Hűség

Megosztás Nyomtatás 204 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Beküldött prózák Szerző:

Kedves Olvasó!
Mi emberek, úgy hisszük, az élőlények legmagasabb polcán ülünk. Az állatok, a növények hírül sem érnek fel a mi magasságainkhoz. Valóban, mindenben olyan jók vagyunk? Nincs mit tanulni pl. az állatoktól?
Japánban 1923-ban Hidesaburó Ueno professzor vásárolt egy kölyökkutyát. Hachiko-nak nevezte el. Szépen növekedett az állat. A Mezőgazdasági Tanszék professzora minden nap vonattal utazott az előadásai megtartására. A kutyája minden reggel kikísérte gazdáját az állomásra, majd hazaballagott. Délutánonként pedig újból kisétált az állomásra, várta a gazdáját. Mindig ugyanoda a helyre ült le és várta. Így tett minden nap. 1927-ben sajnos egy napon hiába várta a professzort. Egy előadás után szívrohamban meghalt.
Ha hiszitek, ha nem, Hachiko kutya továbbra is minden áldott reggel kiment az állomásra. Leült a megszokott helyére, várt és várt, majd szomorúan hazabaktatott. Délután újból ott látták abban az időpontban, amikor gazdája érkezni szokott a vonattal. Késő estig ott várta a gazdáját. Ez így ment nap, nap után. Elmúlt sok fagyos tél, jöttek melegebb napok, forró nyarak. A kutyát több család is befogadta, de Hachiko mindig megszökött, s visszarohant a régi otthonához. A megszokott időben kiballagott az állomásra. Várta a gazdáját, várta, hogy végre együtt lehessenek. Tudod, meddig várt hűségesen? Egy évtizedig! Egy évtizeden át mindennap várta a gazdáját. 9 év 15 nap után végre együtt lehettek, együtt játszhattak Isten csodás országában odafönn. 1935-öt írtak. Az állomáson találtak az elpusztult kutyára. Szegény nagyon le volt gyengülve.
Emberek! Van köztünk olyan, aki túlszárnyalja ezt a hűséget?
Ha nem hiszed, járj utána!
Tokióban Shibuya állomáson áll Hachiko kutya bronzszobra, mely emlékezteti, figyelmezteti az embereket az igaz hűségre.
Ha ott jársz, vigyél Te is egy szál virágot a szoborhoz!

“Hűség” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    Nagyon szépen köszönöm őszinte, szép soraidat.
    Szeretettel: Marika🌼

  2. Kedves Marika!
    Szép történeted meghatott. Az én kiskutyám is 10 évig várta itthon, hogy mikor érek haza. A tél végén sajnos átment a Szivárványhídon. Sokat tanultam tőle és talán jobb emberré is váltam általa. Ha arra felé járok majd viszek egy szál virágot Hachiko szobrához.
    Melinda

  3. Kedves Marika!
    Köszönöm megtisztelő olvasásod és bölcs hozzászólásod!
    Szeretettel: Marika

  4. Kedves soraid ismét felelevenítették bennem a filmet. Amikor megnéztem, tudtam, egy olyan film, amit az ember nem felejt. Most újra eszembe jutott, köszönöm! Lassie-hez hasonló ez a hűség! Sokat tanulhatunk a körülöttünk élőktől – főleg, azt az önzetlen örömöt, ahogy pl. a kutya fogadja gazdáját nap, mint nap. Mi mikor tudunk örülni így egymásnak?

  6. Kedves Marika!

    Jó volt olvasni, kedves írásodat, bár a filmet töbször is láttam, mindig meghatott.
    Szeretettel,
    Magd 🐕🌹🥀

  8. Kedves Marika!

    Ismertem ezt a történetet, de jó volt tőled is elolvasni. Azért ez a kutya rendkivüli volt, hála Istennek, azért van, amelyik elfogad másik gazdát is, hiszen az alkalmazkodás a túlélés része. Ez a kutya azért kapott szobrot, mert nem mindennapi volt a hűsége, kötődése. A legtöbb kutya azonban nem ilyen. Mindentől függetlenül van mit tanulni a körülöttünk élő világ teremtményeitől, ahogy a kicsinyeiről gondoskodik, óvja, félti, védi, ahogy a növények meghálálják a figyelmet, az idejében kapott vizet, tápot. Csodás a világ, csak észre kell venni.

    Szeretettel: Rita🌷

  10. Szép, megható történet, szeretettel olvastam: Éva🐕🐩🐕🐩🐶🐶

Szólj hozzá!