És eljött az az idő, amikor van még hat nap az évből, de te már a szilveszteri piálásra gondolsz.
Amikor roskadásig van a frigó, az a büdös kölök meg pirítóst kér- ebédre.
Amikor plusz tíz fokban, kesztyű-sál-sapka nélkül álldogálsz a verőfényben, s fejed búbját simogatva, azon szánt az agyad, hogy hová lett a tavaly előtti, előtti, előtti és még huszönötször hó?!
Amikor már csak három másodperc jut Zimány Lindára.
Amikor a karácsonyi daloktól felfordul a gyomrod, de lehet, hogy a töltött káposzta után bedobott savlekötőt adagoltad túl.
Amikor visszasírod Kiszel Tündét: naptárostól, vastag szemöldökkel, mert ettől legalább nincs bűntudatod.
Amikor keresel egy ünnepi műsort, de mindhiába, mert a szép ruha a rokonoknak már elő van készítve.
Amikor széles mosollyal belepillantva az ajándéktasakba, azt gondolod, már megint ez a tusfürdő-pacsuli kombó, de azt mondod, huuu pont ezt használod, s hálásan bedobsz egy karácsonyi italt, kizárólag a társaság miatt.
Amikor éjszaka felébredsz, s a kiszáradt beigliből muszáj enned, mert ég a beled.
Amikor rájössz, hogy ünnep ide vagy tova, a legjobb az, amikor otthoni ruhában elnyúlsz a fotelben, s toronymagasról, csigavonalban letojod, hogy ki, mit gondol.
“Karcos karácsony” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ami van, azt nem értékeljük mindig és különösen nem kellően, aztán, mikor már nincs többé, akkor visszasírjuk. Ilyen volt a szabadságunk is. Ki értékelte, hogy akkor és oda megy, amikor és ahová csak akar? Bevallom én se, mert természetes volt, most meg folyton mennék, mondjuk végre uszodába, vagy fürdőbe, beülnék valamelyik unokámmal a cukrászdába, járnék a gyülekezetbe, meglátogatnám az ismerőseim, stb.
Szeretettel: Rita🌲❄️