A Mikulás segítői

Összes megtekintés: 184 

Az erdei iskolában az volt a szokás, hogy ősz végén néhány első osztályos tanuló egy hét felmentést kapott a tanulás alól, és a Mikulás Házikóban, Manócska felügyeletével, az ember gyerekeknek szánt csomagok összekészítésében segédkezett. Abban az évben két medvebocs és két süni voltak az osztályelsők, így őket választották ki. Bagoly tanár bácsi figyelmeztette Manócskát, hogy bár tényleg ez a négy kölyök a legjobb eszű diák, és még barátok is, de mindegyik nagy vadóc is egyben. Manócska nem aggódott, több éves tapasztalata volt már huncut állatkák megregulázására. Az iskola tanulói között nagy dicsőségnek számított, ha valakit kiválasztottak a Mikulás segítőjének feladataira. Így a négy jó barát hétfőn reggel büszkén jelent meg Manócskánál, aki megmutatta nekik, hogyan tudnak segíteni. A két süninek almát kellett hordani a hátán a csomagokhoz, a két macinak pedig a feltöltött csomagokra kellett masnit tennie, majd a Mikulás rénszarvas szánjára pakolni őket.
Manócska ismertette a fő szabályokat is:
Első szabály: Csak a napi feladat elvégzése után lehet játszani.
Második szabály: A csínytevésért nem jár büntetés, de cserébe jót kell tenni, ellenkező esetben a csínytevők nem lehetnek tovább a Mikulás segítői.
A süni és maci gyerekek lelkesen kezdtek dolgozni, izgalmasnak találták a feladatokat. Mindenki kedves volt velük, de azért ők kicsit megilletődtek az iskolából az új környezetbe kerülve. Három szorgos nap után Manócska már azt gondolta, hogy Bagoly tanár bácsi tévedett, de azért továbbra is szemmel tartotta a tüskéshátú, és a brummogó gyerekeket. Negyedik nap délelőtt, amikor már hozzászoktak az új helyzethez, kezdett előbújni a bennük rejlő huncutság. Az egyik medvebocs azt hajtogatta, hogy már unalmassá vált a feladat, jó lenne inkább játszani. A többiek egyetértettek. Amikor Manócskát nem látták a közelben, félbehagyták, amit csináltak, és kimentek a házikó elé. Rudolf ott állt a szánnál, és bölcsen megjegyezte, hogy ennek nem lesz jó vége. Válaszul a kis vadócok csúfolódni kezdtek vele. Amikor ezt is megunták, mégis inkább visszamentek a csomagokhoz. Kis idő múlva az egyik maci a másik fülébe súgott valamit. Amikor aztán a sünik nem figyeltek, eldugták az almákat. Nagy derültségükre tüskéshátú barátaik jó ideig keresték a gyümölcsöket. Néhány óra múlva a sündisznócskák nevettek nagyot, amikor a macik nagy brummogások közepette keresték az eldugott masnikat. A nap végén megkönnyebbültek, mert Manócska nem szólt egy szót sem, remélték, hogy nem vette észre a csínyeket.
A házikó előtt elfogta őket a bűntudat, és friss vizet vittek Rudolfnak, miután bocsánatot kértek tőle. Következő reggel Manócska egy levelet tartott a kezében. A huncut kölykök nagy meglepetésére kiderült, hogy mégis mindent látott, elmondta, hogy az előző napi csínytevések után, elérkezett a jótettek ideje, emlékeztette őket a szabályokra. Még három napig lehetnek a Mikulás segítői, mielőtt kirepül a szán, ha a napi feladatok mellett három különleges ajándék elkészítésében is segítenek, akkor maradhatnak.
Átnyújtotta a levelet a bűnbánó vadócoknak, és hozzá tette, hogy Ő akkor is látja, hogy mit csinálnak, ha a segítők nem látják Őt. Azzal a hátsó ajtón kisurrant. A kölykök nem örültek a plusz feladatoknak, de azért az egyik süni hangosan felolvasta a girbe-gurba betűkkel írt levelet.

