Azt tervezte,ha haza érkezik,elhívja unoka-hugát,hogy le vegye a gyerekek válláról
a terhet.
Úgy is lett lett örömmel vállalta el a a bátyja gyermeke ,és hamarosan meg is érkezett
a segítség.
Leánya hazament, fia sokszor benézett,ők meg berendezkedtek,hogy mindenkinek
kényelmes helye legyen.
Szépek voltak a nappalok,majdnem melegek, diófa leveleit szedegették zsákba, ö
a kisebb munkát végezte a segítség a nehezebbet.
Észre vette, hogy a férje a déli ebédnél egyre kevesebbet evett,sőtt nagyon keveset.
Az unokahúga figyelmeztette,már tegnap sem tetszett neki.
Jött az éjszaka, ami nagyon hosszú volt,ügyeletet hívták,…infúzió, vérnyomás
rendbe hozta,így nem küldte kórházba, várják meg a reggelt mondta.
Az infúzió hatásának elmúlta után ismét jött egy roham.
Mentőt hívtak,de a beteg nem egyezett bele,így reggelig virrasztottak mellette.
A fiuk aludni küldte a kórházból nem is oly régen haza érkezett anyját,és az unokatestvért.
Ő maradt egyedül az apjával, hajnal fele az anyja felébredt és aludni küldte a fiát,pár
órát sikerült is neki talán.
Korán reggel megérkezett a házi orvos,először gyógyszert akart írni, de látta a meggyötört
arcokat,és az elmondott történéseket így mentőt hívott.
Előtte megkérdezte a beteget hajlandó-e bemenni, és a beteg igent mondott.
Az este folyamán elkészült a kórházi csomag is,így búcsút vettek egymástól, majd a mentő
elindult.
Hosszú volt ez a nap is.A percek óráknak tüntek,próbálták elfoglalni magukat,de egyre csak
a telefont várták.
Az orvosokkal a lánya beszélt,közölték vele vékonybél csavarodása van a betegnek, délután
megműtik.
Megtörtént.
-Anyu nyugodj meg mondta a telefonba higgadtan gyermeke.
Apunál nem volt komplikáció,nincs daganat,helyére tették ami nem volt a helyén.
Erősítik.
A mütét napján fel is hívta a beteg a párját.
Párja kicsit megnyugodott.
Az otthoni munkák közben folytak,az izgalom miatt néha összeszólalkoztak,de a béke velük
maradt.
Nem könnyű senkinek manapság az élete.A covid miatt mindenki,vagy sokan félnek,köztük,
vannak ők is.
A beteg gyógyul,és most haza várják.
Legyen velük a szerencse, és a gyógyulás ereje.
Kondoros 2020.november 9. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
Bejegyezte: Mamorica dátum: 11:54 Nincsenek megjegyzések:
2020. november 8., vasárnap
Kórházban
Hosszúak voltak a nappalok, mikor már tisztult a kép, azzal foglalkozott,hogy az infúzióból
lecsöppenő cseppeket számolta.
Istenem már háromszázig is elment számolásban, de az adag tartalma alig-alig csökkent.
Lassan kell folynia,mert a szívnek árthat—mondta neki a nővérke—és elfogadta.
Volt amelyik gyorsabban csepegtette belé a szervezetből elszökött sókat.
Ezek s szökevények,…. gondolta és tovább türte napokon át az állványra akasztott flakonokat.
Szinte naponta vérvétel, s az étel oly nehezen csúszott le,de magába tömte,mert akart élni.
A vérnyomás mérés volt a mumusa,…ingadozott.
Aranyos ápoló fiúk és lányok ápolták a négyszobás kórterem betegeit.
Járvány idején rettegés fogja el az embert,mikor kerül ki ebből a fogsából.
Az estéket várta legjobban ,akkor csak a kórház tetején világító piros lámpákat figyelte,de a folyosóról,
sürün behallatszottak a segély- kiálltások.
Valami nyírfa féle magasodott a második,vagy harmadik emeletig.
Reménység fá nevet adta neki és reggel este köszöntötte.
Egy napon mikor elhangzott a szó,hogy délután hazamehet,nem tudta sírjon, vagy örüljön.
Elköszönt a hosszú folyosótól, hol naponta sétált, a kedves szobatársaktól,kiknek az utolsó napokban már ő is segíteni tudott..
Lánykája kedves mosollyal fogadta mikor meglátta,hogy épségben,kicsit csapzott hajjal–amit ő sosem szeretett—lépett ki az osztályról.
Még vissza vitte a szeretett csomagott a kedves ápolóknak és a hosszú folyosón kilépve megcsapta arcát a friss levegő.
A kocsihoz érve, és az úton halsdva ragyogó szemmel nézte a fényeket.
Élet.
Otthonába érve szerettei fogadták és imádott kutyája..
Kondoros 2020 november 9. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
KÖSZÖNÖM.
Kedves Erzsike! A kórház az átlagember számára mindig ijesztő dolog, már csak azért is, mert betegen kerül be, rosszul van, stb… A jelenlegi helyzetben ez még riasztóbb, hiszen a járvány ott lebeg ijesztő mumusként ezeken a helyeken fenyegetően. A család fontos, hogy az ember ne érezze magát egyedül, a szeretet pedig erőt ad. Mindig. Szeretettel: Éva🌻🌻🌻