RAVENNA

Ravenna város Olaszországban, Emilia-Romagna régióban. Ravenna megye székhelye. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Történelme során a Nyugat-római Birodalom, majd az Osztrogót Királyság, ezt követően pedig a Ravennai Axarhátus fővárosa volt, most Ravenna megye székhelye. Kora keresztény műemlékei az UNESCO Világörökség listáján szerepelnek.

EGY KIS TÖRTÉNELEM

Ravenna Itália egyik legrégibb városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Később gallok, utána pedig a rómaiak birtokába került. I.e. 88-ban a város lakói római polgárságot nyertek.
Augustus császár a város közelében fekvő Classis kikötőjét a birodalom második legfontosabb hadikikötőjévé, az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomását áthelyezték.
A kikötőváros temetőjében az időszámításunk 2. századára dotálható keresztény feliratok tanúskodnak az új vallás megjelenéséről. A város mártírja és védőszentje Szent Apollináriusz, akinek idejét a 2. századra becsülik, de valójában csak a legendákban bukkan fel.
A város első történelmileg hiteles püspöke Severus, aki részt vett a sardicai (Szófia) zsinaton 343-ban.
A város virágkorát akkor élte, amikor Flavius Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugat- római Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.
A folyamatosság jegyében a Nyugat-római Birodalom fővárosa, a kelet-római császár felsőbbségét többé-kevésbé elismerő germán államok székhelye maradt ( a királyok a kelet-római császár megbízásából a trónt elfoglaló szkír/rúgi Odoaker, majd az azonos megbízásból érkező, a keleti gót királyságot létrehozó Nagy Theodorik és utóda voltak). I. Justinianus hadjáratában újraegyesítette keleti birodalmát az itáliai területekkel, így Ravenna 540-től a longobárd hódításig, 751-ig a bizánci exarhátus központja lett.
1441-1509 között a velenceiek birtokolták, majd 1509-ben II. Gyula pápa és a Cambrai-i Liga szerezte meg. 1997-1815 között Bonaparte Napóleon parancsolt, majd az olasz állam egyesítéséig, 1860-ig ismét pápai birtok volt.
1512 április 11-én itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatok felett Gaston de Foix francia hadvezér, Nemours hercege, XII.Lajos francia király unokaöccse, aki ebben a csatában el is esett.

LÁTNIVALÓK

– Piazza del Popolo
– Garibaldi tér (Dante Alighieri (1265-1321), a híres Isteni színjáték szerzőjének mauzóleuma)

ŐKERESZTÉNY MŰEMLÉKEK

– Ariánusok keresztelőkápolnája
– Theodorik mauzóleuma
– San Vitale-székesegyház
– Galla Placidia mauzóleuma
– Az új Szent Apollináriusz-bazilika
– Ortodox keresztelőkápolna
– Érseki palota múzeuma
– A Classe-i Szent Apollinariusz bazilika

VALLÁS

Ravenna esetében érdemes kitérni a múlt vallási vonatkozásaira is, tekintettel a műemlékekre. A város őslakói az atanáziuszi(hivatalosan elfogadott) kereszténységet gyakorolták. Ennek jegyében épült az ortodox bazilikája és keresztelőkápolnája ( duomo, battistero degli ortodossi) Ursus püspök alatt (396 előtt), és az evangéliumi Szent János bazilika ( basilica di S. Giovanni evangelista ( 5. század).
A San Vitale-bazilika építése egyes források szerint még Theodorik idejében elkezdődött, más források szerint csak halála után. Egyértelmű viszont felszentelése (547, Maximianus püspök) és a Justinianus császárt és Theodórát ábrázoló apszismozaikok hovatartozása: az arianizmus legyőzése jegyében.

TESTVÉRVÁROSA SZEKSZÁRD

Ravennának több testvérvárosa is van, köztük a magyar Tolna megye székhelye, Szekszárd!

PASSUTH LÁSZLÓ: RAVENNÁBAN TEMETTÉK RÓMÁT

Passuth László több történelmi regényében is foglakozik ezzel az időszakkal. Közéjük tartozik a Szépirodalmi kiadónál 1963-ban megjelent Ravennában temették Rómát – című regénye. Több kiadást is megélt a kötet.
A regényt természetesen én is elolvastam az 1960-as években.
A regény egy pannóniai születésű, a történelem európai színpadát aggkoráig uralkodó fejedelem életútját örökíti meg, és egyben az emberi civilizáció nagy korszakától, a klasszikus ókortól is búcsúzik.
Nagy Theodorik, aki Veronai Detreként él irodalmi emlékvilágunkban – az ókor és a középkor határesztendőiben emelkedik ki. A Balaton partján – mai feltevéseink szerint a Keszthely melletti Fenékpusztán – látta meg a napvilágot, az Attila halálát követő esztendőkben. A tó világa veszi körül a keleti-gót királyfi gyermekkorát, aki már korán túszhercegként kerül az akkor milliós Bizáncba, hogy megismerje a görög államművészetet, s udvari műveltség elemeit. A kelet-római császárság még három földrészre kiterjedő nagyhatalom, ugyanakkor Itáliában már szinte esztendőnként váltják egymást a nyugati árnyékcsászárok. A távoli provinciák helyén terül el a barbár törzsek nyugtalan világa. Amikor az ifjú gót vezért törzse visszahívja – Bizánc már saját neveltjének tekinti. S valóban Theodorik egész életén keresztülhúzódik lényének kettőssége. Hol civilizált „római”, szándékaiban és tetteiben is, hol pedig féktelen barbár szenvedélyek rabja.
Atyja halála után átveszi a Pannóniából elvándorló gótok vezetését. Megpróbáltatások, szüntelen harcok, nélkülözések közepette kerül ez a félbarbár nép bizánci területre. Az ifjú vezér túlontúl nagyravágyó, s tehetséges: a birodalom vezetői közé emelkedik rövidesen éreznie kell azonban, hogy a gótoknak mindörökre el kell hagyniuk Bizáncot, ha elakarják kerülni a megsemmisülést.
Theodorik az Isonzónál, majd Ravenna falai alatt kerül szembe a másik nagy barbár fejedelemmel, Odovakárral, aki letaszította trónjáról az utolsó nyugat-római császárt. Theodorik győz, s a ravennai ünnepi lakomán saját maga öli meg riválisát. A barbár világban született törzsi király magáénak mondhatja most már az ősi latin földet. Majdnem három évtizedig uralkodik.
Passuth László regényei érdekfeszítőek, nagy történelmi tudással ábrázolja a korszakot, jellemzi az akkori embereket. Azonban egyben nem könnyű olvasmányok is.
Természetesen azoknak tudom ajánlani, akik még nem olvasták el a Ravennában temették Rómát című regényét, és a többi művét is. De nem árt újból kézbe venni annak is, aki már régebben olvasta el.

“RAVENNA” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Jó kis írás volt, de inkább a “Cikkek” kategóriában lett volna a helye.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!