Régen volt közel 50 éve azóta ott sok minden megváltozott, az idő nem áll meg.
San Francisco-ból indult a gépünk, Columbia állam Bogota városában kellett leszálni üzemagyot felvenni. Már vagy
10 perce keringtünk a város felett, mikor a pilóta a hangosbeszélőn bejelentette a reptér el van öntve vízzel.
Szeretne tovább menni de a következő reptér messze van, nincs elég üzemagyaga.
Kérte,hogy mindenki húzóckodjon az ülés mögé párnával a fején, mnegpróbálja letenni a gépet. Néma csend,
mindenkin lázszott a félelem. Egyszercsak hatalmas zajjal ért vizet a gép, ahonnan térdig érő vízben mentünk a
terminálig. Ott kellett maradjunk egy éjjel, közben megtudtuk, hogy a cunami elöntötte a várost rengeteg a halott.
Másnap valamennyire leapadt a víz, folytathattuk az utunkat tovább.
Megérkeztünk a Líma repülőtérre ahol fegyveres katonákat láttunk mindenütt, ami a Dél-Amerikai repülőtereken
szokásos. Autóbusszal vittek be a városban, útmentén soha nem látott nyomort láttunk.
Szép nagy hotelben voltunk beszállásolva ahol két éjjel aludtunk, teljes ellátást kaptunk meg voltunk elégedve..
Második este feleségem az ablakon kinézve látott egy kivilágított neon hirdetést , Svejci vendéglő.
Csináltunk rezervációt, meglepetésünkre senki nem nézett ki Svejcinek nem beszélték az angol nyelvet.
Rámutattunk az étlapon valamire kértem egy üveg bort és akkor már tudtam, hogy nem jó helyen vagyunk.
Hozták az ételt valamiféle barna állatszerűség, piszkálgadtuk a villával megundorodtam tőle. Kértem a számlát,
otthagytunk mindent.
Másnap városi túrára mentunk amivel majdnem eltelt az egész nap. Többek között ami a legérdekesebb volt
a St. Francis katedtális ahol Francesco Pizarro aki felfedezte az Inkák birodalmát 1572 ben látható üveg koposóban mellette a kardja ami nagyobb lehetett mint ő maga. Tovább menve a fő oltár feletti kép ami engem
foglalkoztatott. A kép a szokásos Úrvacsora jelenet ahol valamiféle állat tányéron és egy üveg bor.
Kérdeztem a vezetőnket mi van a tányárban : Mondta az inkák kedvenc élele a gini pig,(tengeri malac )
Amit nekünk szolgáltak fel, amit ott senki nem tudott megmagyarázni és jó, hogy nem ettük meg.
A Perúvian hegyek évszázadokig elrejtve a tudomány elől. Hiram Bingham Amerika Yale univerzati
professzora fedezte fel Machu Picchut 1912 ben
Másnap reggel korán lellett a reptérre menni, az ottani időjárástol függ. Mikor tud a gép felszállni Dél lehetett mire megérkeztünk Cuzco városába.
Valamikor ez volt az Inkák fővárosa.Magaslati fekvésű , hideg, zord hely egyetlen egy hely volt
amit hotelnek neveznek kaptunk egy szobát az ablakon olajos pergament papír, fütés nem volt a fürdőszoba
egy lavor és egy kancsó víz. Kutyák ugattak egész éjjel harmóniába. Nem vetköztünk le, úgy feküdtünk az
ágyon majd meg fagytunk, úgy vártuk a reggelt.
Kicsit körülnéztünk a városban ami nagy de meglehetősen primitív évszázadokon keresztül nem sokat változott.
Egy utcán mentunk keresztül ahol családok laktak, minden kőből van építve se vakolat semmi rajta az ajtó
csak egy nyílás, benn szalma a földre hintve semmi más. Azon gondolkodtunk milyen szervezetük lehet, hogy
bírják ezt a nedves hideg klímát. A fő téren volt az Inka császár Pachacuti hatalmas szobra.
Vonat Machu Picchu felé rövidesen indult ami két órát vett igénybe, ahol közölték ha valakinek szív problémája van azokért nem válalnak felelőséget a magaslat miatt. 14 ezer láb magaslat amit terpjáró Jeeppel tettünk meg.
Elképesztő látvány amiből nagyrészt csak romokat láttunk. Többszáz tonnás gránát kövek illesztve össze
minden nélkül külömböző résekkel ahol a nap bevilágított bizonyos időben egész nap.
Terrasz gazdálkodást folytattak autómatilus öntöző berendezéssel. Szinte hihetetlen, hogy a primitív életmódjuk
mellett a technicai fejletségük csodálatos volt.
AZ Inkákról sok külömböző történeteket lehet olvasni, Pizáró allítólag csellel fegyverezte le őket és rengeteg
aranyat vittek magukkal. Kár, hogy nem lehet képeket ide tenni amik sokkal többet mondanak
AZ Inka hagyomány nem veszett el, sőt kifejlődött jobban mint valaha amiket alkalmi ünnepségeken nagy
parádékat rendeznek,kínálják különleges ételeiket, italjaikat.
Még aznap este elhagytuk Limát, hosszú repülőút várt ránk, másnap reggel Sao Paolo ba érkeztünk.
Amit majd egy más alkalommal folytatok.
Ágoston Tibor
Kedves Rita !
Értem a gondolatodat,a világ nem lett volana felfedezve,ha mindenki úgy gondolkodott volna
Köszönöm az olvasást
Szeretettel TIbor
Kedves Tibor!
Ha ilyen helyekről olvasok, nem is bánom, hogy nem állt módomban utazgatni. Hogy az ilyen kényelmetlenségekért és kellemetlenségekért még fizetnem is kellett volna, azért meg végképp sajnáltam volna a pénzt.
Szeretettel: Rita🌷