Megállíthatatlan kacaj

Összes megtekintés: 36 

Éppen azon a napon, amikor

Viktor , a százkilométeres autóbajnokság győztese a Marseille—Paris Saint Germain” gyárral való ujabb szerződését irta alá, Viktor felesége, Katalin asszony eltört egy tükröt, , majd felborította a sótartót, úgyhogy még az ég is beleborzongna az,olyan embernek is, aki különben semmit sem ad a baljóslatú
sors haragjának maga ellen ,még annak is kijárt volna valami bosszúság.

Viktor szívesen teljesítette volna felesége kérését, de nem tehette meg. Igazán lehetetlen volt egyrészt adott szavát megszegnie,

másrészt jó hírnevén is csorba esett volna, ha ő, az ügyes, bátor és elővigyázatos versenyző ilyen kicsiségek miatt nem indul az autó-derbyn.

Mindez érvelése hiábavalónak bizonyult Katalin asszony előtt,aki egy pillanatig sem szűnt meg a férjéért aggódni és nyugtalankodni.

Az asszonyi nyugtalanság végül is akkor érte el tetőpontját, mikor hírül vette, hogy az ura a 13-as startszámot kapta.

Az asszony sírni kezdett.

– Nem indulsz a versenyen.Nem indulhatsz. Ez valóságos öngyilkosság volna!Könnyes szemekkel szemlélte Viktort. Milyen fiatal és egészséges! Milyen végzetes dolog is ez! Már-már azzal kezdett foglalkozni Katalin asszony, hogy gyászruhákat csináltasson.

A verseny előtti utolsó napokat könnyek és imádság közepette töltötte Katalin asszony, abban a kis vendéglőben, a Cordati versenypálya mellett, ahol a Marseille—Parizs-vállalat főhadiszállása volt.

Most már maga Viktor sem kételkedett abban, hogy a dolognak rossz vége lesz.

Kétségbeesésében ugy nézett automobiljára, mint a halálraítélt rab a saját sírjára néz.Halálfélelemmel szivében állott a starthoz.

Katalin nagyon sokáig habozott, kimenjen-e maga is a versenyre.Nem tudta, hogy jelenléte szerencsét fog-e az ura számára hozni, vagy sem? Dőre vonakodás! Hiszen a dolog kimenetele előre meg volt állapítva.Csak egy dolog lehetett, ami számára még fenmaradt: mindjárt a helyszínen

jelenlenni, amikor a férje segítségre fog szorulni, az urát utoljára karjaiba zárhatni, vérzését csillapítani, haldoklását megkönynyiteni.

A verseny százharminc kilométernél hosszabb távon folyt le.

Valami belső ösztön azt parancsolta Katalinnak , hogy közvetlen a célpont előtt foglaljon helyet ahol egy igen veszélyes hírtelen kanyarodó nehézségeit kellett a versenyzőknek legyőzni.

A szerencsétlenség egészen biztosan itt fog megtörténni. Az első fordulónál nem történt semmi.Férje öt ellenfelét hagyta maga mögött.

.A második fordulónál Viktor ujabb két versenyzőt előzött meg s elsősége immár nem volt kérdéses.

Már a harmadik fordulónál is látta férjét, jobban mondva érezte,hogy a sebesen gomolygó porfelhő az ura gépét takarja el.

A veszélyes kanyart szédületes iramban hagyta maga mögött. Férje már messze járt, mikor az asszony végre tudatára jött annak, hogy ez alkalommal is szerencsésen úszta meg férje a kanyarodó veszélyét.

A másodpercek most végtelen hosszúra nyúltak, harminc, negyven, ötven, hatvan
Szíve már is hevesebben el kezdett a dobogni, ha majd az urát keblére ölelheti.

András, Botond az előbbi forduló sereghajtói vágtattak el most szeme előtt. Néhány pillanat még és..

-Veszély ,megállni! Körülötte hirtelen kiáltozni kezdtek.

-Veszély ,megállni!

És valóban, egy cserjével teli völgy kijáratánál hirtelen láthatóvá lett egy versenygép. Egyre nagyobbodott. Mind jobban közeledett ötszáz méternyire volt már csak a gép attól a ponttól, ahol Katalin asszony állt, mely pont ezernyolcszáz méternyire volt a céltól.

Katalint hideg verejték lepte el.

Szemeit lezárta, füleit befogta. Nem, nem akarta többé ezt a zajt,hallani, nem akarta a kocsit látni,mely mindjobban közeledett.

Mégis hallotta a lármát Egy éles kiáltás.. . hangok.. . zajongás.

Kinyitotta a szemeit.Húsz lépésnyire előtte feküdtek az automobil roncsai, döglődő állat teteméhez hasonlóan, emellett két ember terült el mozdulatlanul.

Az ijedtségtől kábultan oda akart menni, de hirtelen mintha minden erejét elvesztette volna,hogy azután a következő pillanatban őrültként törjön előre.

Nagy csomó ember állta körül a kocsit.Keresztülfurakodik a tömegen.

Kinyújtott karral, rekedten ordítozva. A két férfi közül az egyiket, a mechanikust, felemelik, – halott. A másik, az, akit elvisznek, az is halott.

.

A nő a holttesthez rohan, lélegzetét visszafojtva rántj a le a halott arcát fedő kendőt. Nem az ő ura volt a holttest,hanem a Demeter -cég egyik versenyzője.

Katalin figyelmesen vizsgálgatta az élettelen arcot, melyen két vérpatakocska folydogált csendesen. Valami megnevezhetetlen,borzalmas öröm járta most át az asszony keblét.

Azután hirtelen kitört belőle egy öntudatlan nevetés.

És az aszszony kacagott, kacagott, fölviharzó boldog kacajjal. A körülötte állók szemrehányóan tekintettek rá, de az asszony csodálkozó szemmel nézett az emberekre és igy szólt:

– Nem is az uram ez -.
Azt hittem pedig, hogy ő az, Viktor, az én Viktorom, de nem is ő az

-Micsoda szerencse .

És az asszony újra nevetni kezdett és bolondul nevetett tovább.
Egy őszhajú, eltorzult arcú aszszony lépett most hozzá.

– De kérem, maradjon hát csendben! Ez az én fiam- ez az én fiam.

Katalin részvéttel viseltetett a szerencsétlen iránt, hiszen Viktor életben maradt és egészen halkan suttogta:

– Bocsánatot kérek asszonyom,azt hittem, hogy az uram ez. Pedig hála Istennek, nem az.

O! Ha tudná, milyen boldog vagyok! Hirtelen szellőként vágott el a holttestnél álló csoport mellett.

Viktor kocsija. Katalin szeme boldogan követték az útját.

Egy perc múlva győztesként futott az ura a célba.Az asszony boldogan tapsolt és természetfölötti örömérzet hatotta át.. És újra hangosan, tiszta szívből kezdett el nevetni.Kacaja borzalmasan hatott a hulla és a jajgató anya mellett.

De ő mégis kacagott, kacagott,úgy, ahogyan mi szegény emberi teremtények kacagni szoktak akkor, ha a Végzet elől megmenekültünk.

Vége

.

“Megállíthatatlan kacaj” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!