Kedves Mikulás!
Az idén nem lehetek otthon az érkezésedkor, és így a kitisztított csizmámat se tudom az ablakba tenni. Sajnos megbetegedtem, és kórházba kerültem. Két másik kisfiúval vagyok együtt ebben a szobában, de ők még nem tudnak írni, ezért most én küldöm el Neked a kívánságainkat.
Bence azt álmodta tegnap éjszaka, hogy macik bukfenceznek a réten, álmában jól szórakozott. Az Ő kérése, egy fénykép bukfencező macikról, reméli, hogy megint jókedve lesz tőlük.
Boti kedvenc állata a süni, Ő néhány süni tüskét szeretne, mert úgy gondolja, az szerencsét hoz majd neki.
Gyakran szomorkodom, amiért nem lehetek otthon, és azt hallottam a doktor bácsitól, ha többet mosolygok majd, akkor gyorsabban meggyógyulok. Ezért én olyan ajándékot szeretnék kérni, ami megnevettet. Rád bízom,hogy mi legyen az.
Szeretettel: Barna
Utóirat:
Remélem, hogy megtalálsz minket, a 7-es kórteremben vagyunk.

A barátok a levél elolvasása után, bosszúsan dünnyögtek az orruk alatt. Azon bosszankodtak, hogy nehéz feladványokat kaptak, hogy jót tegyenek. Bence és Botond fordítva is kérhette volna az ajándékokat. A sünik szeretnek bukfencezni, és a maciknak meg sem kottyan, ha néhány szőrszálat kihúznak a bundájukból. Barna kérésére semmi ötletük nem volt, azon sokat kell majd törni a fejüket. De abban egyetértettek, hogy legjobb tudásuk szerint segíteni akarnak, hogy örömet okozzanak a beteg gyerekeknek. Így aztán kisétáltak a rétre, hogy előkészítsék az első különleges ajándékot. A két maci kelletlenül végezte a bemelegítést, zömök termetükkel nehézkesen mozogtak, és nem is szeretettek bukfencezni. A két süni ekkor gondolt egyet, összegömbölyödött, és vidáman kacagva bukfenceztek, közben biztatták a macikat. A jókedv ragadós volt, a két maci is hamarosan csatlakozott és bukfenceket vetettek. Manócska ekkor lépett elő az egyik fa mögül, és mosolyogva elkészítette a fényképet Bencének a bukfencező macikról, ráadásnak még sünik is szerepeltek rajta.
Következő nap Boti kívánságának teljesítésére készültek. A két süni félszegen várta, hogy kihúzzák néhány tüskéjüket. A macik megsajnálták őket, és elhatározták, hogy elterelik a figyelmüket. Rövid, suttogó egyeztetés után énekelni és tapsolni kezdtek:

;Hull a hó, és hózik, Micimackó fázik…..;*

A sünik örömmel csatlakoztak a dalhoz, így észre sem vették, amikor Manócska halkan mögéjük lépett és megszerezte a tüskéket Botondnak. Együtt nevettek, mert már két jó cselekedetet sikerült véghezvinniük.
Az utolsó nap, a csomagok készítése közben mind a négyen azon tanakodtak, hogy milyen ajándékot találjanak ki Barnusnak. Kicsit elkeseredtek, mert semmi nem jutott eszükbe. Hogy jobb kedvük legyen, együtt felidézték az előző nap énekelt dalocskát. Hirtelen az egyik maci boldog mosollyal csapott a homlokára. A kis segítők a fejüket összedugva megvitatták a nagy ötletet. A nap végén izgatottan álltak a kíváncsi Manócska előtt, és boldog mosollyal énekelték:

Ajándékot adni jó,
Elég csak egy bátorító szó.
Nem kell hozzá drága dolog,
Csillogtasd meg a mosolyod!
Nevess sokat:
Hahaha
Dalolj hozzá:
Lalala

