Gyurma

Az ügyész gyorsan haladt a kopott bírósági folyosón. Talárját nem gombolta össze, az úgy lobogott utána, mint Harry Potter köpönyege. Kicsit hasonlított is a varázslófiúra, ahogy orrnyergére vissza-visszatolta lecsúszó, kerek szemüvegét. Nem látszott rajta, pedig már a négy éves Panna büszke apukája volt. Nagy odaadással végezte munkáját. Kollégái, felettesei kedvelték a szorgalmasan, precízen dolgozó férfit.
A bíróság gyermekmeghallgató szobája előtt négy perccel a meghallgatás kezdése előtt nem állt senki. Lerakta az ügyészségi iratot a folyosói padra és gondosan összegombolta a talárját.
„-Valószínűleg behívták már a kislányt és az édesanyját, hogy a gyermek ne a folyosón ácsorogjon”- gondolta.
Megvárta, míg a bíró a folyosói hangszórón keresztül szólította, majd belépett az átalakított tárgyalóterembe. Odabenn játékok, könyvek voltak a polcokon és szép, mesefigurás szőnyeg borította a földet.
Emma, az öt éves kislány műanyag asztalkánál ült, amelyen gyurma, színes ceruzák, kifestők voltak kihelyezve. Az édesanyja mellette foglalt helyet egy karosszékben. A bíró megkezdte a meghallgatást, a videórendszer működésbe lépett, de a jegyzőkönyvvezető is minden szót rögzített számítógépen. Illetve rögzített volna, de Emma egyelőre nem szólalt meg.
.
Emma nagyon szeretett volna gyurmát. Az oviba néha újat bontottak az óvó nénik. Volt piros, sárga, kék, zöld, barna, fekete. Sajnos a gyerekek gyorsan összekeverték, így hamar kaki színű massza lett belőle. Ha nem felejtené el anyja megvenni azt a huszonnégy darabos készletet, amit látott a papír írószer bolt kirakatában, akkor ő nagyon vigyázna rá. Minden színt külön gyurmázna, nehogy összekeveredjenek. Itt egy szürkés-fehéres színű gyurma hevert az asztalon. Összekeverték, nem figyeltek rá. Hallotta távolról az asztal mögött ülő bíró néni megnyugtató hangon feltett kérdéseinek ritmusát, néha az anyja türelmetlen, nógató felszólításait. Látta, hogy az ügyész bácsi kedvesen rámosolyog, de nem értette, mit akarnak tőle. A kérdéseket sem értette. Igazából nem is érdekelte, mit kérdezgetnek. Nem válaszolt, csak a gyurmát nézte. Mikor anyja, a bíró néni és az ügyész bácsi egymással kezdtek beszélgetni, óvatosan rátette a tenyerét a gyurmára, majd a markába szorítva az asztal alá rejtette. Nagyon kemény volt. Sokáig tart majd puhára gyúrni. Szíve annyira dobogott, hogy érezte a vér lüktetését a füleiben. Mégis meghallotta az ügyész bácsi kérdését:
– Miért mondta apukád, hogy bedob a tarka malacnak?
.
A kislány lehajtott fejjel üldögélt, hosszú, szőke haja az arcába hullott. Nem válaszolt. Látszott rajta, hogy nem érti a helyzetet. Az ügyészt szíven ütötte, hogy mennyire hasonlít Pannára. Addig lapozott az ügyészségi iratokban, míg a pszichológus szakértő véleményét megtalálta. Felkészülés közben többször átolvasta már, de még egyszer rá akart pillantani így, hogy már látta a gyermeket. A vizsgálaton csak a hétköznapi kérdésekre válaszolt Emma, de a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban nem mondott semmit. Rajzából a szakértő nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani, hogy történt-e abúzus. Megnézte újra a lefényképezett rajzot, melyen a tölgynek tűnő, hatalmas fa odvában egy mókus tanyázott.
Szakértő szerint, ha a gyermek odúval rajzolja a fát, utalhat szexuális bántalomra, a rajz további részletei viszont ellent mondtak ennek. Megjegyezte a szakértő még, hogy az ábrázolásmódja olyan egyedi és kidolgozott, hogy életkorát jóval meghaladja. Ennek ellenére ezzel a véleménnyel sem jutottak közelebb az eset megoldásához, nagyon fontos lenne a kislány vallomása, mert így az apa tagadásával szemben csak az anya állítása áll.
