Szegény gyerek karácsonya

Összes megtekintés: 72 

Szegény gyerek karácsonya

Az ötször-ötös szobában két ágy összetolva, előtte asztal, rajta cin vödörben, szénnel kitámasztava
pár fenyő ág. Talán szomszédok feleslegessé vált karácsonyfájáról került hozzánk, amin színes papírba csomagolt széndarabkák lapultak.

Ebben a szobában nem volt szó Jézuskáról, mert Jézus születése örömünnep…de nálunk az nem volt. Nem volt karácsonyi ének, ima…mégcsak nem is beszélgettünk. Hogy vacsora volt, vagy nem?..arra nem is emlékszem.

Ünnepek utáni első nap iskolából, osztálytársnőm hívott szerény kis otthonukba.
Anyukája nagyon kedves, egyszerű teremtés, édesapja vasutas. Nem vetette fel őket a pénz.
-Mit hozott neked a Jézuska?- kérdezték
-Semmit.
Nem mertem elmondani, felénk nem jár a Jézuska. Talán nagyon rosszak vagyunk. Talán azért, mert egyszer elloptam Ági tízóraiját.

Osztálytársnőm anyukája egy sokat forgatott mesekönyvet kezdett tisztogatni, szinte újjá varázsolta, s nyújtotta át nekem.
Még mindig emlékszem, borítóján fenyő tündökölt.
Címe: „Az égig érő fa”

-Ezt ide hozta neked a Jézuska- mondta az Anyuka.

2020.11. 30. Serfőző Marica

“Szegény gyerek karácsonya” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Szívfacsaró írás volt, tele szomorúsággal. Azért, ha a szülő egy kicsit is kreatív, tud örömöt szerezni a gyereknek. A háborúkban, sőt még közvetlen utánuk is jó pár évig nagy szegénység volt, mégis volt, aki rongybabát készített, szaloncukrot főzött és azt csomagolta be, horgolt, kötött vagy varrt valamit, ha másnak nem esetleg a kislány babájának, de papírból is lehetett úgynevezett öltöztető babát kivágni. Én se vagyok kreatív, de a szomorúságot a gyerekre nyomni nem vall szeretetre. Talán még egy szép karácsonyi ének is ajándék lehetett volna, ami nem kerül semmibe. A karácsony nem váratlan esemény, hanem egy olyan ünnep, amit minden évben lehet tudni, hogy mikor érkezik el és már jó előre lehet rá készülni. Az én édesanyám, ha nem tudott új ruhát venni, képes volt a sajátját elszabni és abból készíteni. Vidéki emberek még kukorica csumából is csináltak babát. Lehet fából kiságyat, asztalkát, nádból sípót készíteni, valami régi képeslapból, vagy könyből kivágni valami szép képet és ráragasztani egy lapra. Karácsonyfát rajzolni és kiszínezni, stb., stb. Az osztálytárs anyukáját se vetette fel a pénz, mégis tudott kedveskedni. Adni mindig lehet, ha mást nem, kedvességet, szeretetet, reményt.

    Szeretettel: Rita🌷

  2. Drága Marica!
    Szomorú, hogy a gyerekkorból egy emlék milyen mély nyomokat hagyhat bennünk!
    Fájó érzések mellett, ott van azonban a szeretet, jóság érzése- a szomszéd néni “Égig érő fájában” –
    mely erőt ad ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani.
    Szeretettel olvastalak: Klári❤️🌲

Szólj hozzá!