Érdeklődés hiánya

Összes megtekintés: 126 

Érdeklődés hiánya

Izgatottan néztem telefonom kijelzőjére, az elmúlt negyedórában többször is. Mindjárt 10 óra, barátnőm nemsokára végez az állásinterjúval. Vajon hogy ment neki? Alig vártam, hogy megbeszéljük.

– Na, hogy ment, mesélj! – érdeklődtem izgatottan.
– Kicsit furcsa volt, egyelőre nem tudok semmit.
– Mégis, miket kérdeztek?
– Öt olyan dolgot, amiben kimondottan jó vagyok, öt olyat, amiben rosszul teljesítek.
– Nem is olyan egyszerű. Mit tudtál mondani?
– Először gondolkodnom kellett, aztán meséltem, hogy szeretem a pontosságot, a rendet stb.
– A másik ötre mit mondtál?
– Féltem, de bevallottam, hogy pl. hirtelenharagú vagyok.
Hosszasan beszélgettünk még, próbáltam kifaggatni aprólékosan, a sok részlet most nem érdekes.
– Képzeld, nekem a jövő héten lesz az antológia bemutatója, tudod, amiben pár írásom megjelent.
– Rendicsek, majd megduncsizzuk.

Eltelt pár nap, barátnőmet felvették az új munkahelyére. Nagy örömmel gratuláltam neki.

Hamarosan, elérkezett a könyvbemutató napja. Életem egyik legizgalmasabb élményét éltem át. Csodálatos érzés volt a kanapén ülve, a kiadó szerkesztőjének kérdéseire válaszolgatni. Felolvastam írásaimból pár részt, és sikerült egymásra hangolódnunk, szó szerint. A szerkesztő teljesen átélte mindazt, amiről éppen meséltem, én meg nagyon élveztem, hogy érdeklődnek írásaim iránt.

Boldogan mentem haza, s vártam, vártam. Természetesen, barátnőm jelentkezését, de hiába. Tudom, felhívhattam volna, de számítottam érdeklődésére.
Másnap sem történt semmi, nem hívott, üzenetet sem hagyott. Csodálkoztam, csalódottnak éreztem magam.
Végül, felhívtam, megkérdeztem tőle, mi újság.
Úgy beszélt velem, mintha semmi érdekes nem történt volna. Megjegyezte, hogy éppen most akart hívni, csak megelőztem. Éreztem, ez csak mentegetőzés volt.
– Képzeld, megvolt a könyvbemutató – kezdtem mondani. – Vártam, mikor hívsz.
– Alig látszom ki a munkából, nem érek rá ilyesmire.

Ennyit erről. Engem érdekelt, mi van vele, hogy ment az állásinterjú; ő azonban, nem foglalkozott velem, pedig tudhatta, hogy a könyvbemutató mennyire fontos volt nekem!
Fájt, nagyon rosszulesett az érdeklődés hiánya!

Ami érdekes, nem csupán ő az egyetlen. Sokszor pedálozok, számon tartom többek név- és születésnapját, gratulálok, köszöntöm a többieket, kedélyesen elbeszélgetünk. Viszonzásul alig-alig történik valami, tisztelet a kivételnek.
Miért ilyen ez a világ? Miért nincs kölcsönösség! Vagy velem van a baj?

A fenti történet kitalált cselekményen alapul, de szemléltetni akartam, mennyire jellemző manapság az ehhez hasonló kapcsolattartás, ahol nincs meg a kölcsönös érdeklődés.

Te hogy vagy ezzel, Kedves Olvasó?

“Érdeklődés hiánya” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm mindenkinek a tartalmas hozzászólásokat! Ez csak egy kitalált történet volt, de igaz is lehetett volna. Csupán érzékeltetni akartam, hogy vannak ilyen egyoldalú kapcsolatok is. Egyébként magam is sokaknak küldök hozzászólást, s ha az írások olvasásakor közös érdeklődési kör alakul ki, már létre is jöhet egy kellemes kapcsolat. Ez nagyon sokat jelent nekem, mert az írások révén találhatunk ha nem is barátokat, de kellemes emberek társaságát élvezhetjük. Köszönöm mindenkinek!

