Szomorú Karácsony !

1956 ba valahol Ausztriába magasan a hegyek között volt egy kis falu, Stadl-Paura néven.
Oda voltunk beszállásolva barak táborba. Ahol már laktak Jugoszláv menekültek kik várták
az idejüket, hogy Amerikába kerülhessenek.
Ők voltak megbízva a tábor élelmezésével az ő főztük hasonlított a magyar konyhához.
Nem volt választásunk menekültek voltunk, kik átszöktek a határon. Egyesek jobb életet
reméltek, mások az életüket mentették meg, mint magam, egy orosz golyóval testemben amit
Amerikába vettek ki belőlem.
Bizonytalan,szomorú időket éltünk,néha bementünk a közeli kis városban kiváncsiskodva nézegettük a kirakatokat karácsony közeledett ami lelkileg megviselt minket.
AZ Osztrák kormány mindent megtett amit csak lehetett amiért köszönetet érdemelnek.
.
Kétszáz ezer magyar hagyta el hazáját a legtöbbjük kalandvágybol amikböl közel százezer
évek múltán visszatelepedett.AZ Osztrák nép nem jó szívvel nézte a sok csóró menekültet.
Mi magyarok ismeretlenül is a legjobb barárok lettünk, sorsunk egybefonódott.
Ismerőseim voltak a Budai Sport kórházban ahonnan egy teherautó indúlt hivatalos papirokkal
Bécsbe egy ottani kórházat megnevezve ahonnan vért kellett volna hazahozni amire nagy
szükség volt. Mindnyájan tudtuk a papirok nem hivatalosak.
A teherautó zárt ponyvával volt körűlvéve amin volt közöttünk három orvos több ápolónő és többen mások akiknek kényszerböl kellett elhagyni szeretett hazájukat.
Székesfehérváron az orosz katonák megállítottak bennünket a sofőrtöl a papirokat kérték,
mondván be kell vinni az irodába ellenőrzésre. Mindnyájan megvoltunk ijedve !
Mondtuk a sofőrnek lépjen rá a pedálra amilyen gyorsan csak tud hajtson a határ felé.
Mire az oroszok észhez kaptak lövöldöztek utánnunk de szerencsénkre senkinek nem lett baja. Közel voltunk már a határhoz ott hagytuk az autót, négykézláb kúsztunk egy hatalmas üres területen ahol gépfegyverrel lövöldöztek felettünk míg átértünk az osztrák határhoz. Ahol meleg kakaóval és süteményekkel vártak minket. Ahonnan vonattal vittek minket az előre kijelölt helyre.
A tábor bejárata előtt volt egy jó nagy fenyőfa azt díszíteték fel az osztrákok nekünk villany
égőkkel karácsonyra. Oda gyűltünk össze Karácsony este, hideg volt, hullott a hó.
Énekeltük a mennyböl az angyalt, sokszor elakadt a hangunk, a bizonytalanság, az otthon
hagyottak a lelkünk mélyéig hatottak. Ajándéknak az szeretet ölelésünk amik többet jelentettek mindennél.
Az volt az egyik, vagy talán a legszomorúbb karácsony az életemben.

Ágoston Tibor

“Szomorú Karácsony !” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!