November

Összes megtekintés: 138 

Ködbe burkolózik, csendes a temető,
Holtaknak nyughelyét nem zavarja élő.
Már nem égnek gyertyák, sorban kialudtak,
Szomorú koszorúk, lassan elhervadtak.

Még az fényes Nap is eltünt az égboltról,
Örök mosolya is lehervadt arcáról.
Ledobta magáról bíborszín palástját,
Felvette helyette, gyásznak sötét fátylát.

Bánatát megőrzi, sötétben vándorol,
Nem tudhatja senki, szívében mit gyászol.
Tavasznak múlását, bimbók hervadását,
Sárguló levelek, őszi lehullását?

Elszántan megy tovább, szembenéz a széllel,
lassan búsan ballag, dacolva a téllel.
tomboló viharral, küszködik az árral,
Még várja a tavasz, ezernyi virággal.

“November” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Szomorú, mégis szépen megírt vers. A november ilyen, a szívünket
    kicsit a gyász fátylával is betakarja, de szép befejező soraidban ott a remény is.
    Öleléssel: M.

  2. Drága Magdika !
    Nagyon szép és szomorú novembert ábrázolsz csodás soraidban!
    Mi tudjuk mit gyászol :
    “Nem tudhatja senki, szívében mit gyászol.
    Tavasznak múlását, bimbók hervadását,”
    Gratulálok sok szeretettel…Babu
    💞💞💞

  3. Kedves Rita!

    Egy kicsit eltévedtem a beküldésnél, örülök, hogy itt is megtalaltálok a versemet.
    Sok szeretettel köszönöm, hogy olvastál és a kedves szavaidat
    Magdi🌻🌼🥀🌾

  4. Szerintem mindenkivel előfordul ilyen, de ez nem von le semmit a vers értékéből Magdika, ami nagyon szép lett! Szeretettel: Éva🌻🌻🌻🌻

  5. Kedves Zsuzsi!

    Sok szeretettel köszönöm, kedves gratulációdat.
    Most látom, kicsit eltévedtem a prózákhoz küldtem be véletlen.
    Magdi☁️🥀

Szólj hozzá!