Gondolatok 2020-ról

Avagy 2020 a valóság gömbjének egy szubjektív pontjáról nézve…

2020.
Különleges évszám, már régóta vártam,
vágyva vágyott nagy csodákra készen,
ezt az évet előre szívembe zártam,
fordulatról álmodtam merészen.

2020. Különleges évszám. Már régóta vártam, hogy elérkezzen. A 20-as szám a számmisztika szerint állítólag az ébredés száma és nagy változásokat jelez, s itt ráadásul duplán jelenik meg. Az év elején húzott tarot-kártya úgyszintén gyökeres változásokat jelzett számomra. Milyen izgalmas! Nagy örömmel és csodavárással üdvözöltem a beköszöntő új esztendőt. Valószínűleg, javíthatatlan álmodozó lényemből fakad, hogy a gyökeres változást csakis pozitívnak tudtam elképzelni, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy nehézségeket hordozhatna magában ez a varázslatos számú év. Pedig a vírus akkor már Ázsiában javában tevékenykedett, de én csak a média szenzáció-hajhászásának gondoltam az egészet, nem éreztem valós fenyegetésnek. Márciusban aztán hozzánk is megérkezett, jöttek a szigorítások, amelyek azonban nem hogy megviseltek volna, hanem még örültem is nekik. Végre kicsit nyugisabb lesz élet, nem kell ide-oda rohangálni, állandó programokkal telezsúfolni az amúgy is túl elfoglalt életet, végre egy kicsit fellélegezhetünk a fárasztó hajszából!

Ez a magánéletemre igaz is lett, a munkában viszont épp ellenkezőleg, egyre több lett a feladat. Pozitívumnak éltem meg viszont, hogy átmenetileg szabadon lehetett haladni az utakon, megszűntek a dugók és az idegőrlő nyüzsgés mindenhol.

Azután megdöbbentő és rendkívül valószerűtlen érzés volt látni az interneten, amikor Andrea Bocelli húsvétkor az üres milánói dómban adott koncertet, majd a csodálatos katedrális előtt a hatalmas, teljesen üres Piazza del Duomo előtt énekelt, az üres nagyvárosban… S közben megmutatták a világ máskor oly zsúfolt nagyvárosainak élő képeit. Milánó, Velence, Párizs, London, New York. Üres utcák, üres terek… Azt hiszem, ezeket a képeket sosem felejtem el! Mintha egy másik világba, vagy egy szürreális álomba kerültem volna.
Ez a húsvét más szempontból mégis a legcsodálatosabb húsvét volt eddig számomra. Életemben először, olyan mély szeretetet nyitott meg bennem egy váratlan tudatos álom ajándéka által, pontosan húsvét vasárnap reggelén, ami szavakkal leírhatatlan. Ez a kettősség végigkísérte az egész évem: a kint és a bent, a külső bezárkózás és a belső megnyílás ellentéte.

A nyáron kissé fellélegeztünk mindannyian, s én magamban csak túlzó vészmadaraknak tituláltam azokat, akik félelmetes jóslataikat hangoztatták a ránk váró ijesztő időszakról, a pusztító vírussal teli őszről. Sajnos, nekik lett igazuk. A vírus életem párját és engem is megkoronázott, így most már királyként és királynőként folytathatjuk mesebeli életünket, és boldogan élünk, míg… na, de még nincs vége a mesének, folytatás következik, és ki tudja, mi vár ránk.

Az év utolsó 5 hetét betegségben és az abból való lábadozásban, kényszerűen pihenéssel töltöm. Soha nem volt még ilyen nyugodt évvégém! A koronavírus rákényszerített, hogy terveimmel ellentétben, teljesen kimaradjak a szokásos év végi őrületből a munkahelyen és az áruházakban. Nem lesz mindennapos rohangászás, látogatás és vendégvárás forgataga az ünnepek egésze alatt, ahogy eddig mindig. Nem lesz tele az egész időszak programokkal és találkozókkal. Idén először tényleg csendes, meghitt, és békés karácsonyi ünnepeket fogunk megélni a családommal, mert muszáj. Muszáj? Hát nem így kellene mindig? A lényegre figyelve. Átadva a lelkünket a karácsony valódi szellemének, megállni, lenyugodni és befelé figyelni, és engedni, hogy a fény megszülessen – itt bennünk. Hogy a külső lakomák helyett, belülről táplálkozva töltődjünk és így tudjuk valódi figyelmünkkel és szeretetünkkel táplálni a szeretteinket, és mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Akár személyesen, akár telefonon, akár virtuálisan. Mert nem a kapcsolódás módja a leglényegesebb, hanem a minősége.

Nagy reményekkel és csodavárással indultam neki 2020-nak. Azután év közben sokszor csodálkoztam, hogy lehet ez az év még az átlagosnál is sokkal rosszabb. És ugyan hol van a beígért ébredés és gyökeres változás az élet minden területén? Hisz’ minden csak nehezebb lett.

De most visszatekintve úgy tapasztalom, hogy a változás igenis zajlik, és a látszat ellenére, leginkább legbelül, a lélek szintjén. És ezt valamennyien érezzük és átéljük, mind együtt vagyunk ebben a transzformációban. Akartuk a változást, akartuk, hogy egy emberségesebb, békésebb, magasabb értékrenddel bíró világban éljünk! Ehhez pedig elkerülhetetlen, hogy egy időre lelassuljunk, felfüggesszük eddigi életmódunkat, hogy nézőpontot tudjunk váltani. Hogy más legyen a prioritás. Mélyen a felszín alá nézzünk és a lényeggel foglalkozzunk. Hogy minden szinten megbecsüljük azokat, akik erre mindig is érdemesek voltak, de eddig valamiért mégsem kapták meg a nekik kijáró elismerést. Hogy megbecsüljük az időnket, amit egyénenként itt tölthetünk a Földön. Hogy felismerjük a saját szerepünket a nagy egészben. Hogy nagyobb figyelemmel és szeretettel forduljunk egymás és önmagunk felé.

2020. Nem volt fájdalommentes. De lehet, hogy mégiscsak egy varázslatos év? Úttörőként megkezdte a mélyreható munkát. 2021. pedig folytatni fogja. Az alkímiai folyamatokhoz idő kell és hatalmas erők formálják egymást közben. A jutalom azonban mindent felülmúl a végén.

Hittel és reménnyel teli, áldott, békés karácsonyi ünnepeket és csodákkal teli új évet kívánok mindannyiunknak!

2020.12.17.