MUNKÁCSY MIHÁLYRÓL

Soha nem akartam nagy emberek életrajzával foglalkozni, de valahogy úgy hozta az élet, hogy nem lehetett elkerülni. 1965-ben olvastam Munkácsy leveleit és visszaemlékezését. Egy mondat ragadott meg benne: Különös, hogy milyen boldog voltam akkor. Szerettem volna tudni, hol és mikor volt boldog az a gyermek, akiről az ismertetőkben szinte mindig csak annyit hallani, hogy Munkácson született, apja a bajor származású Leib Leó (ilyet is hallottam), a szabadságharc idején Miskolcra költöztek. Korán árvaságra jutott és nagybátyjához került Békéscsabára. De mi történt közben? Ezt kezdtem kutatni. Sikerült kapcsolatot találni sok élő rokonával, felkeresni a helyszíneket, ahol lakott, dokumentumokat szerezni egyházi és világi hivatalokból, fényképeket gyűjteni és könyvtárakban kutatni. Ládaszámra gyűlt már az anyag és egyre jobban belebonyolódtam a sok Erzsébet és Ilona nevű rokonba. Azt már tudtam, hogy az eddigi nagy szerzők által valószínűnek tartott, a Bártfai kódex nyomán vélt családfa nem vezet sehova és nem szabad a mások kutatási eredményeire támaszkodni, de egyre türelmetlenebb lettem, hogy nem találok végleges megoldást a rokonság és családfa tisztázására. Szegény anyám rémülten nézte, mikor talán már ezredjére vágtam a földhöz a sok összegyűjtött adatot, keresztlevelet, el is határoztam, hogy kiürítem a nagy dobozokat és eldobom az eddig összegyűlt anyagot. Az utolsó nagy doboz alján volt még 3 újságcikk meg egy fénymásolat a Walther Ilges könyvéből, amiket a Hermann Ottó múzeum könyvtárából hoztam haza annak idején. Elolvastam az apró betűs cikkeket eldobás előtt, két helyen is szerepelt Tirol és a Walther Ilges német nyelvű, gót betűs könyvének szövegében is. Munkácsy édes unokatestvérének a levele is erről a származásról számolt be. A nagyok, akik eddig és most is a Bártfai kódex adataihoz ragaszkodnak, finoman szólva is könnyelműségnek tartják újságcikkekre hivatkozni. Én ezek után ebbe az irányba kezdtem tájékozódni. Az addig összegyűlt kis írásaim a Tóth kiadónál hevertek, nem tudtam, hogy albumot készül kiadni, csak mikor már megjelent nyomtatásban. Ha ránézek arra a barátságtalan borítójú albumra, mindig restelkedem, de hát akkor még nem volt olyan stádiumban a tiroli eredet témája, hogy nyomtatásba kerülhetett volna.
Módom volt a szülőknek a miskolci plébánián rögzített halotti anyakönyvi adatait fénymásolatban megkapni. Nemrég a Munkácsy Mihály egyetlen ismert keresztlevelét megszerezni a Magyar Tudományos Akadémia művészeti részlegétől és 30 könyvben szerepeltetni a sok rossz adatot tartalmazó példányt. Azóta mások is felfigyeltek a tiroli eredetre, doktori disszertációban is említést nyert.

Lindenfeld a tiroli Münster város része volt, a térképen ma is látszik az utca illetve a városrész neve. Lindenfeldi Lieb Mihály, a dédapa itt lakott az 1770 –es években, házán a következő felirattal:
„ Dieses Haus ist in Gottes Hand
Michael Lieb werd’ ich genannt.”

(Ez a ház Isten kezében van. Lieb Mihály a nevem.)

Négy fia közül kettő Magyarországra jött, Sóváron sótisztként dolgoztak. Munkácsy nagyapjának, majd édesapjának is ez volt a foglakozása. A munkácsi római katólikus plébániától 1925-ben kapott keresztlevélben sok hiba van a nevekben, adatokban, pozitívum, hogy a Leó név nem szerepel itt sem az apa nevében. A Munkácsy vezetéknevet ő sose viselte nem is ott született.

1848 év végén a Lieb család Miskolcra költözött. A ház udvara lenyúlt a Szinvához, a gyerekek oda jártak játszani, kavicsot dobálni a vízbe. A szabadságharc eseményei elől az édesanya 5 gyerekével a Bükkben levő Cserépvárra menekült, ahol testvére, Reök Antal dolgozott intézőként a Coburg kastélyban. Itt volt boldog a kis Mihály családja körében és a kastély kínálta sok játék lehetőség közben.

Coburg kastély

Azt írta a körülöttük levő tájról: Talán a legszebb vidék egész Magyarországon.
Szüleinek halála után anyai rokonai vették védő szárnyuk alá a gyerekeket. Mihály Békéscsabára került Reök (a nevet 6 féleképpen írták) Istvánhoz. Reök-ék 1862-ben költöztek Gerendás pusztára. Itt többször meglátogatta őket Munkácsy Mihály. Szerette ezt a helyet. Így írt egyik levelében: „… reggel, megelőzve a napot fölkeltében, kilesem szemében az örömkönnyet, amely benne ragyog, midőn első sugaraival szerelmesen átkarolja a földet, s felcsókolja a zöld gyep harmatját. Ilyenkor megállok a puszták közepén, s eszembe jut Petőfi az Alföld című költeményének ezen verse:
Lenn az Alföld tengersík vidékén
ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom”

Különös, hogy milyen érzelmi kötődése volt Petőfihez. A Petőfi búcsúja a szülői háztól c. képet is Ő festette.

Papírlenyomatát nemrég úgy kínálták egy árverésen, hogy ismeretlen festő műve. Szeretem az interieurök hangulatát, szeretetteljes gyermekábrázolásait,

a bécsi Kunsthistorisches Múzeum kupolájának Apotheozisát. Az Ecce Homo megmenekülésének történetét a második világháború viharaiban Sőreghy János igazgató úr írta le, aki a múzeum pincéjében rejtette el a festményt a hivatalosan elrendelt elhurcolás elől. A Trilógia hiányzó darabjának megvételére egyszer már összegyűlt adakozásból az akkor még elfogadható összeg, amiről senki se tud mostanában, a vásárlás lehetőségének az ára pedig erősen megváltozott. A látogatók csendes áhítattal való csodálata szinte nemzeti kegyhellyé varázsolja a Trilógia megtekintését a Déri Múzeumban.
Munkácsy viszonylag rövid életében sokat ajándékozott nekünk művészetével. Pál Lászlóval, Liszt Ferenccel való baráti kapcsolata is nagy ajándék számunkra. A Liszt Ferencről készült utolsó festmény a nála való vendégeskedéskor készült a mesterről. A saját egészsége is rohamosan romlott, a Bonn melletti endenichi szanatóriumban halt meg 1900. május elsején. Síremléke a Kerepesi úti temetőben van.

 

“MUNKÁCSY MIHÁLYRÓL” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna! Hálás köszönettel tartozunk ezen írásodért. Nagy örömmel olvastam és tisztelettel gratulálok hozzá! 🌺🌺🌺

Szólj hozzá!