Igazság

Jártál már a pokolban?Van rálátásod arra, hogy milyen?

Nem arra gondolok, amiről azt hiszik egyesek.
Nem arra a pokolra, ahol hemzsegnek az ördögök,a rossz lények, a mocsokkal telített alvilági figurák.Az mese.

A saját poklodra gondolj, a lelkedben lévő iszonyatra,ami felett nincs uralmad. Arra, amikor olyan fájdalmat érzel,hogy azt hiszed szétszakad a szíved… a lelked már élettelenül,fénytelenül haldoklik és nem akarod látni a valóságot de nem tudsz elleni tenni,mert kevés vagy hozzá.A feszültség nőttön nő benned és nem vagy ura saját önmagadnak,nem tudod kordában tartani az indulataidat.

Legszívesebben ordítanál,vagy sírnál de ezek sem érnek semmit. Már attól is ideges vagy hogy bevalld a kudarcot,hogy elfogadd a gyengeséged.
Keresgélsz valamit a múltban,belekapaszkodsz aprócska örömökbe, de mindhiába.Az sem segít, semmi nem segít,senki sem segít.
Akár magadban is kárt tennél,l csakhogy megszabadulhass végre a szenvedéseidtől, ami felemészt napról napra,de már ahhoz sincs erőd,mert minden mozdulat egy elviselhetetlen fájdalom.Menekülnél előle,szabadulnál,de nincs hova.

Nincs tovább.Nem kell hozzá más csupán az IGAZSÁG.
A kegyetlen igazság.

Szembesülsz a valósággal, hittél magadban,hogy képes vagy valamire de nem.Már nem remélsz, már nem hiszel semmiben,nem hiszel senkinek,magadban sem.Csak a sötét gondolatok torzítják az elméd és nincs nyugalom,nincs megváltás,mert egy idő után hiába jön a fény, hiába kapsz jót a tenger sok rossz sokkal több és már csak azt látod.Ez az IGAZSÁG és belátod,beletörődsz úgysem tehetsz mást :menned kell.Nincs visszaút a pokolból.