Egyiket hozták,másikat vitték.

Összes megtekintés: 44 

Azt tervezte,ha haza érkezik,elhívja unoka-hugát,hogy le vegye a gyerekek válláról

a terhet.

Úgy is lett lett örömmel vállalta el a a bátyja gyermeke ,és hamarosan meg is érkezett

a segítség.

Leánya hazament, fia sokszor benézett,ők meg berendezkedtek,hogy mindenkinek

kényelmes helye legyen.

Szépek voltak a nappalok,majdnem melegek, diófa leveleit szedegették zsákba, ö

a kisebb munkát végezte a segítség a nehezebbet.

Észre vette, hogy a férje a déli ebédnél egyre kevesebbet evett,sőtt nagyon keveset.

Az unokahúga figyelmeztette,már tegnap sem tetszett neki.

Jött az éjszaka, ami nagyon hosszú volt,ügyeletet hívták,…infúzió, vérnyomás

rendbe hozta,így nem küldte kórházba, várják meg a reggelt mondta.

Az infúzió hatásának elmúlta után ismét jött egy roham.

Mentőt hívtak,de a beteg nem egyezett bele,így reggelig virrasztottak mellette.

A fiuk aludni küldte a kórházból nem is oly régen haza érkezett anyját,és az unokatestvért.

Ő maradt egyedül az apjával, hajnal fele az anyja felébredt és aludni küldte a fiát,pár

órát sikerült is neki talán.

Korán reggel megérkezett a házi orvos,először gyógyszert akart írni, de látta a meggyötört

arcokat,és az elmondott történéseket így mentőt hívott.

Előtte megkérdezte a beteget hajlandó-e bemenni, és a beteg igent mondott.

Az este folyamán elkészült a kórházi csomag is,így búcsút vettek egymástól, majd a mentő

elindult.

Hosszú volt ez a nap is.A percek óráknak tüntek,próbálták elfoglalni magukat,de egyre csak

a telefont várták.

Az orvosokkal a lánya beszélt,közölték vele vékonybél csavarodása van a betegnek, délután

megműtik.

Megtörtént.

-Anyu nyugodj meg mondta a telefonba higgadtan gyermeke.

Apunál nem volt komplikáció,nincs daganat,helyére tették ami nem volt a helyén.

Erősítik.

A mütét napján fel is hívta a beteg a párját.

Párja kicsit megnyugodott.

Az otthoni munkák közben folytak,az izgalom miatt néha összeszólalkoztak,de a béke velük

maradt.

Nem könnyű senkinek manapság az élete.A covid miatt mindenki,vagy sokan félnek,köztük,

vannak ők is.

A beteg gyógyul,és most haza várják.

Legyen velük a szerencse, és a gyógyulás ereje.

Kondoros 2020.november 9. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Bejegyezte: Mamorica dátum: 11:54 Nincsenek megjegyzések:
2020. november 8., vasárnap
Kórházban
Hosszúak voltak a nappalok, mikor már tisztult a kép, azzal foglalkozott,hogy az infúzióból

lecsöppenő cseppeket számolta.

Istenem már háromszázig is elment számolásban, de az adag tartalma alig-alig csökkent.

Lassan kell folynia,mert a szívnek árthat—mondta neki a nővérke—és elfogadta.

Volt amelyik gyorsabban csepegtette belé a szervezetből elszökött sókat.

Ezek s szökevények,…. gondolta és tovább türte napokon át az állványra akasztott flakonokat.

Szinte naponta vérvétel, s az étel oly nehezen csúszott le,de magába tömte,mert akart élni.

A vérnyomás mérés volt a mumusa,…ingadozott.

Aranyos ápoló fiúk és lányok ápolták a négyszobás kórterem betegeit.

Járvány idején rettegés fogja el az embert,mikor kerül ki ebből a fogsából.

Az estéket várta legjobban ,akkor csak a kórház tetején világító piros lámpákat figyelte,de a folyosóról,

sürün behallatszottak a segély- kiálltások.

Valami nyírfa féle magasodott a második,vagy harmadik emeletig.

Reménység fá nevet adta neki és reggel este köszöntötte.

Egy napon mikor elhangzott a szó,hogy délután hazamehet,nem tudta sírjon, vagy örüljön.

Elköszönt a hosszú folyosótól, hol naponta sétált, a kedves szobatársaktól,kiknek az utolsó napokban már ő is segíteni tudott..

Lánykája kedves mosollyal fogadta mikor meglátta,hogy épségben,kicsit csapzott hajjal–amit ő sosem szeretett—lépett ki az osztályról.

Még vissza vitte a szeretett csomagott a kedves ápolóknak és a hosszú folyosón kilépve megcsapta arcát a friss levegő.

A kocsihoz érve, és az úton halsdva ragyogó szemmel nézte a fényeket.

Élet.

Otthonába érve szerettei fogadták és imádott kutyája..

Kondoros 2020 november 9. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Egyiket hozták,másikat vitték.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! A kórház az átlagember számára mindig ijesztő dolog, már csak azért is, mert betegen kerül be, rosszul van, stb… A jelenlegi helyzetben ez még riasztóbb, hiszen a járvány ott lebeg ijesztő mumusként ezeken a helyeken fenyegetően. A család fontos, hogy az ember ne érezze magát egyedül, a szeretet pedig erőt ad. Mindig. Szeretettel: Éva🌻🌻🌻

Szólj hozzá!