Összes megtekintés: 68
A Mester a nápolyi hajnalt csodálta, szemét az azur ég kéksége felé fordította és álmodott. Egyszerre női sikoly jajjdult bele a csöndbe s az álmodó felé egy tarkaruhás lány, meg egy öregember közeledett.
A lány arca kék volt, az ajkáról vér cseppent az állára és sírt. Az öregember részeg volt, a lány kezét fogta s az álmodozó férfi felé húzta.
Miért ütöd ? – kérdezte a Mester,
– Mert lusta – mondta az öregember. Mindig azt mondja, fáj a feje, meg a tüdeje, meg a torka és sose akar énekelni. Az éjjel majdnem semmit se kerestünk, pedig öten vannak még otthon és nagyon várják a kenyeret,
– És miért vezetted ide hozzám?
– Hogy énekeljen neked.
-Idegen vagy ugye uram ? Hallgass meg kérlek egy dalt, meglátod milyen szép lesz.
– De nem lehet szép egy dal, ha véres ajak énekli. Minek ütötted meg? -Kije vagy neki?
– A lányod ?
– Az hát. Persze, hogy a lányom. Tud az véresen is énekelni, ha akar. Hallgasd csak uram, Mária nagyon szépen énekel.A kezében tambura volt, megpengette húrjait s a lányt meglökte könyökével.
És a véres szájról felzengett az ének. Felhangzott az ég kéksége felé,olyan volt mint az átok és éles, színes, mint a megváltás utáni vágy.
– Mennyiért adod nekem? kérdezte a Mester s a lány könnyeit letörölte a zsebkendőjével..
Egy év múlva:
A Villa előtt kocsi állott meg, virággal volt megrakva. Az ablak függönye szétlibbent, a Mester sápadt arcán végigsiklottak a napsugarak s a virághalomból pompás illat röppent fel hozzá.
-Hozzátok be mondta és szórjátok el a szobába.
Legyen egyszer a földön is mennyország.Az ablaktól visszalépett, fejét a két kezébe szorította és megremegtek az ajkai.
– Legyen a földön is egyszer mennyország. Az élet nagy sejtelmei, a homályos játékok pattanjanak ki egyszer szent valósággá s üljön diadalt az élet. Hogy meddig, az ő dolga. Csak jöjjön egyszer, szép nagy glóriával és ölelkezzen az emberrel.
A Mester szerelmes volt s tegnap, a Mária első operaházi sikere után, azzal tette le a dirigálópálcát, hogy feleségül veszi.A virágokat a szőnyegekre szóratta, azután Máriához ment.
– Nézd mondta – eljöttek hozzád a virágok,hogy ők is lássanak egyszer szépet. A Mária szája ekkor már nem volt véres,a kékség elfehéredett az arcán s nagy, ibolya szemeiben, a hála könnyei csillogtak. Fehér ruhában volt,puha csipkék között, mint a nagyon kedves emlék s olyan volt ezen a napon, mint a korai rózsa, mire hópelyhek hullanak rá.
A Mester kezéért nyúlt, dús szempillái lezárultak s a meleg kezeket az arcához szorította Köszönöm – súgta halkan.
Imádom a drágaságod, imádlak drága Mesterem.S az esküvőnek vége lett…A tanítványok kórusban kívántak szerencsét a Mesternek s egyikük egy kottalapot nyújtott át neki.
– Egy dal – mondta.
A címe – Nápolyi virág .A házassága emlékére Írtam Mester. Fogadja
szeretettel tőlem. S egy hónap múlva Mária is eljátszotta a dalt és akkor éjjel nyugtalanul aludt. Másnap megint eljátszotta s az urának azt mondta, hogy az nagyon tetszik neki s mikor játszik tökéletesen boldognak érzi magát.
Nápoly! – mondta hangosan, mikor egyedül maradt s a dalt a szívéhez szorította.Nem volt az remekmű, csak tambura akkord nagyon sok volt benne. Csupa tambura akkord. Nápoly, kék reggelek, csúnya és nagyon édes emlékek.S a Mester megköszönte a tanítványnak:
– Nem vagy zseni, – mondta neki, – de sokan vannak akik nem zsenik és mégis azok.Fiam,én megjutalmazlak ezért a dalért, mert a feleségemnek nagy, őszinte boldogságot szereztél vele s ezért, nagyon meg akarom jutalmazni: zsenivé teszlek.
Na, ne hajlongj. Én már túl vagyok az ilyesmin . . . Mutogattál néhányszor nekem valami sületlenségeket, mik is voltak azok?
