége ritkaság, mi manapság erény,
Kísérje munkáját szerencse,
s legyen mindig, ILYEN SZERÉNY!

5 csillagos értékelést kapott írás

“Ahol a szeretet árad” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Viola! Te is megkapod tőlem az 5 csillagot a hűségedért! Köszönöm.

    Üdv: Szalianna

  2. Kedves Julianna!
    Nálam is megkapod az 5 csillagos értékelést írásodért, amely nagyon tetszett.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!