Első mozim

Összes megtekintés: 70 

Réges-rég történt, valamikor a 60-as évek legelején.
Szüleimmel Hódmezővásárhelyen éltünk albérletben. Akkoriban még csak a vasárnapok voltak szabadok, de számomra nagyon unalmasan teltek azok a hétvégék. Televízióról akkor mégcsak nem is hallottam. Egyke lévén olyankor a sarokba húzódva játszottam egyedül, ütött-kopott olcsó játékaimmal és a felnőttek meséi nyomán egy mozifilmről álmodtam magamban. Mindegy volt nekem, hogy melyik film, csak széthúzzák a függönyt és a fények kialudjanak.
Történt egy héten, hogy három piros pontot is összegyűjtöttem az iskolában. Anyám nagyon boldog volt az addigi fekete pontok után. Jutalmul megígérte, hogy a következő vasárnap délután elmehetek a moziba és megnézhetek egy filmet. Így is lett…
Egész nap nagy izgalommal vártam a délutánt olyannyira, hogy az ebédnél imádott csirkehátam felét is a tányéron hagytam. Aztán anyám pénzt adott a jegyre, megfésült és útnak indított. A mozi nem volt túl messze, tíz percbe sem telt és odaértem. Megvásároltam a jegyem, a jegyszedő néni megmutatta helyemet és én beültem a Moziba.
Minden úgy történt, ahogy elképzeltem. Szétgördült a függöny, a fények elhalványultak, harsány zene hallatszott és a vásznon megjelent a film. Tátott szájjal, ámulva néztem az első sorból. Volt benne sorban megannyi képkocka, követni sem tudtam az eseményeket.
Aztán vége lett, a fények újra kigyúltak és én nagy boldogan indultam haza. Otthon anyámnak lelkendezve meséltem az élményemet. Megsimogatta buksimat és így szólt:
– Kisfiam, ez csak a híradó volt, legközelebb várd meg a filmet is…

“Első mozim” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Imre! Tetszéssel olvastam történetedet.
    Kicsit megmosolyogtató, de több van benne.
    Amit az ember nagyon vár, megkapja, de végül
    elkapkodja. Lehet tulmagyaráztam.

    Békés vasárnap estét.

    M.

Szólj hozzá!