Korunk vívmánya

Úgy alakult, hogy némi pénzügyi tranzakció okán, használnom kellett a Netbankot. Csodálatos kis alkalmazás – korunk vívmánya –, mellyel időt, pénzt és fáradságot spórolok meg, mivel nem kell elbattyognom a bankba személyesen. Szeretem a technikát, mert jobbá teszi az életünket.
Elindult a program, rutinosan gépelem a felhasználónevem és a jelszavam, ám az alkalmazás feldob egy párbeszédablakot, miszerint a jelszóm lejárt és udvariasan arra kér, hogy változtassam meg. Na, erre nekem most se időm, se energiám, ugorjuk át. Upsz! Úgy néz ki nem lehet, addig nem enged be.
– A fészkeske! – káromkodom.
Akkor muszáj lesz mégis megváltoztatni. Rövid gondolkodás után, már gépelem is az új jelszavam. Az új csak annyiban különbözik a régitől, hogy a futósorszámot a végén eggyel megnöveltem. Már épp gratulálnék magamnak, hogy ilyen frappánsan megoldottam a helyzetet, amikor újabb üzenet fogad: „Az új jelszó nem hasonlíthat a régire.” Arcomra fagy a mosoly.
– Micsoda? Ez hasonlít? Medvehagymás kenyérlángos! Eddig ez működött! Megint változtattak valamit? Na jó, rajtam nem fogsz ki!
– Akkor legyen ez. Begépelem.
„A jelszónak legalább 8 karakter hosszúságúnak kell lennie!”
– Jó, akkor talán ez?
„A jelszó nem lehet értelmes szó.”
– Micsoda? Mióta értelmes szó a macskabenzin?! És ez?
„A jelszónak tartalmaznia kell kisbetűt, nagybetűt, valamint speciális karaktert.”
– Nesze te dög!
„A megadott jelszó túl gyenge.”
Kezdek felrobbanni…
– Akkor ezt figyeld nyavalyás! – vadul gépelek, homlokomon kidagad az ér, az izzadságcseppek patakokban folynak a szemembe. Agyvérzés közeli állapot. Kisbetű, nagybetű, szám, speciális karakter, nem hasonlít az előzőkre, nem értelmes szó, nem könnyen kitalálható, nem kapcsolódik hozzám – és végre: „A jelszava megváltozott!”
– Hú… – ez nehéz szülés volt.
Bent vagyok a rendszerben, végre intézhetem a pénzügyeimet. Átutalás, meg is van, még egy megerősítés, és kész.
– Kilépés!
Hoppácska! Most jut eszembe, hogy valamit elfelejtettem. Próbálok ismét belépni, de ez a nyüves rendszer már nem enged be. „Hibás felhasználónév vagy jelszó.”
– Talán csak elgépeltem. Na még egyszer!
„Hibás felhasználónév vagy jelszó.”
– Tudom már! Ez lesz a jó…
„Hibás felhasználónév vagy jelszó. Három sikertelen próbálkozás után a fiókját átmenetileg blokkoltuk.”
Véreres szemmel bámulom a monitort, miközben görcsbe rándult kezem az egeret markolássza. Nagyon úgy tűnik elfelejtettem az új szuperbiztonságos jelszavam. Már önkívületben motyogom:
– Szeretem a technikát, mert jobbá teszi az életünket.

“Korunk vívmánya” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nagyon jó! Végig mosolyogtam az egészet. Én nem szeretem annyira a technikát, viszont borzasztóan bosszant, ha nem enged be valahová, ahová elvileg már bemehetnék.

    Szeretettel: Rita🌷

  2. Üdv újra itt ! 😄👍🙌
    ..kellett ez… humorral fűszerezett, az életből merített , mindannyiunkat érintő szituációk, remek könnyed stílusban..
    ….örülök, hogy visszatértél !!

Szólj hozzá!