Ötórai tea!

Az ablakból néztem, hogy milyen csodálatos színeket alkotott az őszi természet. A szél kergeti a sárga faleveleket. Amelyek zizegve, suhogva, keringőztek a levegőben.
Megérkeztek barátnőim , ötórai teára! Arcukon láttam, hogy
hangulatunk olyan , mint maga az ősz. Szeles, hideg, esős, és rideg.
Nincs senkinek jó kedve! Kár, mert vidám délutánt szerettem volna. Beszélgetésünk úgy alakult ,hogy a fájdalmainkról szóljunk.
Hányféle, milyen, mennyire tudja megviselni az embert? A fizikai , vagy a lelki fájdalom.
Gyöngyinek, fizikai fájdalom volt életében a legfájdalmasabb, karambolozott, összetörte magát, és szeretett autóját is. Már két éve, de még mindig nem heverte ki.
-Ha rá gondolok, hogy a kórházban milyen fájdalmaim voltak, most is kiver a víz. Több napig nem tudtam fordulni az ágyon, mozdulatlanul feküdtem. Minden csontom fájt, kötések borították az egész testem. Nem beszélve az izgalomról, hogy nincs e belső vérzésem, vagy tudok-e járni valamikor. Életem legrosszabb napjait, fájdalmait éltem át. Azóta nem vezettem, húzom a lábam , miden frontra érzékeny vagyok. Visszagondolni sem jó arra a napra.
Kati vette át a szót. Nekem a válásom fájt a legjobban. Három éve váltak el tőlem, egy harmadik miatt. Soha nem gondoltam volna, hogy a sokévi házasság után, csak úgy bejelenti, hogy szerelmes lett, egy fiatal lányba. Beismerte, minden az ő hibája, nagyon jó felesége voltam, jobbat nem lehetett volna választani. Megkért ne keressem az okát, ő sem tudja, miért alakult így. Elmondta, hogy nem szeretné, ha bármibe is hiányt szenvednék, mindent itt hagy, elmegy. Könyörögtem, sírtam, fenyegettem, semmi nem hatott rá. Alkudoztam ne váljunk el, egy idő után meggondolod és visszajössz. Tudom, hogy visszajössz.
Nem jött vissza! A szívem, lelkem összetörte. Nemrég valahonnan előkerült egy zokni, amikor megláttam zokogni kezdtem. Azzal aludtam, reggel arra ébredtem, hogy kezemben szorongatom.
Keresem, kutatom, kérdezem magamtól, miért? Nem tudom! Miközben a szívem szakad meg. Sajogva fáj, úgy érzem, soha nem heverem ki. Nagy fájdalom, nagyon nagy.
Juditnak életében legnagyobb fájdalom az volt, amikor kirúgták munkahelyéről, régi motoros volt a szakmában. Hosszú évek óta ott dolgozott. Minden a kis újába volt. Ha éjjel álmából felkeltettük volna, minden kérdésünkre adott volna választ. Jó, megbízható, kellemes, intelligens munkatárs, mindenben lehetett rá számítani. A kollégák, mint rangidősre, hozzá fordultak segítségért , amit soha nem utasított el.
Bejelentették, hogy a főnök nyugdíjba megy! Új vezető lesz kinevezve. Mindenki Juditra gondolt. Maga Judit is. Aztán jött a nap, amikor bemutatták az új vezetőt. Fiatalember, állítólag zseni. Az első napon behívta magához Juditot, és felmondott neki.
Judit , azóta sem érti miért, beszélni is csak könnyek között tud a történtekről.
Szerintünk azért, mert félt tőle, a szakmai tudásáért, hogy rájön arra, hogy ő csak elméleti ember, mert gyakorlata az nincs.
Nem szabad okosabbnak lenni a főnöknél! Ez figyelmeztetés!
Mert ha mégis , kirúgnak, vagy mindent veled csináltatnak.

Márti, alig tudott megszólalni, még bele sem fogott mondanivalójába, már sírva fakadt.
Nekem a lányom okozza a legnagyobb fájdalmat. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok. Rendes, remek család volt a miénk. Becsületesen kitanítattuk, férjhez adtuk, gyerekeinket. Külön családként is nagyon jó volt a kapcsolatunk. Addig a percig, amíg, édesapjuk meg nem halt. Elkezdődött az osztozkodás. Szegény apjuk még ki sem hűlt, már az idősebb lányom kérte, hogy fizessem ki, mert neki kell a pénz. Hozzá teszem, nagyon jó körülmények között élnek, nyáron tenger, télen síelés. Születés vagy névnapokon, Párizs vagy Róma. Bejárták a fél világot.
Nem is ez a baj! Hanem az, hogy azonnal az örökségét kérte, mert lakást akar magának venni. Mert az ő nevén nincs semmi.
Honnan adtam volna annyi pénzt, nem tudtam kifizetni, bíztat, hogy adjam el. Igen, ha eladom, nem marad annyi pénzem, az egyharmad rész árából, hogy magamnak vegyek egy lakást. Vegyek fel hitelt? Ebben a bizonytalan világban, ennyi idősen?
Egyébként is ezért ő nem dolgozott meg, ez a mi nehéz munkánkkal, megszerzett, felépített ház. A kisebb lányom, neki valóban kellene, a pénz ő nem szól egy szót sem.
Valaki tudtomra adta , hogy akár bérleti díjat is kérhetnek, mert használom az egész házat, ami az ő tulajdonuk .
Most ott tartunk, hogy kizárólag, telefonos üzeneteket, hagy rám a lányom. Minden nap egy mondat, szép napot! Miért, hogyan legyen szép napom? Mit képzel ezek után.
Az a hajó már elment, nekem már soha többé nem lesz szép napom, csak akkor, amikor elmegyek, és övék marad a ház. Ekkora fájdalmat, már nem bírok tovább cipelni, ilyen mély fájdalom már régen nem gyötört, mondta Márti.
Nagy levegőt vettünk, és Mártival együtt szomorkodtunk.
Hát, ilyenre sikerült, az ötórai tea.
Esős, szeles, őszi hideg, és rideg!

 

“Ötórai tea!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szia Rózsám!
    Most egy kicsit alább hagyott a jókedvem. Először olvastam a vidám ötórai tea történeteket, azok jókedvre derítettek. Ilyen az élet, hol vidámak vagyunk, hol szomorkodunk. Mindenki cipeli saját keresztjét. Szeretettel gratulálok írásaidhoz: Kata
    💐🍵️🙂

  2. Szomorú történet kedves Rózsa!
    Ugy látszik,most divatos lett ez az eljárás!
    Szeretettel gratulálok fájdalmas soraidhoz……Babu

    😘😘😘

  3. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök neki.
    Szeretettel Rózsa🌹

  4. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy olvastál, igen ez egy csokor fájdalom. Igyekszem egy csokor örömröl is írni.
    Szeretettel Rózsa🌹

  5. Kedves Rózsa!
    Megrázó, fájdalmas sorok!
    Sajnos egyre többször hallani ehhez hasonló történetről!
    Szeretettel gratulálok!
    Margit

  6. Kedves Rózsa!

    Nagyon jó témákat kötöttél egy csokorba, bizony, mind fájdalmas, talán nem is lehetne választani, hogy melyik a legrosszabb, legnehezebb, de ha mégis, akkor a saját gyerek, aki követelőzik. Egyébként nincs igaza, mert a haszonélvezeti jog erősebb, mint a tulajdonosi jog, a hátramaradó szülő nem köteles kifizetni az örökséget, de jogilag bárhogy is védhető, érzelmileg fájdalmas.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!