Tájak, városok, emberek. 2 rész

Bizonyára sokan gondolják úgy, ahogy én is, egyik legszebb megyénk Zala megye. Országunk Délnyugati részén fekszik, dimbes , dombos , vízjárta völgyekkel. Nyugalmat árasztó vidéki táj, vadregényes, csodálatos erdőkkel , buja növényzettel. A geológusok szerint , vulkáni termékenység nyomán nyerte el szépséges formáját.
Rezi és Tátika a vulkánikúp . A megye peremvidékeit a Zalai dombság északon a vasi hegyhát, délen a Dunántúli középhegység, Nyugaton a Balaton felvidék határolja. Amiben benne van az Örség, a Balaton felvidéki, Nemzeti park a Mura menti, Tájvédelmi központ. Balaton komáromi , madárrezervátum. Ami mind , mind csodálatos fás terület. Isteni friss, üde, tiszta levegőt harapni lehet.
A megyében van bőven látni való, engem mégis az erdő, a vadászat érdeket leginkább.
Csak érdekességnek annyit, hogy abban az időben az a hír járta, hogy Zalában van a legkisebb falu IBORFIAN, amelyet nyolcan laktak. A másik érdekesség az ételük dödölle. Én is ettem belőle, nagyon finom, csak egy baj volt vele. Éjszaka arra ébredtem, hogy fel fújódtam. Szenvedtem, a hasammal. Nem túlzok, de olyan érzésem volt , mint a farkasnak miután megette a nagymamát.
Nem lehet nem megemlíteni a gyógyfürdőket amelyek, lehetőséget adnak a turisták számára, pihenést és gyógyulást. Egyik leg látogatottabb leghíresebb gyógyvíz a Hévíz.
Eljött az ősz, meghívást kaptunk egy vadászatra, mivel nagyon korán keltek a vadászok, emiatt már este megérkeztünk a helyszínre, ahol közölték velünk, hogy éppen a vadászat miatt nincs szálódánk , fogadjuk el a kis vadászházat itt az erdő közepén. Elhelyezkedtünk, a fáradságtól gyorsan elaludtunk. Kályha nem volt. Nagyon fáztunk, minden ruhát magunkra terítettünk. Keskeny deszkaágyon félve moccantunk meg, ne hogy leguruljunk. Hajnalban , hatalmas nevetésre ébredtem. Kollégák , a vadászokkal trécseltek. Az első tekintetem, egy szőrmére irányult, amivel betakartak, hogy ne fázzak. Amikor megláttam, felugrottam és sírva rohantam ki a vadászházból. Üvöltöttem, hogy Uram Atyám , ez egy őz!!!! Mit keres rajtam? Nyirkos szőrme azt keltette bennem, hogy ez élő állat. Büdös volt és félelmetes. A feje is megvolt, szerintem nem volt jól kiszárítva! Kiderült, hogy a kollégák, nem tudtak aludni, és éjszakai vadászatra mentek, engem nem akartak felébreszteni, találták ezt a szőrmét és rám terítették. Mondanom sem kell nem tudtak becsalogatni az erdőbe. Zalakaroson töltöttem a napot. Amit nem bántam meg, azóta sem szeretnék vadászatra menni.

“Tájak, városok, emberek. 2 rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Megértem, én se mennék vadászatra. Érdeklődéssel olvastam legújabb történeted.

    Szeretettel: Rita🦌

  2. Drága Rózsám!
    Végtelenül boldog vagyok, hogy Zaláról írtál. Itt születtem, itt is lakom. Az erdő nyáron nekünk hatalmas élményt ad. Mi a gombák miatt járjuk. Élmény keresgélni, és megtalálni. Sajnálom, hogy nem a legszebb emlékeid közt maradt meg az a bizonyos vadászat. A zalai dödöllének meg párja nincs! Igaz, nehéz étel, de nagyon szeretem.
    Szeretettel: Kata
    🦌🌝🌳

  3. Szia Rózsa!
    Nagy tetszéssel olvastam ismeretterjesztő írasodat Zala megyéről, mivel zalai vagyok, szeretem ezt a tájat a dombokat borító erdőket, a tavasszal virágba boruló szőlőhegyeket, a jó levegőt.
    Köszönet érte, hogy ilyen szépen írtál e vidékről.
    Az ősi Zalai ételekről annyit, hogy Nagykanizsán évente rendeznek dödölle fesztivált, ami sok látogatót vonz. Amit írtál róla az nagyon is igaz, mert az ősi recept szerint elkészítve, már nem a mi gyomrunknak való. Zsírban pirított vőröshagymával hiszaggatva, esetleg még tőpörtyűt is raknak rá kissé nehéz étel..
    Én inkább köretként készítem, zsír és hagyma nélkül.
    Sok szeretettel gratulálok, várom a következő írásodat.
    Szeretettel,
    Magdi🌹🌾

Szólj hozzá!