Különc vagyok

Különc vagyok.

Valami nagy baj van velem! Már egy ideje figyelem magam és borzasztó dolgokat veszek észre. Teljesen elkeseredtem! Példának okáért nincs okos telefonom! Ráadásul nem is érzek olthatatlan vágyat, hogy vegyek magamnak egyet. Régi, ütött – kopott telefonomat használom régóta és eszem ágában sincs lecserélni.
– Ugye, hogy szörnyű!
A TV – ben nem nézem a sorozatokat, nem hoz lázba, hogy esténként a televízióhoz láncolva kövessem az egyébként roppant bugyuta történeteket.
– Mondom, hogy valami gond van nálam!
Engem nem hoz lázba, hogy V. Tímea, T. Gabi, R. Réka stb. stb. milyen dekoltázst villantott. Ez biztosan eget verően fontos hír és az interneten is nagy érdeklődésre tarthat számot, de engem valahogy hidegen hagy.
Azt már csak szemlesütve merem elárulni, G. Győzike és becses családjának élete sem érdekel.
– Talán orvoshoz kellene mennem, kivizsgáltatni magam? Vagy lehet, hogy már menthetetlen vagyok?
Félve súgom meg nektek, hogy nem nézem a magyar foci meccseket sem. Rezignáltan tudomásul veszem, hogy sok milliárd forintért stadionokat építenek az ;aranylábú; fiúknak, többek közt az én adó forintjaimból is.
– Persze, valahova el kell költeni azt a sok pénzt, a végén még ránk romlik!
Alig merem leírni, hogy vasárnap délelőttönként nem a ;bolhapiacon; töltöm el az időm, a sok ócskaság közt válogatva, hanem istentiszteletre megyek. Pedig lassan a bolhapiac a város idegenforgalmi nevezetessége, több ezer embernek jelent ez kihagyhatatlan programot.
– Én meg nagy ívben teszek az egészre! Hogy nézzek ezentúl az emberek szemébe?
Képzeljétek, szeretek olvasni! Tudom, hogy manapság ez egy nagyon szokatlan dolog, hiszen már generációk nőnek fel úgy, hogy csak az internet világában léteznek.
– Bocsássa meg a Jóisten, hogy ilyesmire vetemedtem!
Ami pedig a legborzasztóbb, még a paradicsomi bűnbe esésnél is visszataszítóbb, egyenesen undorító, hogy én alapvetően elégedett vagyok a sorsommal.
– Itt és most, Magyarországon!
Amikor mindenki panaszkodik, mindenki sír valamiért. Amikor az emberek rosszkedvűek, frusztráltak, fáj mindenük, elégedetlenek az egész rohadt élettel.
Én meg nem szedek semmiféle gyógyszert, heti rendszerességgel sportolok, harmincnyolc éve élek házasságban, fölneveltünk két nagyszerű fiúgyermeket, és néha kifejezetten boldognak érzem magam.
– Könyörgöm, segítsen valaki! Mit tegyek?