Siker

Késésben volt.

Éjszakás műszakból hazaérve sokáig forgolódott, mire sikerült elaludnia. A telefonján ugyan beállította az ébresztést, de valószínűleg a szundi gomb megnyomása helyett lekapcsolhatta a funkciót…

Káromkodva húzta magára a munkaruhát, felkapta a zsákját és futott az autóhoz.

Egy héttel ezelőtt az interneten látta meg a hirdetést. Mivel pillanatnyilag nem volt egyéb másodállási lehetőség hirdetve, úgy döntött, megpróbálja.

-Még mindig jobb, mint építőanyagot pakolni a vasútállomáson – morogta.

Volt egy gyorstalpaló, megkapták a szükséges felszereléseket és a címeket, melyek közül az elsőt remegő kézzel pötyögte be a GPS-be: Napsugár Óvoda.

Minek is vette fel a hitelt?! Meg van persze…a ház felújításra. Nem volt túl sikeres projekt, mert mire az utolsó zsák csemperagasztót is kikente, az asszony visszaköltözött a szüleihez.

A GPS be volt lassulva, fáziskéséssel mondta, hogy merre forduljon. Utána meg folyton újra tervezte az útvonalat. Szerencsére már szabad szemmel is meglátta a kivilágított intézményt. Ez lesz az!

Ki is van írva Napsugár…

Kiugrott a kocsiból és rohant befelé. A bejáratnál egy nő kiabált utána, hogy hová megy – vagy ilyesmit – de neki szigorúan meghagyták, hogy késés esetén levonás lesz. Így szó nélkül tovább sietett a nyitott ajtójú terem felé. Nem nézett se jobbra, se balra, ahogy a zsúfolt helyiségen átszaladt. Felugrott a színpadra piros, két részes szettjében – melyet ezüst csatos, fekete öv szelt félbe körülbelül potroh tájon – puttonnyal és lengő, fehér szakállal.

A következő pillanatban harminchat tolókocsis, járókeretes, görbebotos, leginkább szépkorúnak nevezhető személy nézett vele farkasszemet.

-Öööö – mondta frappánsan, miközben nekiütközött egy „Bingo Klub a Napsugár Idősotthonban december 6-án 16 órától” táblának.

Egy pillanatra lelassult, majd megállt az idő kereke. Aztán mocorgás, suttogás támadt. Koccantak a görbebotok, nyikkantak a járókeretek, eluralkodott a hangzavar, kuncogás. Valahol a sor végén egy bütykös, öreg kéz tenyere összecsapódott, majd még egy. Aztán kitört a tapsvihar, ováció, kacagás… talán soha nem volt az öregotthon közösségi termében ilyen ünneplés…

“Siker” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Remek írásodat nagy szeretettel olvastam!
    Belecseppentél magába az életbe ,még ha el is késtél!
    Jól megszerkesztett alkotás !
    Gratulálok……….Babu💞💞💞

  2. És talán sosem volt és lesz ilyen sikere többé. Néha a sors fintora jó dolgokat is hozhat. Szeretettel olvastalak: Éva🎅🎅🎅🎅🎅

Szólj hozzá!