Édes jézus légy vendégünk…

Összes megtekintés: 36 

Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk, soha nem szokott imádkozni, akkor vacsora közben mégis ez a mondat jutott az eszébe, reszelt almát és sárgarépát evett, így teljesen nyugodt volt a lelkiismerete, már ami a napi kalóriákat illeti, mégis ez a mondat vert fészket az agyában. Kettőezerhúsz március negyedik napja volt, ekkor regisztrálták Magyarországon az első koronavírusos beteget, ez a pár szó éppen ezért elég hülyén hangzott és semmi realitása nem volt azzal kapcsolatban, hogy ezután mi lesz várható.
Érdekesség a dologban, éppen akkoriban elmélkedett arról, majd valamikor sok év múlva a történelem az ő nemzedékét bűnös nemzedéknek fogja tartani, ezek azok, akik nem tapasztaltak meg háborút, nem tapasztalták meg ötvenhatot, nem építették újra az országot, csak éltek, és romboltak, mert ekkor már az országnak nem volt ipara, nem volt mezőgazdasága, vergődött hatalmas összeszerelő műhelyként, semmi dicsőség nincs az egészben, és akkor jött ez a vírus. Úgy jött, mint egy kárpótlás, mert valamit mégiscsak meg kellett élni, ha már nem tudták kiaknázni a békét, a nyugalmat. Mindennap hallható volt valami elrettentő hír a vírussal kapcsolatban, teherautókat lehetett látni az interneten, megrakva koporsókkal, voltak, akik azt mondták, az egész felvétel csak hamisítvány és arra jó, hogy bohócot csináljanak az emberekből.
Azért ő mégiscsak félni kezdett, lelkiismeretesen használta a maszkot, fertőtlenítette a kezét, távolságot tartott, az előírás szerinti másfél métert minimum. Elmúlt a tavasz, majd a nyár, egészen belejött ezekbe a dolgokba, de ősszel drasztikusan változott a helyzet, egyre többen lettek betegek és egyre többen haltak meg. Volt, aki azt mondta, túl kell esni ezen, mint egy gyerekbetegségen, ő ezt nem így gondolta, inkább jobban vigyázott, otthon kertészkedett, tornázott, végezte az egyéb napi teendőket. Lassan eljött a december, nyakában a karácsony, még mindig pánik, bár már várta a vakcinát, a védőoltást, butának tartották ezért, de nem bánta, szomjazott a biztonságra, a maszknélküliségre.
December elején az egyik nap arra ébredt, iszonyatosan fáj a feje, később jött a hidegrázás, légszomj. Ekkor a család mentőt hívott, túl lett a teszten, az eredményt egyébként tudni lehetett, hisz akkor már egyre rosszabbul volt. A kórházban sokan serénykedtek körülötte, megnyugtató volt, szakértő kezekben van, és éppen december huszonnegyedikén, anyjának a születésnapján, ez jó ómen, azt mondta neki a feje felett bóklászó orvos, „most el fog aludni, kap egy csövet lefelé a torkán, így hatékonyan segítünk lélegezni”. Nyugodt volt, érezte, ezután minden rendben lesz.

Szólj hozzá!