Az idősödő emberek magánya ünnepek táján még jobban felerősödik. Szaladó évek hagynak szikár nyomot megkopott Létükön. Hiánnyá kövülő várakozások kiszínezett emlékeibe merülnek, mikor még együtt ünnepelt a család. Aztán kirepültek a gyerekek, élik saját életüket, egyre ritkábban nyitva be a szülői ház kapuján.
Azóta a karácsonyok is egyre szomorúbbak lettek. Nincs boldog készülődés, nincs ünnepi hangulat, elveszett a varázs, kettejüknek meg már minek. Egykedvű napok ezek is.
A köztük levő szakadék is egyre mélyül, kifogytak a közös témákból. Csak vannak, mint két idegen, kiket egy fedél alá űzött a Sors a létezés viharai elől.
Ez a karácsony is szürke ködbe burkolózik, esővel siratva a Születést, mely magában hordozza a megváltó halált is.
A gyertyák viaszkönnyei dermedt tócsába gyűlnek az adventi koszorú alatt. A tél se hozta hócsillagokból szőtt csipkefátylát, hogy befedje vele a szív fájdalmait. Pedig ez az év se kímélte őket veszteségtől, szomorúságtól, a rájuk szakadó öregségtől.
Mégis, mielőtt szakadékba zuhanna a lélek, lerázva a vállat húzó bánat-batyut, megpróbál talpra állni. Hogy megcsontosodó magányukon túl őrizni tudják a reményt, ami a legsötétebbnek látszó ég alatt is felragyogtatja a jövőbe vetett hit lángját. Ami bevilágítja Létük kapuját, hátha benyit rajta valaki…
Az ablakon át a Telihold sápadt fénye fest különös árnyakat. Mintha valami mozdulna az ajtónál, mintha csikordulna a zár…vagy csak a képzelet játszik velük, enyhítendő a hiányt?
Szia Zsuzsa! 🙂
Amíg olvastam a történetedet, sok minden futott át a fejemen.
Például az, hogy én nem fogom megélni, amit szomorú-szép szavakkal elmondtál.
Akivel közösen élhetném meg ezt a magányt, fiatalon hagyott itt akaratlanul és örökre.
Ha élne, nem bánnám hogy nem nyitnak ránk ajtót majdani öregségünkben.
Ezért az a véleményem, hogy akik ketten vannak, szerencsések, ezért széppé kell tenniük az együtt töltött pillanatokat és értékelni, hogy vannak egymásnak.
Ha ebből a szemszögből nézem, nem is annyira szomorú, amit leírtál.
Tetszett az őszinteség és a gondolkodtatás. Próbáltam kivenni belőle a pozitívumot, mert mint említettem, van benne. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam. (f)(l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Margit, köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Ez nagyon szép és nagyon igaz!
Üdvözlettel
Margit