Karácsonyi gondolataim

“Egyre több család tölti a karácsonyi ünnepeket wellness szállodákban. Az utóbbi években jelentősen nőtt azoknak a családoknak a száma, akik nem rohangálással és főzéssel szeretnék tölteni az ünnepnapokat, hanem pihenéssel. Voltak olyan családok, akik már a nyáron lefoglalták a szálláshelyeket. A legtöbb hazai wellness centrumunk telt házzal üzemel az ünnepekben. Tudtuk meg…” Döbbenten hallgattam ezt az igen kimerítő és részletes eszmefuttatást arról, hogy a magyar családok a legújabb trend szerint ünneplik a karácsonyt. Azt is megtudhattam, hogy akinek ez esetleg anyagi gondot jelent, erre is van megoldás. Vannak olyan bankjaink, ahol akár egy órán belül is igényelhetnek gyorskölcsönt, hogy e csodás álmukat megvalósíthassák az év végén.
Itt, ennél a pontnál óriási kérdőjelek lebegtek a szemem előtt? Hol is vannak a mi szépséges magyar hagyományaink?
Ahogy beköszönt hozzánk a tél, kezdetét veszik a különféle népszokások, melyek egészen farsangig tartanak. Csak gondoljunk Luca napjára, amikor a tyúkok termékenység varázslása volt a cél és a nők munkatilalma. A kotyolásra, mikor a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Luca-búzára, mikor az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett, szent estére szépen kihajtott, dísze lehetett akár az ünnepi asztalnak is. A szent estéhez, karácsonyhoz kapcsolódó hagyományainkra: kántálás, betlehemezés, pásztorjárás, regölés, ostyahordás, pásztorok karácsonyi vesszőhordása, borszentelés, aprószentek napi vesszőzés… szokásaira. Karácsonyi asztalra, amely elképzelhetetlen volt hal, mákos-diós kalács, bejgli, alma és dió nélkül. Mákos tésztát enni jó házasságot jelentett. A dióból jövendölni tudtak, ki lesz beteg a jövő évben. A halnak a magyar hagyományokban jósló jelentése is van: a halpénz, a halpikkely sok pénzt jelent. Régen a jellegzetes karácsonyi húsétel mindig disznóból készült. Ennek az volt a magyarázata, hogy a disznó előretúr, s fogyasztása a jövő évben jó előrehaladást, fejlődést jelentett. Vacsora után a ház asszonya annyi szeletre vágta az almát, ahányan az asztal körül ültek. Ez jelképezte a családi összetartozást a következő évre. A templomi ünnepek kicsit másképpen, vidámabban zajlottak. A hívek pásztorjátékot adtak elő, gyertyákat, lámpásokat vittek magukkal, néha egész hajnalig a templomokban voltak. Az ajándékozás szokása is nagyon egyszerű volt. Csakis apró dolgokat kaptak a gyerekek: dió, alma, pénzérme. Akkoriban csak ritkán jutottak az emberek játékokhoz, hacsak nem járt arra valamiféle vándorkereskedő.
Sajnos a népi szokások és a hiedelmek is ma már kihaló félben, veszendőben vannak. Fontos lenne, hogy ne tűnjenek el nyom nélkül, hiszen ezek azok az emlékek, amelyek az egykori népi gondolkodást visszatükrözik a ma emberének. Hinni szeretném, hogy még ma is sok embert érdekelnek ezek a gondolatok!
Újabb kérdés merült fel bennem: Hogyan is juthatnának el ezek a gondolatok egy wellness szálló szobájáig? Ahova nem visszük el a nagyiékat, mert nem szoktak ilyen helyre járni. A dédi meg az ápolási osztályon boldogítja a többieket. Majd hétvégén leugrunk hozzájuk, elvisszük az ajándékokat, hallom a bevásárlóközpont parkolójában a jól szituált fiatal házaspárt.
Megfeledkezünk azokról is, akik remélnek ajándékokat a fa alá, de hiába…, lényeg, hogy mi már a nyáron lefoglaltuk a wellnesst – ezt meg én gondoltam a parkolóban, miközben ránéztem a fiatal kétgyermekes anyukára.

Fiaim harmincegy évesek. Egyikük a tavalyi karácsonyt nem tudta itthon tölteni, telefonált:
– Anyu, kapcsold be a kamerát, add a tesómat, mert most akkor elénekeljük a Mennyből az angyalt! Ugye szeretnéd? … – akkor semmit sem szerettem volna jobban – elénekelték.
Az idén itthon lesznek, úgyhogy most együtt éneklünk, nem fogják kihagyni, hogy el ne meséljék, első emlékeiket a Jézuskáról…
A “cipősdobozomat”, már leadtam a szokásos helyen, mint sokan mások. Huszonharmadikán megfőzöm a töltött káposztát, halászlevet, mint sokan mások.
Megsütöm a diós- mákos kalácsot, bejglit, és a mézeskrémest, mint sokan mások.
Várom a december huszonnegyedikét OTTHON, mint sokan mások.

Mindenkinek boldogságos ünnepet!

