A zöld üvegecske

Összes megtekintés: 106 

Jaj, meghalok- mondta a művész. Add ide a kezed, és ne vedd el a kezemből,csak azután. Fogjad egész addig. És ülj ide az ágyamra, úgy, hogy terád süssön a nap.

Így …ilyenkor olyan utálatos ez a fény és mintha hideg volna. Mert itt marad. Itt marad a fény. . Tartsd keményen a kezem és simán, te meleg kezű lány meleg a kezed és az is itt marad. Minden meleg, pedig annyi van. Annyi napok vannak!
Es mind szépek ,hogy együtt lehessünk.Ott fent hideg van ,árvaság,fényes árvaság.
És mind e fényes tulajdonai mellett is boldogtalanná tehet engem …
Nagy gond volna, de hidd el, nem történhetik itt a földön semmi komoly dolog,Hiszen olyan otromba játék . Az egész egy nagy gödör és csömör és új étvágyak. Talán a legnagyobb dolog, ha ilyenkor, egy meleg kéz fogja az ember kihűlő kezét. Egyébként, ez is komédia, mert elmúlik. Drága, az élet legnagyobb butája a gyerek, mert telefénylő szemmel nevet… Ha fáradt vagy, menj ki és aludj.

Nevetséges,hogy egy csinos asszony, napok óta virrasszon, egy haldokló izzadt ágyán.

Az asszony a fogához szorította az ajkát, viaskodott a sírással és sápadt volt. Vékony arca hosszúra nyúlt a fehérségben s nagy, okos szemei, dacosan feszültek szét,szomorúak voltak. Jobb kezével az ura kezét fogta, a másik kezében apró, zöld üveget szorongatott.

– Nem vagyok fáradt, ne küldj el, A szemedet nézem – bízzál bennem. Ha meghalsz, én . .

A szobalány halkan széthúzta az ajtó függönyét s besúgta:

– A varrónő van itt.

Az asszony némán intett, hogy nem megy s az arcát.az ura arcához simította.

– Szeretlek, – mondta s hajfürtjeik egymásba fonódtak.Az ajtófüggöny megint szétlibbent, a szobalány újra megjelent

-Az orvos van itt.

S az orvos belépett.

– Na mi újság ? – kérdezte nagy hangon s mosolygott.

– Remélem, semmi baj. Az idő gyönyörű, jó lesz majd együtt fogunk kártyázni és
ablak elé ülni és nagyon hamar rendbejövünk.Az asszony felállt. Az arcára zsebkendőt szorított,kisietett.

– Nem bírom el ezeket a képmutatásokat – mondta s zokogva a varrónő vállára borult. Már nem írnak neki orvosságot már mindenről lemondtak, tisztán látják a borzalmas katasztrófát és mosolyognak. Mosolyognak, oh!Hogy minden rendben lesz. Náluk minden rendben van,a szörnyű halállal minden szenvedés megszűnik.A varrónő illően tűrte, hogy nyakába folyjon az asszony könnye s egyszer megszólalt.

– Csak a divatmodellt művésznő, tovább nem alkalmatlankodom Csak a formát.

– Semmi – sóhajtott az asszony.

– Vegyen egy nagy-csomó fekete selymet és szabjon egy egyszerű, három-sarkos halotti leplet. S ha felöltöztetnek .. . figyeljen Mari maga is ide.. . ha felöltöztetnek, a fekete selymet csak rám terítik úgy, hogy egy sarka a lábaimnál lejjebb érjen ; a másik két sarkát vegyék át a hátam alatt és a keblemen kössék nagy, puha masniba. És ide, a masniba,tűzzenek egy szál fehér violát. Az arcomon csak fátyol legyen és semmi elrendezés. Csak úgy, hanyagul, mintha rám hullt volna a fátyol. Oh, maguk . .. mit tudnak maguk ? Csak semmi divat, Mari. Jól figyeljen : csak semmi; divat.

.A varrónő megnyomkodta a ‘ szemét s megjegyezte :

– Ilyen gyászruhát, még nem láttam. Talán már azért ilyen egyszerű, mert már olyan sürgős ? Hogy van a beteg ?

– Sehogy – mondta az asszony és legyintett a kezével. De magának ehhez igazán semmi köze. Látja ezt a kis üveget ? Nézzen ide maga is Mari. Ez itt van nálam készen. Tudják meg, hogy én, egyszerre megyek vele, maguknak elárulom. Mikor lehunyja a szemét, én is elalszom vele. Röviden felkacagott, a varrónő felé intett,- Igen fiam, csak halotti ruhát. Erről van szó. Ha egyszer majd maguk is szeretnek, talán megértik mi ez. A szobából kilépett az orvos.