Egy dalocskát ajándékoztak Barnának, remélve, hogy Őt is annyira megnevetteti majd, ahogyan őket, mert dalolni és nevetni jó. Manócska izgatottan jegyzetelte le a szöveget és a kottát. Abban az évben igazán meg volt elégedve a segítőkkel. Meg is kérdezte tőlük, hogy nekik van-e valamilyen különleges kérésük a Mikuláshoz. Szinte egyszerre vágták rá, hogy szeretnének személyesen találkozni Vele. Manócska mosolyogva megjegyezte, majd kiderül, hogy sikerül-e teljesíteni. Aznap éjszaka a medvebocsok és sünik is próbálták ébren várni a Mikulást. Hamarosan azonban az igazak álmát aludták. Hajnalban csalódottan állapították meg, hogy nem találkoztak. Viszont nagyon örültek az ajándék csomagoknak, még egy személyre szóló köszönő kártyát is kaptak a Mikulástól. A négy jó barát már korán reggel a kedvenc tisztásukon találkozott. Kicsit lógatták az orrukat, mert nem ismerkedtek meg személyesen a nagyszakállúval. Dörmögő hangú éneklésre lettek figyelmesek:

;Ajándékot adni jó, elég csak egy bátorító szó…;

Felpillantottak, és a Mikulást látták közeledni, miközben vidáman énekelte az Ő dalukat. Nagy örömmel futottak oda a szánhoz, és egymás szavába vágva üdvözölték őt. A Mikulás ősz bajsza alatt mosolyogva köszönte meg – most már személyesen is – a sok segítséget. Majd legnagyobb meglepetésükre, meginvitálta őket a Mikulás Házikóba. Odaszólt Rudolfnak, hogy indulhatnak. A macik és a sünik elkerekedő szemmel élvezték utazásukat szánon. A házikóba érve Manócskától forró csokit kaptak, és a Mikulás adott nekik még egy szép ajándékot. Elővette varázsgömbjét, és a kezét a gömb fölé tartva azt mondta, hogy ;Mutasd a hetes kórtermet!;. A kis segítők körbe állták a varázsgömböt és csodálattal figyelték a megjelenő képeken, ahogy a három fiú izgatottan kinyitja a csomagokat, és hangosan nevetve-tapsikolva örülnek az ajándékoknak. Bence megmutatta a többieknek a bukfencező macik és sünik fényképét, Botond megengedte társainak, hogy ők is megfogják a süni tüskéket, Barna pedig széles mosollyal énekelte a neki írt dalt, és a kicsiknek is megtanította. A belépő doktor bácsi nagyon elégedett volt, amikor meglátta a vidám társaságot, biztosította őket, ha továbbra is ilyen jókedvűek maradnak, hamar meggyógyulnak, és hazamehetnek. Távozása után Bence, Botond és Barna teli tüdőből, mosolyogva újra rázendített a dalra, amelyet a Mikulás segítői írtak. Ezzel a képpel elhalványult a varázsgömb, és a macik és a sünik tapsolva köszönték meg a Mikulásnak, hogy láthatták a kisfiúk örömét.
A négy jó barát kis szívükben örömmel, vidáman dalolászva indult haza.

Ajándékot adni jó,
Elég csak egy bátorító szó.
Nem kell hozzá drága dolog,
Csillogtasd meg a mosolyod!
Nevess sokat:
Hahaha
Dalolj hozzá:
Lalala

Ez volt életük egyik legszebb élménye. Amikor a Mikulás segítői lehettek, és kisgyerekeket nevettettek meg. Legalábbis, így mesélték az unokáiknak, akik akkor már kívülről fújták a legendássá vált mosolygós dalt.

*Micimackó, Alan Alexander Milne azonos című műve és Karinthy Frigyes műfordítása alapján Bródy János

Szólj hozzá!