“Karácsonyi gondolataim” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Igyekszem! Érzem, hogy ez olyan, mint az árral szembe úszni, de nem adom fel. Ezért is írtam meg ezeket a gondolataimat.
    Köszönöm, hogy olvastál, üdvözöllek szeretettel: Klári(l)

  2. Kedves Klári!

    Kívánom, hogy még sokáig őrizzed a karácsonyi hagyományokat. Ha továbbadod, akkor lehet, hogy idővel a most még fiatalok számára is fontos lesz.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Klári!
    Csodálattal olvastam Karácsonyi gondolataidat, milyen szeretetteljes tisztelettel sorolod fel népi hagyományainkat, amik lassan eltünnek a feledés homályában.Igaz sokszor nehéz, fárasztó
    az ünnepi készülődés, de ha együtt lehet a család, az mindent feledtet!
    Sok szertettel Magdi

  4. Kedves Ági!
    Örömmel vettem, hogy nálam jártál és olvastál, köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat.
    Valahogy én is a hagyományos dolgok híve vagyok. Bizonyára nagyon örömteli karácsonyaid lehetnek a lányaiddal és imádott unokákkal. Nekem fiaim vannak, unokám még nincs de remélem egyszer én is átélhetem az örömöt, amit ez az érzés jelent.
    Szeretettel:Klári(f)

  5. Kedves Klári! Egyet értek veled. Bár néha nekem is megfordult a fejembe, hogy minek ennyit dolgozni otthon, végre engem is szolgáljon ki valaki. De a végén arra jutottam, hogy semmi pénzért nem adnám oda senkinek azt az örömet amit karácsonykor kapok a lányaimtól unokámtól.Hisz ők dolgoznak és egy évben egyszer együtt tudunk lenni az asztalnál. Együtt a család.Jó volt olvasni.

    Ági

  6. Kedves Anita!
    Köszönöm, hogy leírtad, amit magyar órán megtapasztaltál. Nagyon jóleső érzés volt, elégedettséggel töltött el. Köszönöm a hozzászólásodat és gondolatidat.
    Szeretettel:Klári(f)

  7. Kedves Kitti!
    Örülök a gondolataidnak és annak is hogy kibújt a "kisördög" belőled. Közben az is eszembe jutott, lehet, hogy ahogy idősödik az ember valami oknál fogva talán másképp gondol vissza a régi emlékeire, kicsit önző módon azt szeretnénk, ha minden úgy lenne, ahogy rég volt.
    Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel: Klári

  8. Kedves Klári!
    De nagyon örülök ennek az írásodnak. Ma vendéglátós hallgatóknál voltam magyarórán és megkérdeztem, hogy ismerik-e a kántálás szép szokását? Egyetlen diák emelte fel a kezét, valahonnan Nógrád megyéből jött. Ő elmondta, hogy járnak papával szenteste kántálni. Míg a sok mama várja a finomságokkal a karácsonyi éneklőket. Melegség járta át a lelkem, mert azért valahol élnek még ezek a szép népszokások. Nagyon igazad van: fontos lenne, hogy ne tűnjenek el a szép magyar hagyományok. Fiaidhoz pedig gratulálok(f)
    Szeretettel olvastalak: Anita

  9. Szeretettel olvastam a soraidat. Ám azért a kisördög ott motoszkál bennem, mert mi is a baj azzal, ha valakinek elege van a sütésből, főzésből, takarításból, vendégvárásból és az előtte szokásos bevásárlási mizériából? Elege van és egyszer az életben ki akar ebből a mókuskerékből ugrani egy olyan karácsonyi hétvégére, ahol semmi dolga, csak az ünnepet élvezheti? A szállodákban is megőrzik ilyenkor a hagyományokat, van néhol busójárás is, mint pl. itt is, ahol én élek. Van mákoskalács és karácsonyi hangulat, hal és töltöttkáposzta meg miegymás. A hagyományaink szépek és fontosak. Ám nem kéne párhuzamot húzni ( és pálcát törni felettük) azokkal, akik megengedhetik maguknak, hogy az ünnepen ünnepeljenek és együtt legyenek. Bár én még soha nem töltöttem a karácsonyt szállodában, sem pedig welnesbe sem járok, de nem látok abban semmi rosszat, ha más megteszi.

  10. Kedves Katalin!
    Köszönöm, hogy olvastál, megosztottad velünk gondolataidat.
    Szeretettel: Klári

  11. Kedves Klári!

    Az otthon nem csak a lakóhelyet jelenti, hanem azokat a hagyományokat, régi szokásokat is, amik időről-időre megőrződtek, amikhez vissza lehet térni. Jó lenne, ha a jó dolgokhoz visszatalálnának fiaink, lányaink is.
    Szeretettel: Kati

  12. Kedves Magdi!
    Örülök, hogy nálam jártál és olvastál. Ahogy írtad, bizony ezek a dolgok már lassan elfelejtődnek, de azért néha jólesik legalább leírni őket.
    Szeretettel: Klári(f)

  13. Kedves Klári!
    Nagyon szépen írod le az adventi és karácsonyi népszokásokat, az ünnepi asztalra kerülő ételeket. Sajnos ezt már sok fiatal nem értékeli. Megható, ahogy fiaid szeretik egymást! Kívánok Neked is boldog ünnepeket!
    Sok szeretettel olvastalak: Magdi (f)

Szólj hozzá!