2084

Összes megtekintés: 43 

2084

4. – A RENITENS
Meredten bámulta a padlót és bűnbánóan lesütött szemekkel próbált, minden gondolatot elűzni a Renitens, milatt géprekötve a szeretett nagyvezér által plántált, erkölcsi húszparancsolat legfontosabbikát idézte az elméjébe égetett vezérlőchipjébe a gép. – Szeresd a Nagyvezéred, mint a testet öltött Mindenek Teremtőjét, a Pártok Egyetlen Urát! – folyamatosan áramoltatta a gondolatokat a tudatába a tudatmódosítógép, és a tisztítótűz algoritmusával pásztázta a megchippelt agyát, keresve minden jelét az esetleges meghibásodásnak.
Le-föl sétált előtte a Vizsgáló, tanácstalanul a fejét ingatva és közben egyre csak hajtogatta: – Nem értem, tényleg nem értem…
– Ezerszer lefuttattuk a programját és nem találjuk a hibát, mégis egyértelműen látszik a nyoma a bűnös gondolatainak, H-4.001.374-es! A tudatképszinkronizálóban lementett emlékképeiben, pedig egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy rég elfeledett szeretethullámok törtek elő a származéka nemzési ciklusának emléknapján, és itt a rögzített hologram a digit-aktájában, ami mindent bizonyít az anomáliáról! Nem értem és nem tudom, hogy mi ez, amit a hologram ábrázol, de a bűnös adakozási vágya és haszontalan szeretetpulzációja, mélyen elszomorít… Mondja, szereti a mi bölcs és hatalmas Nagyvezérünket?
– Igen, szeretem a Mindenek Teremtőjét, a Pártok Egyetlen Urát!
kiáltotta a Renitens.
– Mondja, megtagadja a bűnös gondolatait, megtagadja a származékát övező szeretetgondolatokat, csak és kizárólag a Nagyvezért imádva?
– Megtagadom! …de a fehérpöttyös piros labdáról, tényleg álmodtam, olyan valóságos volt az álom. – kezdte volna mondani a Renitens, de a Vizsgáló beléfojtotta a szót.
– Nem tudom miről beszél, de nagy baj, nem lehet… Spongya rá! Mi majd vigyázzuk, minden álmát és gondolatát, H-4.001.374-es. Ne feledje, céllal jött létre a Mindenek Teremtője által és egyszer még kérni fogunk öntől valamit a Pártok Egyetlen Urának üdvösségére! Szinkronizáló, töröld az alany, Renitens státuszát! – a Vizsgáló fejbiccentéssel erősitette meg a törlésre adott utasítást a tudatmódosítógépnek, majd kisétált a bűntelenítő helyiségből és magára hagyta a bűntelenített Renitenst.
Kint a folyósón, eközben már órák óta várta, egy Kézbesítő android, aki gépies hangon közölte vele: – Kérem, hogy helyezze a hüvelykujját a terminál közepén lévő gömbre. A küldeménye ismételt kézbesítés a nemzőjének örökségi leltárjából, feladási ideje, helye és a küldő személye ismeretlen.
Eleget téve a kérésnek a Vizsgáló, leszignózta a hüvelykujjába helyezett azonosítóchippel a küldemény átvételét, majd elsietett az irodájába a csomaggal a hóna alatt. Könnyűnek érezte a küldeményt, olyannyira súlytalannak, mint a mindennapjait övező napi történéseket, de mégis fontosnak, akárcsak a saját személyét. Hiszen minden egyes nap, a holokivetítőn keresztül, óráról órára és percről percre elmondták neki, hogy ő a legfontosabb a világon, és mindentől óvja őt a testet öltött Mindenek Teremtője és Pártok Egyetlen Ura. Olyan sokszor, hogy zsigeréig égett a megchippelt elméje mélyén a Nagyvezér minden egyes szava. Ugyanúgy, mint mindenki másnak e földgolyón.
Belépett az irodájába és rögvest az asztalára tette a csomagot és akkurátus mozdulatokkal kicsomagolta a patinás dobozba zárt tárgyat és a hozzá mellékelt levelet.

– folyt.köv –

Szólj hozzá!