  2. Kedves Marika!
    Őszintén szólva,nem csak azért olvasom el valakinek a történetét ,hogy viszont
    látogasson engem!De ebben a Te esetedben tökéletesen igazat adok Neked.
    Mégiscsak baráti kapcsolat van köztetek,így jógosan teszed fel a kérdést!
    Csak ennyit érsz a szemében? Az is lehet ,hogy nem volt ideje ,de legalább
    barátságosabb hangulatban fejezte volna ki nézeteit,és elnézésedet kérte volna
    utólag. Vagyunk emberek -és emberek.
    Különben én teljesen kiábrándultam már az ilyen közösségi lapokban
    születendő emberi tiszteletet adó jó érzelmekből.
    Gratulálok szeretettel szépen megír történetedhez!….Babu
    💝💝💝

  3. Kedves Marika!
    Rita véleményét teljes mértékben osztom, ugyan ezen az állásponton vagyok én is. Az viszont biztos, hogy ha nincs kölcsönösség és viszont érdeklődés, akkor nem nevezhető ez a kapcsolat barátságnak. Mert nem az.
    Tetszett az írásod.
    Szeretettel voltam itt. 🌼

  4. Kedves Marika!
    Ha megfigyelted, vannak emberek akiket egyáltalán nem érdekel az, hogy te mit mondasz. A lényeg az, hogy őt hallgassák. Ismerőseim között is van, nem is egy ilyen. Hamar észreveszem, nem figyel, olyankor a mondatot is félbehagyom.
    Mindig figyelek arra, akivel beszélek. Jelentéktelen dolgokra is emlékszem. Ha nem figyelsz miről beszél hozzád a másik, azzal lekezeled, megalázod.
    Ne hagyd magad megalázni! Olyan barátaid legyenek, akit érdekelnek sikereid, kudarcaid.
    Köszönöm, hogy megosztottad.

    Szeretettel:
    Marica

  5. Kedves Marika!
    Ilyen a világ, sokan vannak akik csak a saját gondjukkal, bajukkal, örömükkel vannak elfoglalva a másik sorsa már nem érdekli őket.
    Szeretettel.
    Magdi🌷🥀

  6. Igen, őszintén szólva én is ezt éreztem és érzem nagyon sokszor. Mondjuk itt, ezen a fórumon is. Volt, hogy mindenkinek elolvastam az írását, a díjazottaknak egyenként gratuláltam, aztán, mikor én lettem második, harmadik, akkor csak az üzenőfalon szerepelt általánosságban, hogy “gratulálok a nyerteseknek”. Mivel első perctől kezdve szinte kötelezőnek éreztem, hogy ha valaki “rámnéz”, akkor azt viszonozzam, ugyancsak csalódnom kellett, mert a viszonzást nagyon sokan nem tartják természetesnek.
    Így járunk, ha elvárásaink vannak. Ha őszintén érdekel valami, vagy valaki, akkor nem köthetem az érdeklődésem feltételhez. Ha veszünk, vagy kölcsönzünk egy könyvet, akkor magunknak akarunk örömöt szerezni az olvasással, tehát ha van időm, kedvem és érdekel, hogy mások miről írnak, tudnak-e számomra valamilyen élményt nyújtani, akkor ezt megtehetem úgy is, akkor is, ha őket nem érdekli az én írásom. Ha fontos számomra, hogy a barátnőmet felvették-e a munkahelyére, illetve azt megelőzően az is, hogyan sikerült az interjú, akkor szívesen meghallgatom, akkor is, ha őt nem érdekli az én ügyem. Egyébként természetesen megértem, hogy rosszul esik, mégis el kell engedni. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember saját magával legyen elégedett. Ha én udvarias vagyok és nem ezt kapom vissza, akkor az töltsön el örömmel, hogy nem rajtam múlott. Megtettem a magam részét, a másik már nem az én hatásköröm. Egyébként a gyümölcs is lassan érik be. Nem lehet rögtön változást, viszonzást várni. Előbb-utóbb a másik fél észreveszi a figyelmet, kedvességet, szeretetet, de ha mégse, az se von le a saját értékünkből semmit. Ne azért legyek udvarias, mert a másik is az, hanem azért, mert ez alap nálam, elvárom magamtól, hogy így viszonyuljak az embertársaimhoz. Az ő viszonyulásuk az ő ügyük. Egyébként meg nagyon sokszor olyan helyről kapunk valami jót, amire nem számítottunk. Ha mérlegre tesszük, hogy én mennyit és ő mennyit, az már nem igazi barátság, nem igazi érdeklődés, nem igazi szeretet. Elvárás magunkkal szemben legyen!

    Szeretettel: Rita

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!