EGY KIVÁLÓ KÖNYV

Összes megtekintés: 176 

EGY KIVÁLÓ KÖNYV
MÁRAI SÁNDOR: ITÁLIA ÉLETÉRZÉS

Nagyon szeretem MÁRAI SÁNDOR könyveit, írásait. Az egyik kedvencem tőle az ITÁLIA ÉLETÉRZÉS című munkája. Ezt a kötetet 2014-ben jelentette meg a Helikon Kiadó. A tanulmányt írta és a kötetet szerkesztette: Mészáros Tibor.
A kassai világpolgár, Márai többször is megfordult Itália földjén. Olaszországhoz sokféle módon kapcsolódtak íróink az idők során. Volt, aki egy első élmény hatására megszerette, s aztán ebből nőtt ki a személyes-szellemi-kulturális kapcsolat, amely valóságos Itália-elméletté lett. Ilyen Cs. Szabó László, akinek több műve (különösen a Haza és nagyvilág című kötet (1943) a fordításon és utazásokon keresztül szeretett bele Itáliába, így jött létre az „italomániája”, amelynek fogalmát ő alkotta meg.
Lénárd Sándor 1938-tól Rómában élt, hol fordításból, hol vérnyomásmérésből tartotta fenn magát (Római történetek). Végül a kevésbé ismert Péterfy Jenő irodalomtörténészt említhetjük, aki abban mérte tanári fizetését, hogy hány napot tudott abból Itáliában tölteni.
Márai Sándor nem volt italomán: szerette Európa e táját kultúrája, művészete, kiemelkedő alkotói, későbbi időszakában pedig csak úgy, „az emberséges dél-olaszok” miatt, de legmélyebb kötődése mégsem látogatásai során keletkezett, hanem a száműzetésben. Ennek következménye, hogy a kassai polgár idetartozása nem egy homogén vagy fejlődés során létrejött folyamat eredménye, sokkal inkább élete eseményei köré szerveződő kapcsolódás volt.
„Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz (…) Utad értelme nem cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben” – írja a Füves könyvben.
Ez is példázza: Márai hol önszántából vándor e tájon (1948-ig), hol idegenként, kényszerből tartózkodik itt – igaz, választása nem véletlenül esik erre az országra. Az olasz városokhoz való kapcsolódásában ott vannak az élete valóságos kötődései: Firenze ifjúkora átmeneti szállása több hónapra ( nem mellesleg Dante és Michelangelo városa), Nápoly a legemberségesebb helyek egyike, az európai kultúra bölcsője, Salerno ( a rideg és légkör nélküli New York után) öregkori menedék, a megnyugvás és alkotás éveit jelenti.
Márai élete során újra és újra felbukkanó elem a borhoz való vonzódása: Itália és a bor oly természetességgel kapcsolódik számára össze, mint Odüsszeusz és a bolyongás.
Nápoly és Salerno, Amalfi és Formio, Positano és Castellammare. Néhány helyszín csupán, de árulkodó nevek könyvében.
Márai szerelmes földrajzának legkedvesebb állomásai ezek Itáliában.
Így ír az olaszokról: Az olaszok, mindenestül, minden hibájukkal, fogyatékosságukkal: inkább latinok, inkább fajta, inkább – nyugodt és szomorú- „öntudat”, mint a franciák. Alkotásokat nem lehet várni tőlük – igaz, ki tudja? Kevesebb melldöngetéssel, mint a franciák, szerényen és csaknem bűntudatosan, sokat adtak ők is az elmúlt fél évszázadban a világnak. Nagy népeket nem lehet egymáson mérni. De nagy népeknek van tapintható magatartásuk: s az olasz magatartás, mindenestől, rokonszenvesebb.
(A teljes Napló, 1950)
„Mégis a latinok a legemberségesebbek. Akkor is azok, ha fáradtak hozzá, igazán. minden következménnyel embernek lenni”.
(A teljes Napló. 1952)
„Nem tudok a szegény olaszok arcába nézni, nem tudok szót váltani velük, hogy ne érezzek mély szeretetet és meghatottságot.”
(A Teljes Napló, 1952)
„Valahányszor olasz csönget be az ajtómon, mindig megörülök. Akkor is, ha koldul, vagy számlát hoz”.
(A Teljes Napló, 1952)
Nagyszerű, lebilincselő olvasmány MÁRAI SÁNDOR ITÁLIA ÉLETÉRZÉS című könyve. Tisztelettel és sok szeretettel ajánlom az Itáliát kedvelőknek (persze nem csak nekik!), hogy vegyék a kezükbe a kötetet és olvassák el a nagy magyar író e magvas, szép gondolatokkal teli munkáját.

Szólj hozzá!