– Egészen jól vagyunk asszonyom. Semmi aggódás.Pár nap múlva minden rendben van.Elment és az asszony felsikoltott. Berohant az urához :

– Pár nap múlva ! Szörnyűség!Az ágy elé térdelt, a paplanra szorította az arcát.

– Pár nap múlva. Már csak pár nap. Megmondja nyíltan, hogy az uram, csak pár napig él!Zokogott, átölelte az urát.A művész megsimogatta.
– Ne sírj drága. Meghalok, és vége. Részemről megoldódnak a dolgok, a horpadások kisimulnak s szépen magával visz a csend Ennyi az egész. Ne sírjál. Adj egy pohár savanyúvizet, de ne sok citrommal.Az asszony felállt, vizet öntött a pohárba, citrom-szeletet dobott bele s hogy le ne roskadjon, kicsit megállt belefogózott az ágy végébe. Az urat nézte, némán vigasztalta s a fájdalomtól fehér foltok száradtak ki az ajkán.Ekkor, az ajtófüggöny újra szétlibbent s a szobán halk női sikoly hasított át.
Az ajtóban egy szőke nő s kék szemeiből könny ömlött végig az arcán. Előre jött, a beteghez ment, átölelte, rásírta a könnyeit.

– Eljöttem, hallottam – mondta fuldokolva.

– Nembánom, történjen akármi. Szeretlek és jogom van melletted lenni az utolsó percek alatt, nem törődöm semmivel.A haját csókolta és a szemét, az arcát és a száját is megcsókolta.A művész karjai felemelkedtek és visszahulltak a szőke nő vállaira s ajkáról elröppent a végzetes suttogás:

– Szerelmem .. .S az asszony kezében megremegett a savanyúvíz s jobban megfogózott az ágy végében. Azután megszólalt :

– Ha majd elég lesz…A művész megremegett, felült az ágyban, szemei az asszonyra meredtek s a szőke nőt eltaszította :

– Mi történt velem?

Felemelkedett, visszaesett a párnákra, kezét az arcára szorította:

– Mit akartok itt ? Hiszen nem vagyok beteg. Az orvos azt mondta, puszta beképzelés az egész, semmibaja a szívemnek.A szőke nő lassan kiment a szobából s az ajtóból végig siklott az asszonyon a szeme.

Azután csend lett egy ideig, a művész az asszonyt nézte, könyörögni kezdett:

– Haragszol? Bevallom, szerettem, de esküszöm,ezentúl csak téged …
– Ne nézz rám olyan rémülten. Nézd,nem halok meg, akár most is felkelhetnék s a szívem annyi meleget rejt a számodra.Az asszony ajka finom mosolyra rándult az urát nézte és titokban kinyitotta a zöld üvegecskét. Aztán felé ment s közben az üvegecske a vizespohárhoz koccant.Az ágy szélére ült, fogait az ajkába véste s az ura felé nyújtotta a poharat.

– A szeretőd egészségére drága.S a következő percben már a varrónőnek magyarázott :

– Igen, minél több csipkét. Csupa csipkét…. S másnap úgy állt a koporsó mellett, mint egy szép viaszkszobor, amire sok csipkét raknak,

Vége

“A zöld üvegecske” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Magdika!
    Hálásan köszönöm hogy itt voltál!
    Régebbi írásom,amikor még engem is foglalkoztatott maga a gyilkolás!
    Ma már lecsitultam, kitisztultam .😥
    Nagyon szépen köszönöm soraidat!
    Sok szeretettel…Babu😚

  2. Drága Melinda !
    Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat!
    Szerencsére ,csak fantázia!Es mennyire örvendtem ,hogy le tudtam írni gyilkos
    gondolataimat!A feleség nem akart öngyilkos lenni ,de gyilkos :IGEN
    Mert a valós életemben is voltak ilyen gondolataim! [de még a csirke nyakát sem vágtam le
    soha ,de szerettem volna sebész lenni,mert azt nagyon szeretem.}
    Sok szeretettel…Babu
    😏😥😏

  3. Kedves Babu!

    Nagyon jól írtad meg ezt az érdekes, fordulatos történetet. Más szerep jutott a
    ” zöld üvegcsének ”
    Szeretettel gratulálok.
    Magdi

  4. Kedves Babu!
    A sors fintora “avagy a hazug élet” visszaüt? Ki tudja? De jól megírtad ezt a történetet. Remélem csak a fantáziád szüleménye, de mint minden történetnek, ennek is lehet valóságalapja. Mindenesetre örülök, hogy időben megjelent nő és nem történt meg az öngyilkosság.
    Szeretettel gratulálok írásodhoz! Melinda

Szólj hozzá!