.
Tarka malac. Emma szerint a tarka malac nagyon cuki volt kismalac korában. Megtisztított karalábét, sárgarépát csent neki a konyhából, mint a nyusziknak. Ő meg mind felhabzsolta. Utána nedves orrát a kezéhez nyomkodva követelte a repetát. Még tarka malacnak hívták, de már félelmetesen nagy disznó lett. Nem értette, miért dobná be az apja a tarka malacnak. Gonoszság lenne, hiszen apja is félt kicsit a tarka malactól, lapáttal ment be hozzá az ólba.
Hirtelen eszébe jutott, hogy az anyja emlegette jó pár hete a tarka malacot, amikor segített neki a mosogatásnál. Akkor olyan butaságnak hangzott, hogy vissza sem kérdezett. Éppen a nagy fazekat törölgette szárazra. Hát az olyan nagy, hogy majdnem ő is beleülhetne! Ritkán kapott dicséretet, így nagyon igyekezett a törölgetéssel. Ekkor az anyja valami furcsa történetet mesélt olyan bácsikról Amerikában, akik “AZT” csinálják a lányukkal.
– Biztosan azért nem mondtad eddig el nekem, hogy mit csinált az apád, mert azzal fenyegetett meg, hogy bedob a tarka malacnak, ha szólsz – folytatta. Megértelek, de a válóperes ügyvédnek és a bíróságon majd el kell mondanod mindent – fejezte be.
Most már kezdte érteni, hogy miért vannak itt a bíróságon. A tarka malac miatt.
.
Az ügyész az anyára nézett. Ő először kedveskedő mosollyal, majd magáról megfeledkező dühvel nézett a gyerekre. A kislány nem nézett vissza. Az asztal alá rejtve egy adag gyurmát formázgatott.
Látszott rajta, hogy nem akar részt venni a körülötte zajló eseményekben, csak egyedül szeretne játszani.
„-Panna is nagyon szeret gyurmázni. Mennyire fog örülni az új, huszonnégy darabos készletnek, amit a bíróságra jövet vettem neki a papírboltban” – gondolta szeretettel.
.
Emma érezte, hogy a gyurma kéz melegre lágyult. Ilyenkor már nagyon jól lehet formázni. Tudna csinálni egy hosszú, kicsit piszkos kígyót. Vagy inkább siklót. Mert az nem harap.
Ekkor anyja türelmetlenül megrázta a kezét, hogy válaszoljon már. Olyan erősen és hirtelen, hogy a földre pottyant a gyurma.
-Pont a bíróságon próbálsz lopni! – kiáltott rá mérgesen.
.
Az ügyész – a tárgyalótermi protokollt sem betartva – azonnal közbe szólt, hogy ez nem lopás, mert azért van kirakva, de Emma ekkor már nagyon elszégyellte magát. Nem merte felvenni a földről a gyurmát. Szeméből hatalmas könnycseppek buggyantak ki. Úgy zokogott, mint akinek a szíve akar meghasadni. Mégis hangosan, érthetően mondta:
-Apukám nem csinált velem semmit. Nem mondta, hogy bedob a tarka malacnak. Nem tudom, mit kell mondanom. A tarka malacot anyukám mondta.
Nagyon nagy csend lett, csak egy neoncső sercegése hallatszott a meghallgatóban.
A bíró berekesztette a meghallgatást.
Mielőtt Emma és az anyja kilépett volna a folyosóra, az ügyész lehajolt, felvette a leejtett gyurmát a földről, visszatette a műanyag asztalkára, majd a Pannának vásárolt, huszonnégy darabos készletet Emma kezébe nyomta.

“Gyurma” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Megrázó történet, nagyon szép gesztussal a végén. Furcsa lelkű ember aki a gyermekét akarja felhasználni, hogy a férjén bosszút álljon. Tetszett az írásod! Szeretettel: Éva🦎🐖🐖🦎

  2. Igazán remek életképet hoztál egy ronda válás következményeként, az apa megrágalmazásával. A gyermek felhasználása nem ritka a magyar jogban és sokan, túl sokan élnek úgy, hogy a saját kicsikéjük lelkét tördelik hasonló attitűdökkel. Remek novella, gratulálok!🌼

  3. Nagyon szeretem az ilyen jellegű, lélektani írásokat! Aprólékosan, pontosan kidolgozott. Szívesen olvasnék Tőled még ilyeneket!

Szólj hozzá!