Halálközeli élmény

Halálközeli élmény Szabó Julianna, 2016. április 2., 2:00

Amikre nincs magyarázat! Háromszor hoztak vissza az életbe!

http://youtu.be/G… TV 2 Mokka riport Joshi barát

Ellentétben az orvostudománnyal! Mikor a szív leáll, többszöri élesztés
után, az orvosok azt hiszik, hogy az ember halott! Szerintük oxigén hiány
miatt az emberi agysejtek működése is leáll elhal! Ez nem igaz! Borzasztó
átélni, ahogy mind ezt hallja az ember! Ahelyett, hogy leállna az
agytevékenység, egyre fokozódik.
Mikor én mindezt átéltem, rettenetes érzés volt! Tudtam, hogy még élek.
Olyan pánikba estem, hogy engem akkor élve fognak eltemetni? Elkezdtem
kiabálni! De nem figyelt rám senki. Mikor láttam, hogy végleg abbahagyták
az élesztést, szinte üvöltöttem, hogy ne menjenek el, mert még élek! S rá
kellett jönnöm arra, hogy nem hallja senki ahogy üvöltök. Borzasztó érzés
volt! Nem kívánom senkinek! Aztán hallottam az anaszteziológus hangját.
Próbáljuk meg még egyszer!
Sötét alagúton száguldasz súlytalan. Új fílmek pörögnek. Életem epizódjai,
és találkozás halott ismerősökkel. Nevemen szólítanak, mosolyognak. Aztán
filmszakadás.

A következő emlékem: már az ágyamban feküdtem, és a főorvos úr hangját
hallottam – “Jó reggelt, ébresztő! Tudja, hogy maga a sors kegyeltje? ” –
Ránéztem és kitört belőlem a zokogás. 1 1/2 óráig nem tudtam abbahagyni a
zokogást. Közben hallottam a főorvos úr hangját. – ” Tudom engem most
visszaküldene oda ahonnan jöttem.” – Mikor már megtudtam szólalni, azt
kérdeztem, hogy ennyit kell szenvedni a kegyelemért? – ” Milliókat adnának
magának egyesek ezért a kegyelemért! ” –
Aztán a varratszedésnél a főorvos úr azt mondta, – ” Ejha, tudja, hogy maga
meg lett jelölve? Itt van egy ferde kereszt. Pedig itt se varrat, se
csipesz nem volt! ” –
Igaz, hogy 91 – óta sok év eltelt, de ma is látható a jel, bár elég
halványan!

“Halálközeli élmény” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Igen Kedves Kittilke és Viola. Ilyen kegyért nagyon meg kell szenvedni! 22 műtétem során, azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy mennyit szenvedtem. Néha azt mondtam, hogy annyit szenvedek mint, Krisztus a keresztfán! Bocsánat a hasonlatért! De ne tudjátok meg, és ne kelljen Nektek is átélni mind azt amit én már átéltem!

  2. Kedves Julianna!
    Nagy érdeklődéssel olvastam írásod, amely nagyon tetszett.
    Te valóban a Sors kegyeltje vagy.
    Jó egészséget kívánok szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!