BARÁTAIM, AKIK MÁR AZ ÉGI ÖSVÉNYEKEN JÁRNAK

Az életkor előrehaladásával sajnos együtt jár, hogy időközben elveszítjük hozzátartozóinkat, rokonainkat, barátainkat és ismerőseinket.
Ez mindig fájó, és nehéz túltenni magunkat rajta.
Különösen hozzátartozóink, rokonaink eltávozása a földi létből nagyon nehezen feldolgozandó. De persze ugyanezt érezzük akkor is, amikor egy-egy nagyon kedves barátunk itt hagy bennünket és elköltözik az égi ösvényekre,
Én is már sajnos elvesztettem a szüleimet: Édesapámat Csató Károlyt, Édesanyámat Fehér Margitot, nagyszüleimet, feleségemet dr. Varga Zsuzsannát, sógornőmet Losoncziné Varga Ibolyát, sógoromat Losonczi Györgyöt, anyósomat Varga Gyulánét, testvérét Edl Margitot, Edl Juliannát, Edl Imrét, nagynénémet Zsolnai Józsefné Csató Erzsébetet, sógoromat Zsolnai Józsefet. Édesanyám testvéreit Fehér Irént és Fehér Juliannát. Édesapám testvérét Csató Margitot, sógoromat Szücs Lajost. Unokanővérem férjét Takács Istvánt.
Apósomat, Varga Gyulát nem is ismerhettem, hiszen feleségem hat éves volt, amikor örökre elment. Unokahúgom, Szép Mária is sajnos fiatalon elhunyt.
A sort lehetne még folytatni a távolabbi rokonokkal.
A barátok névsora sajnos még tekintélyesebb. Mindenképpen meg kell emlékeznem róluk. A sort Zsolnai János, az Albaker igazgatója nyitotta még 1980-ban. Azután már az égi ösvényeken jár a fehérvárcsurgói Zámbó Gyula bátyám, dr. Parászka László, a bicskei polihisztor, a két kiváló festőművész: M.Tóth István, Sándorfalvi Sándor, a MEDOSZ Fejér megyei titkára:Fehér András, a fehérvári Domus Áruház igazgatója: Grósz János, a székesfehérvári piacfelügyelőség vezetője: Turzó László, a vendéglátós Turzó Vince, a kiváló fotóművész:Őri Tóth István, a nyugállományú honvéd ezredes:Krajcsovics István, a nagyszerű székesfehérvári órásmester:Kovács Jenő, a Székesfehérvári Posta Feldolgozó Üzem igazgatója:Cser János, akivel számos külföldi kiránduláson, üdülésen vehettem részt, a nyomdai vállalkozó:Juhász István, a középiskolai magyar-történelem szakos tanár:Pap László., gimnáziumi társam, az Árpád Szakképző Iskola igazgatója:Lasky Gyula, a lovasberényi tanítónő, majd győri TIT igazgató:Meiszter Katalin. Azután kollégáim, barátaim: dr. Fábián Ferenc, Hollósy Ferenc, Gabnai Gábor, Székelyhidi János, Pálfalvi Mária, Tóthné Szemes Erzsébet,Szentesi Levente,.
Mindenkit nem is tudok felsorolni.
Ők már odafentről néznek bennünket, és vigyáznak ránk.”Mors certa, hora incerta!” tartja a latin mondás, azaz:”A halál biztos, órája bizonytalan!” Jó, hogy előre nem tudhatjuk, mikor következik be. De egyszer sajnos mindannyiunknak eljön annak az órája.
Sit tibi terra levis!- ez már egy másik római mondás (Legyen neki, nekik könnyű a föld.)
Nemrég volt Mindenszentek és a halottak napja. Ilyenkor mécsesek és gyertyák gyújtásával emlékezünk a földi létből immár eltávozottakra. De nem csak ilyenkor gondolok rájuk. Mert az élőknek kötelező az emlékezés.
Hiányuk nagy űrt hagyott hátra.
Arra gondolok, hogy talán majd egyszer odaát találkozhatunk velük ott fent az égi ösvényeken, ahol már nincs betegség, nincs fájdalom. Csak csend és nyugalom.

 

Szólj hozzá!