– Szimfóniák Mester.
– Ja, igen. Hát nézd. Hozzál el nekem egy ilyen szimfóniát, majd csinálunk belőle valamit. Aztán előadjuk. Aztán már minden magától megy. Végre is, elég vén fiú vagy már, ideje, hogy szent legyél.
– Oh Mester…A szemeiben hálakönnyek csillogtak s a szimfóniáért szaladt.
– Jaj de drága vagy, hogy segíted ezt a fiút -mondta Mária az urának s mikor megint egyedül maradt, a szemét lehunyta, az ajkai nyitva maradtak s csak bal kézzel játszott a zongorán. Csak az akkordokat. A tamburákat. És megint hangosan mondta:- Nápoly! – és megint a szívére szorította a dalt. Nápoly kékséget, a tarka ruháját, a tam-buráját. És egy öreg ember sovány kezét…,a régi életét.
Hiszen maga egy zseni, hallja-e ?
– Oh, művésznő – hajlongott a tanítvány.
– Na ne szerénykedjen. Nézze a kritikákat.Szédületes!
– Oh művésznő – hajlongott a tanítvány.És az est homályba vonta a szobát és az esti homályban két fiatal száj egymásra forrt. Tambu-rázott a szájuk.
Félév múlva:.
A mester beteg. Ágyban fekszik. Lázas. Lázas és mégis fehér az arca. A keze a szívén van, szép fehér a keze s a homlokán finom gyöngyözések. A homloka is fehér. Mária úgy áll az ágyánál,mint ezüst vázában valami karcsú tulipán. A Mester elküldi. Egyedül akar maradni a tanítványával.
– Fiam – mondja neki. Nekem van egy kérésem fiam. Én nem bírom el, hogy te és ő … én belehalok ebbe, szívem nem bírja el. Utazzál el fiam. Valahová messze Tedd meg nekem.. Én is tettem érted valamit. Te fiatal vagy még. Én … már csak őbenne élek.
Ugye fiam, megteszed nekem?
– Mester! Már utazom is! – mondta a tanítvány
S Mária kint várta.
Mit beszéltél vele?
-El kell utaznom.
– Neked ?
– Igen. Nem lehetek hálátlan.
– És … hová utazol ?
– Nápolyba.
– És mikor utazol ?
-Kilenc órakor.
– Már, kilenc órakor?
-Igen.
-Azt ígértem, hogy azonnal utazom.
-Beláthatod, nem lehetek hálátlan.
-Hanem én úgy tudom, hogy Nápoly felé tízkor is indul egy vonat.
– Igen mondta a nő ,és ő is tízkor elindult.
Vége.
Jól megírt, szép történet. Az Örök visszatérés c. film jut erről az eszembe…a hálátlan szerelmesek. Azt hiszem hogy a szerelem, az egyik legerősebb kötelék az emberi kapcsolatokban. A szüleinket is elhagyjuk miatta, gyakran akaratuk ellenére is.
Kedves Ónódy Magdika!
Ezt a megjegyzésedet én is osztom!
Azt szoktam csinálni ,hogy névsor szerint keresgélek,ami unalmas egy kicsit !
Köszönöm szépen ,hogy itt voltál!
Szeretettel…Babu😊
Kedves Magdika!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igen,van a szerelemnek egy titka,amit csak
a szerelmesek ismernek.
Sok szeretettel….Babu😄
Kedves Rita !
Hálásan köszönöm,hogy olvastad!
Az életben mindig vannak ilyen fura dolgok.
Nem minden megy törvény szerint!
Sok szeretettel….Babu😃
Valamilyen oknál fogva nagyon ritkán tudom megkapni a gépen az írásaitokat, de igyekszem figyelni, mikor sikerül. Ónody Magdolna
Drága Babu!
Elnezésedet kérem a hozzászólásomban lévő elírásért, új a gépem és még nem ismerem eléggé. Előfordúl, hogy felül birál és tetszése szerint javít, ami persze nem jó. Nem mindig vettem észre időben.
Szeretettel.
Magdi
Kedves Babu!
A szerelem néha elvakít, romantikus szépen megírt történetéhez sok szeretettel gratulálok.
Magdi🥀
Kedves Babu!
Romantikus, szép történet volt. Bizony a szerelmes ember hálátlan, fontosabbak a saját érzései, vágyai, mint a másik, aki egykor megmentette az életét.
Szeretettel: Rita🌷