Olga és Béla !….

Késő október volt,hideg szél fújt keresztül a városon,jelezve,hogy rövidesen itt lesz a tél.
Az eső finoman szitált még alig lehetett látni az utca kövezetén esti órákban mindenki
sietett hazafelé már alig volt itt-ott egy pár ember.
A kávéház ablakából  gyenge fény világított,ahol az egyik asztalnál egy idősebb úr ült,aki
cigarettázott nézegette a hamutartót,mintha a csikkeket számolgatná, amiből látni lehetett,
hogy már jó ideje ülhet ottan.Előtte egy csésze kávé és egy pohár víz.
Az ember idegesnek látszott talán gondolatai között kószálódott,vagy talán az egyedüllét
ami őrölte az idegeit.
Kicsit odébb egy másik asztalnál,harminc,harmincöt év körüli nő kávézott,cigarettázott,kopott
ruházata sok mindent mondott,valaki talán azt gondolná egy kokott várja az esti órát,hogy
kilépjen az utcára. A nő figyelte az idős urat ki az egyik cigarettát a másik után szívta, s
mikor az úr elővett egy kis dobozt a zsebéből amiből két pirulát vett ki amit beledobott a
pohár vízben.
A fiatal nő,miután hosszan figyelte,azt gondolta,hogy az az úr valami mérget tett a vízben,
hogy életét elvegye,gyorsan odament hozzá.
–  Bocsásson meg uram engedjen meg engem egy szóra,hogy a bajtól megóvjam.
–  Az úr : Drága asszonyom,engedje meg nekem ,hogy ezt előbb megigyam,az a két aszpirin
ami benne van feloldja fejfájásomat és utána elmondhatja amit akar.
A nő erre meghökkent,most már tudta,hogy rosszul ítélte meg a helyzetet,restellte,hirtelen
nem tudta,hogy magyarázza ezt meg.
–  Kedves uram,elnézést kérek,hogy rosszul ítéltem meg a dolgot,de szerettem volna valami
szörnyű dologtól megóvni….
–  Kedves asszonyom,foglaljon helyet és elmondom a gondolata nem volt téves,életunt vagyok,bár meg se születtem volna,az egész életem nem más mint nyomorúság,bármihez
kezdek semmi nem sikerül és már feladtam mindent,csak nem tudom,hogy legyen a vége .
–  Kedves uram,engedje meg,hogy bemutatkozzam,a nevem Olga én is rossz csillag alatt
születtem a sors csúnyán elbánt velem,nem látok kiutat a zűrös helyzetemből már mindent
megpróbáltam,elkeseredett vagyok,várom,hogy valami jobbra forduljon…
–  Kedves Olga,az én nevem Béla,s amint látom rossz felé sodort  az élet mind kettőnket
amiről talán egyikőnk sem tehet,az élet csúnya játéka ez.
Olga és Béla jó barátok lettek,találkozásuk áldás volt mind kettőjüknek hónapokra rá egybe-
keltek boldogságban éltek.
A tanulság ebből az,soha ne add fel,az élet tartogat mindenki számára valamit amihez
idő és türelem kell !

Ágoston Tibor