Földre szállt angyalok

Összes megtekintés: 16 

Földre szállt angyalok

A szoba fénye olyan halovány volt mintha évek óta nem látta volna napsugár a szegleteit. Talán azért lehetett így mert Jeremiás, a szoba lakója, gondolataival töltötte meg és ez kihatott a fényviszonyokra, mert mivel jól tudjuk, amilyen gondolatok vannak bennünk olyannak látjuk a világot is. Valójában nem is a szoba fényével volt a baj hanem azzal hogy, Jeremiás gondolatai egy olyan világba tévedtek ami nem sötét, nem rossz, de még sem vidám.
Szerette volna látni újra a nagyszüleit, de nem csak akkor, amikor kimegy hozzájuk a temetőbe és sírjukra teszi az emlékezés virágait, hanem egy átjárót szeretett volna e világ és a túlvilág között nyitni ahol régi valójukban láthatná őket a fehér fény országában. A mindennapjait betöltötték az ilyen gondolatok, de tudta, hogy ez lehetetlen így amellett hogy sokat foglalkozott vele a lelke mélyén tudta hogy ezt el kell engednie. Egyszer aztán amikor az ágyán ült és olvasott hirtelen a szoba félhomálya eltűnt és helyette éles, az ember szemeit bántó fehér fényes valami világította meg. Olyan amilyen eddig még soha és a fehér fényből két angyal szállt alá az égből s Jeremiást útra hívták egy másik világba. Nem akart hinni a szemének, azt hitte ébren álmodik.
– Nem ez nem lehet, biztos csak halucinálok gondolta magában, de amikor az angyalok megfogták a kezét és megszólították akkor az a fajta döbbenet ült ki az arcára, hogy még is igaz és nem álmodik. Az angyalok fehér ruhában voltak és díszes hajkoronát viseltek s szárnyukat suhogtatva így szóltak.
– Gyere, Jeremiás dolgunk van. Meg kell neked valamit mutatnunk. Az angyalok névtelenek voltak de Jeremiás még is engedelmeskedett az idegen jótevőknek. Így szólt az egyik. Ha jól tudom mindig erről álmodtál és és ezt a világot akartad látni. . Ahogy elindultak és egyre magasabbra jutottak a felhők fátyolként takarták az előttük álló utat, de az angyalok bátran szálltak az égben közrefogva Jeremiást aki gyönyörködött a soha nem látott szeme elé táruló látványban.
– Egyszer aztán így szólt az egyik angyal. Nem sokára elérjük az úti célunkat de addig is készülj fel mert olyat fogsz látni mint akkor amikor lementünk érted. Még vakítóbb volt a fény a világ és az úti cél között de egyszer csak ott találták magukat egy nagy fehér kapu előtt amire ez volt írva.
Köszöntünk Téged a Mennyország kapujában
Ki ide Te belépsz, találkozhatsz Isten helytartójával.
Ha a kapu kinyílik fény- árad ki rajta
Rohanj oda szeretteidhez
Kikben újra el lett vetve az Élet magja.
A nagyszüleit szerette volna mindig viszont látni, és most hogy itt állt a Mennyország kapujában félelmet érzett.
– Mi lesz, hogyha nem úgy láthatja őket viszont mint ahogy ő szeretné? Leküzdötte félelmét és az angyalok segítségével belépett a kapun. Egy gyönyörű világ tárult eléje ahol a fehér fény volt minden lélek őrzője és egyszer csak két alakot látott kilépni a fényből kik fogták egymás kezét. A nagyszülei voltak. Nem akart hinni a szemének pedig tudta hogy olyan helyen van ahol hinni lehet a csodákban. Ahogy meglátta őket és közeledtek odarohant hozzájuk és megölelte őket s csak ennyit szólt. Hiányoztatok.
– Te is hiányoztál nekünk mondta nagymamája, mert még is csak te vagy a legkisebb unokánk s mi még itt fentről is nagyon szeretünk téged és vigyázunk rád. A papája csak állt a fényben és hófehér haja fényesebben ragyogott még az őket körülvevő fehér fénynél is de ami a legfontosabb boldogság volt a szemeiben.
– Jeremiás arra kérte nagyszüleit, hogy jöjjenek vele, de sajnos olyan választ kapott, amit nem akart hallani, de tudta, hogy ez így lesz.
– Mi nem mehetünk, nekünk ez az otthonunka fehér fény országa ahol sok csodás dolog van és vigyáznak ránk, szeretnek minket. Az elmúlásunk a földi életből csak egy út volt, aminek akkor és ott vége szakadt, de itt fent és a lelkedben s a szívedben tovább élünk. Ez itt a lét egyik formája és tudjuk, hogy benned mindig élni fogunk, s majd egyszer hosszú évek múltán találkozni fogunk. A következő pillanatban megfordultak és kézen fogva belesétáltak a fehérségbe. Jeremiás csak állt egy helyben és várta, hogy visszajönnek, de nem jöttek helyette visszanéztek és mosollyal az arcukon integettek neki és biztatták az életre hogy amit megálmodsz azt el is érheted.

Írta: Németh Balázs
2020. VII.1.-VII.2. Csütörtök

Szólj hozzá!